2015. szeptember 15., kedd

A leírt szó ereje

Tessék, csak kérnem kellett :) Ma este végre hazakerült az autó és a tyúkok is összehoztak 3 tojást. Tizenhárman... Van még hová fejlődni, de nem vagyok telhetetlen, jó lesz holnap is ;) És akkor már khm... a gyógyulásomat is khm... ha lehetne....

A kerék meg a vágása

Szépen lassan minden visszatér a rendes kerékvágásba, elindult a suli, kezdődnek a szakkörök, egyelőre úgy néz ki az edzések is rendben lesznek. Nekem is körvonalazódik az órarendem, jelen állás szerint lesz egy egész szabadnapom, a csütörtök a pihenésé lesz, ha már szombat délelőttre viszont bevállaltam egy csoportot. Jó kis dolgos hétköznapok, már vártam őket. Ha végre 1 hét után lesz újra autónk és elmúlik az arcüreggyulladásom, (és a sztrájkoló tyúkjaink is fognak újra tojni...)minden rendben lesz :)

2015. szeptember 11., péntek

2015. szeptember 3., csütörtök

Három a magyar igazság, negyedik a ráadás

Szóval köszönjük szépen, itt akkor be is fejeződhet az év... Az év, ami igencsak próbára teszi a pozitív hozzáállásomat. Ha bárki emlékszik még rá, amiket régebben írtam, az tudja, hogy a tavalyi év tragédiákban bővelkedett. Idén is megtartotta rühelletes szokását. Megvan vagy másfél hónapja, hogy a fiúk kettő nap leforgása alatt elvesztették az egyik nagymamájukat (anyósom) és az utolsó dédit. Édesapának is van még majd 3 hétig munkája. De próbálunk pozitívak lenni, amennyire a helyzet engedi. Valószínűleg túlságosan jól sikerült, mert újra beütött hatalmas boldogság. Miután sokat küzdöttünk azért, hogy Kende királyfi akarjon vízilabdázni és már ennek gyümölcsét élvezhettük, az akarást, a lelkesedést, a sikereket és megcsillanó tehetséget, egy impotens vezetőség egy roppant aljas húzással kirúgta a mélyen tisztelt, rajongott és nem mellékesen nem kicsit sikeres edzőt. Megmondom őszintén, egy napja derült ki a dolog, én még nem mertem a gyereknek megmondani mi a helyzet. A csapattársak szüleitől tudom, mindenki sírva fogadta a hírt. Az pedig azt gondolom megint csak az edző milyenségét mutatja, hogy ma a teljes csapat bojkottálta az edzést, sőt, a többi csapat is... Próbálunk minden követ megmozgatni.
Hát szóval nagyon pihentető nyarunk volt. Anyósomat 9 nap alatt vitte el ugyanaz a leukémia ami tavaly a húgát, tehát családi halmozódás okán még vár a fiúkra meg apára egy vizsgálat, aminek az eredményével gyakorlatilag csak a bizonyosságot nyerjük el pro vagy kontra mivel jelenlegi állás szerint se megelőzni se gyógyítani, a dédivel pedig bepillantást kaphattunk abba, mekkora értéke van a magyar egészségügyben az idősek életének. Elárulom, ha voltak kétségeitek: semekkora.
Szóval kicsit amolyan főnixmadár jelleggel működünk mostanában, egyelőre a hamu fázis végén. Szerencsére nekem munkám van mindig, a fiúk sem nyírták még ki egymást és higgyétek el ez nem kis dolog. Ez a nyár mindenki idegeit próbára tette, többen elvéreztünk...
Viszont van egy negyedikes, egy másodikos és egy nagycsoportos királyfim, azt mondhatom, mindegyikük jó helyen van, megtalálta a helyét a közösségében és jól érzik magukat. Csak egymást nem tudják hosszú távon (röviden se ) elviselni. Ám a legkisebb miatt már legalább nem kell aggódnom, az ő jövője el van sikálva, szerelmes, nemsokára házasodnak és kettő unokával fognak megörvendeztetni, egy fiúval és egy lánnyal. (A vicc az, hogy születésük óta ismerik egymást és azóta elválaszthatatlanok) A két nagyobb még nem foglalkozik a családalapítással, konkrétan a csajokkal se. Lefoglalja őket a sport és a sok-sok okos gondolat. És a nagy tervek, amikor már sikeres pólósok lesznek és hatalmas farmot vezetnek, ahova majd mi is odaköltözhetünk Apjukkal vénségünkre :)
Nem, nem ígérek semmit. Most nagyon úgy éreztem, hogy ez a pár sor kikívánkozott. Lehet, hogy lesz még ilyen. az sem kizárt, hogy örömtelibb. Én pozitív vagyok ;)