2011. április 28., csütörtök

Vége!!!!

Vége a nagy titkolózásnak :) Mindkét titkom megszűnt titok lenni, így nagy örömmel osztom meg mindenkivel. Két egyforma titokról írtam nemrég, ha még emlékeztek. Nos örömmel jelentem, októberben nagynéni leszek, a kedvenc kishúgom anyai örömök elé néz :))))
És hát akkor már biztosan kitaláltátok, van még egy kismamim :) Ti is ismerhetitek, hiszen ő is közénk, bloggerinák közé tartozik. Wildshyccu is csatlakozott a kismamák, anyukák népes táborához, izgatottan várjuk az újabb bejegyzéseket új blogján.
Boldog babavárást Nektek lányok!!!!

2011. április 27., szerda

2011. április 24., vasárnap

Esti mese helyett

Kicsit kitévedünk most a kronológiából, de mindenképpen szeretném megörökíteni a két történetet, amit ma mesélt el nagyapám. Nagy mesélő egyébként, de közel 89 év alatt történhet is az emberrel ez-az... Szóval ma sóhajtozott, hogy jó lenne, neki egy kiskutya, de nem lenne szíve itt hagyni, ha menni kell. Ez persze még odébb van, hiszen megígérte, a tizedik dédikét még megvárja, és még csak a kilencedik van úton. Na szóval a kutyahűségről kezdett mesélni. Menjünk időrendben. Régi parasztcsalád a mienk, mindig is tanyán éltek, természetesen nem kevés állattal körülvéve. Történt egyszer, hogy a déd-nagymamám kapott egy kiskutyát. A mama tífuszos lett az októberben megevett sárgadinnyétől, és olyan beteg lett, hogy be kellett vinni a városba, hogy az ottani házukban gyógyítgassák, nagyapám szavaival élve elég gyönge lábakon állt még a kórház, az 1920-30as évekről beszélünk. Amikor a mamát felültették a kocsira és elindultak vele a városba, a kutya is elindult, a földeken át. Épp körvadászat volt, heten lőttek rá, úgy tűnt senki nem találta el, de 6 hétig, míg a gazdája a városban gyógyult, a kutyát senki nem látta. Amikor a kocsi megállt a tanyaudvaron, a kutya ott volt mellette. Épen egészségesen, rejtély, hol volt ennyi ideig. Ez volt az a kutya, aki 16 évesen odadörgölőzött az éppen az állatokat itató nagyapámhoz, a bátyjához, majd elvonult az istálló mögé és kimúlt.
A másik történet nagyapám öccséhez "Ernec öcsém"-hez kapcsolódik. Neki is mindig volt kutyája. A háborúban hadifogságba került, az aktuális kutyája 4 évig várta haza. Még azon az őszön történt, hogy szintén körvadászat idején Enci bácsi répát szedett a földön, a kutya szokás szerint nem mozdult a lába mellől. Amint nem lőttek többet, a kutya a kerten át elindult haza. Egy vadász lelőtte. Akkor olyan idők jártak, hogy emiatt nem volt okos dolog szólni. Nem is szólt Enci bácsi semmit. Eltemette a kutyát, este fogott egy botot és elment hazulról. Jónéhány fácánnal tért haza később.  Tavaszig ezt minden éjjel megtette. 185 nőstényfácánt vitt haza. A következő ősszel a vadászok egymás fejét vakarták, hogy lehet, hogy előző évben nem győzték a puskát tölteni, most meg egy azaz 1 darab fácánt lőttek... No innentől kezdve soha nem szaporodott túl a fácán a környéken.
Szeretem nagyapám történeteit, mert az utolsó szóig igazak, és soha nem hiányzik belőlük a humor, az érzelmek. És az sem baj, ha egyiket másikat többször is meghallgatjuk. Ezek viszont teljesen újak voltak, ezért akartam leírni őket. Persze írásban nem jön ki nagyapám huncut humora :)

2011. április 22., péntek

Egy éve

gy éve már nagyon közel volt a pillanat, hogy a karomban tarthassalak, drága pici fiam. Nagyon boldog szülinapot Neked Csanibani!!!!!!

Jeles napok

Voltak nálunk ilyenfélék, például mindjárt szombaton itt volt a Sárkány-nap. No nem volt tűzokádás megy ilyesmik, de volt sárkányröptetés a szomszédos játszótéren a körzeti általános suli szervezésében. Volt rengeteg gyerek, számos sárkány, jórészt saját készítésűek, és hát kivonult a rendőrség 2 motorral meg egy autóval, és a tűzoltóság is képviseltette magát kettő darab járművel, a későbbiekben ki fog derülni, ez bizony igen hasznosnak bizonyult. Mostan pedig következzenek a képek ebben a témában:


Nagyon jó szél fújt, repültek a sárkányok szerteszéjjel, a gyerekek nagyon élvezték az egészet, és hát valljuk be mi is. Jövőre szerintem mi is alkotunk egy tűzokádót :)))
No napokat említettem a címben, bizony kedd is bevonul a történelembe, nálam legalábbis biztosan. Csanád fiam első hajvágására került sor, és nem is akárhogyan, igazi fodrász vágta, igazi fodrász szalonban. Nemnórmális anyuka természetesen gyártott fotókat is...


Azt még büszkén hozzátenném, hogy egy hang nélkül tűrte a szekálást, igazi nagyfiúhoz méltón.

Ha valaki

próbált már hányásküszöbi migrénnel macskasz@ros gyerekcipőt megtakarítani, tudhatja milyen volt a tegnap estém. A többiek meg ne akarják megtudni...

2011. április 14., csütörtök

Természetesen

az ember nem lesz hűtelen az ő szerelmetes barátnéjához sohasenem. Ezen okból akkorát sütögettünk a hétvégén... Kint a kertben, gyerekzsivaj, finom füstös illatok, ragyogó napsütés, kedves barátok, család. Szinte ugyanaz :) Annyira jó volt! A gyerekek fogócskáztak, fociztak a nagykorú gyerekekkel, jókat ettünk, és jól megváltottuk a világot. Egyedül a szelet hagytam volna ki a napból.

2011. április 13., szerda

A kedd esték

A kedd esték kezdenek befurakodni, elharapózni, súlyos függést okozni... A kedd esték jók, nagyon jók.
Van az úgy, hogy az ember életében egyszer csak lesz hely. Hely új dolgoknak, új embereknek. Nincs veszteség, nincs semmi negatív, egyszerűen csak tágul a tér :)
A kedd este csak az enyém, csak rólam szól. Meg az új emberekről, akiket az életembe fogadtam. Barátokról, akiket kaptam, ajándékba. A kedd este kerozin. Üzemanyag a következő hétre. Csak egy kis forró csoki kell hozzá, esetleg egy alkoholmentes sör ;), meg mi. Na ez a Mi, ez a lényeg.

Valami nagy nagy...

Valami nagy nagy jót tehettem előző életemben. Valahogy csak ki kellett érdemelnem a kishugomat. Felbecsülhetetlen az a segítség, amit tőle kapok. Néha már lelkifurdalásom van, amiért mindig ő segít rajtam, de az vigasztal, hogy tudom, én is fogom tudni ezt viszonozni, ha kicsit másképpen is. Nem volt ez mindig így, hogy ilyen közel állunk egymáshoz, de már több, mint 3 éve gyakorlatilag nincs olyan nap, hogy ne beszélnénk, ha véletlen elmarad, sokszor jut eszembe, mit csinál épp. Hogy miért épp azóta? Majdnem elveszítettük. Az a nap átírta az egész életünket. Minket közelebb hozott, és ezért hálás vagyok. Pedig azért legyünk őszinték, nagyon nem vagyunk egyformák :)))

2011. április 6., szerda

Csak jelezném,

nem mentem a Tiszának, meg Új-Zélandra se, élünk, jól vagyunk, csak hát tavasz van. Végre. Így aztán jórészt a szabadban tartózkodunk, ha végre bejutunk, a házon is kéne lendíteni valamit.
Az előzőekben vázolt problémáról annyit, a békéltető tárgyalások sikeresek voltak, É. Csanád felperes elállt É-né N Éva alperestől való válási szándékától. Kevésbé körmönfontan nem vagyok hajlandó leírni, mert elromlik :) Persze most hogy ennek a hercehurcának vége van, kötőhártya gyulladást sikerült abszolválnia. Öröm az élet. Viszont apja szerint ma kimondta, hogy hinta. Tegnap meg azt, hogy csüccs. Okos fiú, hiába. Két hét és 1 éves lesz. El se hiszem.