Hogy is? ...

Nos, igen a nethez szgéphez annyi értek, amit még a fősulin muszáj volt megtanulni... Például foglamam sincs, hogy tehetném otthonosabbá, szebbé a blogomat. Hogy a saját képemre formáljam. Haladó bloggerek bloggerinák tudnak nekem segíteni?????

Pillangó

Legalábbis úgy csapongok...
Az elmúlt néhány nap elég érdekesre sikerült, 4 napja émelygek, de nem fűzök hozzá túl nagy reményeket, túl korai lenne (vagy hátha nem :-) ) és a hugom is hasonló tünetekre panaszkodik... Tegnap konstruktív napot tartottunk :) Élet a teraszt téglázta, én a virágágyások szélét. Kende meg kettőnk közt pörgött, nagyon sokat segített :) Ma a nagy semmit csináltuk, illetve nem egészen, reggel kollektíve kivonultunk a piacra, megreggeliztünk (fokhagymás lángos...) és bevásároltunk. Vettünk sárgabarackot, majd befőttet csinálok, de megvárom vele a másik adagot, amit állítólag holnap már le lehet szedni. Pár napig megint el leszek látva teendővel. A második adag dióbefőttet ma üvegbe raktam, most 1 évig megint nem akarok zöld diót látni a konyhában :) Délután esett, csendes pihenőt tartottunk :) Míg fel nem ébredtek a fiúk... Akkora hangzavart képesek ketten alkotni... Kende nagyon aranyos, a féltő nagy báty szerep nagyon jól áll neki. A kicsi 16 hónapos, végre megértette, hogy biztonságban van, és hajlandó egyedül is közlekedni a lakásban. Kende mindig szól, hogy anya, Zsombi egyedül megy, és megy vele, gardírozza. Jó hatással vannak egymásra, ez a 2,5 év, ami köztük van, pont jó. Kende kis gondoskodást, felelősséget tanul, Combika pedig áhítattal lesi a bátyja minden mozdulatát, és utánozza is. Mindent... Például az ágyon ugrálást, amitől nekem a hajam hullik. Például a dínóimádatot, ülnek a kanapén egymás mellett és meredten nézik tizenötödször a filmet ugyanolyan lelkesen. Most egyébként hirtelen sokmindent kezdett el Zsombi egyszerre csinálni. Elindult, egész sokat beszél már és mindent megért, sőt kombinál, most nagyon élvezi, hogy mutogatja a testrészeit, ha kérdezem, de mondani még csak egyet tud, de azt napjában 100x is: lába. Az most nagyon érdekes.
Egyébként már számoljuk a napokat, már csak nyolcat kell aludni ( a fiúknak már csak 7, ők már mélyen alszanak), és megyünk nyaralni "az erdő mélyére" (idézet Kendétől). Ott fog az is kiderülni, vajon a kistesó projekt e hónapban sikerrel járt-e. Ha már itt tartunk, tud valaki segíteni nekem, teszt előtt miből vehetem észre, ha nem egyedül vagyok a bőrömben? :)

A nap poénja

Este boltban voltunk, a másik kasszánál egy 10 évesforma kisfiú állt az apukájával. A kisfiú biztos évzáróról jöhetett, öltönyben volt. Kende fiam 3 és fél évével nézte nagy komolyan, majd megrökönyödve rámnézett: Anya, a kisfiú dolgozik!
Merthogy ugye apukánk öltönyben jár dolgozni, úgy is hívjuk, munkásruha, szoktunk is néha poénkodni, esküvőre miért munkáscuccban jön. Apjával összenéztünk, és nagyon mosolyogtunk, hirtelen nem is tudtam erre mit válaszolni.
Mondjuk kellett ennyi jókedv mára, mert egyébként pocsék egy nap volt, a fiúk rettentő nyűgösek voltak, szófogadatlanok és hangosak... Tuti front van.

Első bejegyzés a harmadikról

Úgy értem a harmadik babámról :) Ő nincs még, legalábbis még nem tudok róla, de már várjuk. Apa, anya, és a bátyók. Mert úgy éreztem, valaki most szeretne a családunkhoz csatlakozni. Bátor vállalkozás ez két igen eleven kicsi fiúval, de úgy érzem, nem lesz gond. És igen, jó lenne a két kukacos után egy kis copfos :) Mindig 3 gyereket szerettünk volna. És most is valahogy természetesnek tűnt, hogy jöhet. Persze a férjem könnyen belement, a dolgok oroszlánrésze az én feladatom lesz. Néha el is gondolkodom a bombatölcsért nézegetve, amit a fiúk maguk után hagynak játék címén, hogy biztos akarom? De mindig jön valami, ami megerősít ebben :))