Leleplező

Tegnap elkészült a 28 hetes pocakfotó is, íme:

Délután megkérdezte tőlem egy anyuka az oviban: Te még mindig egyben vagy? .......

UHHHHH

Ma hirtelen ötlettől vezérelve "megszabadultam" Zsombitól, és 1 nappal hamarabb indultam randizni rajongott dokimmal... Egész egyszerűen már nem tudtam tovább várni, hogy megtudjam,  két kisebb fiam méretei vajon hogyan viszonyulnak egymáshoz. Na a fenti cím lett az eredmény... Minden rendben van, bár a méhlepény elöl és mélyen tapad, de nem éri el a méhszájat, és mérsékelten több a magzatvíz. No para, 1 hónap múlva megint ránézünk. Elsőre egyébként nagyon megörültem, mert a vadiúj 3 dimenziós géppel készítette az ultrahangot, de gyorsan elmúlt  a lelkesedésem, a kisfiam most sem hazudtolta meg magát, még a szívét is alig tudta megnézni, mert folyton elkolbászolt, és a gerince beárnyékolta... Mellesleg (ma éppen) keresztben fekszik...Szerette volna dokibá megmutatni az arcát is, meg is találta, de mire beállította a gépet (2mp), már csak a fejtetőt láttuk, inkább a mellkas falát nézegette... Nem is keresgélt tovább, mert hát Csanád bébi nem a mozdulatlanságáról híres.
Nos akkor a fent említett adatok, összehasonlításban: Zsombi-Csanád
combcsont: 51-54 mm
fejkörfogat: 254-260 mm
haskörfogat: 222-239 mm
BPD (fejecske átmérői): 73/85 - 71/92  (szóval az már látszik, hogy különböző formájú a kis buksijuk)
És hát a súly.... Zsombit 1000 grammra saccolta anno, Csanád most 1250 gramm... Azt csak nagyon halkan: Zsombi 4140 grammal született.
És most elhatároztam, hogy Kende papírjait is elővadászom valahonnan, azt sajnos valahova nagyon eltettem :(
Zsombikám ma este frenetikusat adott elő: az ágyon próbáltam öltöztetni fürdés után, mikor is fogta a pizsama felsőjét, és közölte: gyűl (összegyűröm). Majd felemelte, huncutul rám nézett és az mondta :hógóz pigyássz  dob (vigyázz megdoblak hógolyóval...) majd a szemét összeszorítva azt is mondta : szeme! (csukd be a szemed) és kíméletlenül megdobált minket. Remekül szórakoztunk :)

Készülődés, egyelőre elnapolva

Napok óta figyelem a kertet, leginkább csak bentről a jó melegből, meg ha futunk befelé a jó meleg házba. Határozottan az az érzésem támadt, készül valamire. A hóvirágok nem is nagyon próbáltak elbújni, már kis fehér fejük jól látszódott, de még vártak valamire. Aztán megláttam az illatos lonc és a téli jázmin picúr kis bimbóit is. A krókuszok is kukucskáltak. Aztán rájöttem, mire a nagy várakozás. Most már egyiküket sem látom a hó alatt... De tudom, hogy ott vannak, és hamarosan gyönyörködhetek bennük és szagolgathatom őket. Már annyira várom a tavaszt!!!!!!
Változás. Ez most nagyon jellemző lesz az életünkre. Nagy nagy változások minden téren. Nagyon várom már.

Utolsó nagy út

Elindult rajta a család és mindenki Panni ángyója. Hosszú, rögös út jutott neki, amelynek a végén most új útra indult. Nagyon szerettük őt....

Hihetetlen

Gyermek napok alatt megtanult beszélni... Minden bizonnyal eddig is tudott, de most már használja is. Tény, hogy legtöbbször a mondat csak egymás melletti szavak csoportja (pl Fél Tende kó nem = A takaró nem fér be Kende szobájába) de érthető. És egy nagy huncut. Valamelyik nap hazáig azon vitáztunk, valóban kukásautót láttunk-e. Remek szórakozás. Tényleg. Végül már visítva röhögtünk.
És hoztam 2 képet. Csak hogy el lehessen dönteni, mennyire hasonlít a csepp az ő jóédesanyjára.

És még sok ilyen boldogot!

Drága Mama! Nagyon boldog 83. születésnapot!!!

A buli remekül sikerült, ott volt a férje,  a fia, a lánya, a menye, a veje, 4 unokája párostul, és 6 dédunoka, + a pocaklakó Csanád. Két unoka és egy dédunoka hiányzott csak.  Szép hangos családi haccacáré :)))

Századik frissítve!!!

Ez a 100. bejegyzésem :)))
Amit elképedésemmel szeretnék megtölteni. Azt észrevettem, hogy az utóbbi időben nagyon gyorsan fejlődik Zsombi, de ma teljesen elképesztett. Hogy lett egy éjszaka alatt a Kakuszból magától értetődő Katus(z), és a néhány napja előkerülő inen-ből tiszta és határozott igen?????? Nagy gazfickó ez a gyerek, tud ez beszélni, csak lusta.... És rengeteg jelzőt használ, ami nagyon tetszik. Okos, buta, hideg, meleg, büdös, kakás, vizes, havas, mérges ami most eszembe jut. A kedvencem mégis egy elég rosszacskán formált szó: ullám. Ami magyarra fordítva annyit jelent: imádlak...
Persze azóta eszembe jutott a többi jelző: üres, pisis, koszos, hangos, piszkos, kicsi, kukás...

Kaptam frissítve!

A hétvégén több mindent is kaptam, köszönet érte bár a légcsőhurutot kihagytam volna (köszi Zsombi!!!!). No de kaptam egy díjat is, aminek a képét természetesen béna béla nem tudom kitenni... A kreatív blogger díjat wildshyccu ajándékozta nekem, nem kis meglepetést okozva ezzel :)

Feladataim is vannak ezzel kapcsolatban, néhányukat, amiket tudok természetesen örömmel teljesítem.
1. Kedves Vadmacs, remélem nem haragszol, magamban így nevezlek :)))) nagyon szépen köszönöm, hogy rám gondoltál!!!!
2. A logót fent említett bénaságom okán még nem sikerült kitenni ide...
3. Ha jól emlékszem, a kedves díjazó neve már látható a baloldalamon. :D
4. Hét dolog rólam... Álmatlan éjszakáim remek alkalmat szolgáltattak arra, hogy eldöntsem, mik is legyenek a dolgok, amiket leírok magamról:
- Anya vagyok. Ösztönös. Ez az életem egy jutalomjáték, hogy felnevelhessem a három kivételes fiamat. Nem vagyok tökéletes anya, már nem is törekszem erre. Próbálok az az anya lenni, akire a fiaimnak szüksége van.
- Magyar vagyok. Nem a ma oly divatos módon. Én a gyökereket, a Lelket őrzöm. A zenét, a táncot. Tizenéve tartó szerelem ez, mely magával hozott egy másfajta szerelmet, Életet, gyermekeim apját. A szerelem fertőz, már a fiaim is elkapták, öröm nézni őket, ahogy táncolni próbálnak.
- Drámais voltam, vagyok és leszek amíg élek. Az ott kapott útravaló egész életemben kitart és táplál.
- Vidéki lány vagyok, igazi, hamisítatlan parasztcsaládból. És rettentően büszke vagyok erre.
- Vonzódom a spirituális dolgokhoz. Tudom azt, hogy egy nálam nagyobb erő alakítja a körülöttem lévő világot, és próbálom minél jobban érzékelni és felhasználni azokat a kis "füleseket", amik megtalálnak.
- Kerítőnő vagyok :))) Az óráimon kevesebb mint 1 év alatt 2 pár egymásra találásánál kibiceltem (kicsit segítettem is), mindkét kapcsolat házasságban és babócában teljesedett ki azóta. A sors fura játéka, hogy a lányoknak (azóta asszonyok :D) ugyanaz a keresztnevük.
-Ember vagyok, és mint olyan, gyarló. Rengeteg hibám van, de ezekkel együtt szeretem magam.
+1 Van egy kislány, akinek én Évianyu vagyok. Nekem ez sokat jelent, majdnem annyit, mint neki az, hogy amíg szüksége volt rá, anyatejet kaphatott. Vele együtt a fiúknak összesen 6 tejtesójuk van :))
Gondolkodtam sokat, kinek is adhatnám a díjamat tovább, és arra jutottam, hogy ők már mindannyian megkapták ezt biztosan. Azért álljon itt néhány kedves bloggerinának a neve, akik valamiért fontosak számomra:
Vörösbegy: Szomorú apropóból jutottam el hozzá, aztán ott ragadtam, végül elszántam magam arra, hogy én is naplóírásba fogjak. Neki köszönöm, hogy új távlatok nyíltak előttem, új embereket ismertem meg, és nagyon sokat tanultam.
Vianya: A rengeteg erőért, amit benne érzek. Bátor, erős, mégis törékeny nő és ANYA.
Meske: A kitartása, hogy annyi kudarc után még mindig küzd azért, amire igazán vágyik, lenyűgöz.
De azt hiszem a sort folytathatnám mindazokkal, akik a linklistában szerepelnek, hiszen mind azért vannak ott, mert valami miatt fontos lett számomra, hogy kövessem életük alakulását itt a virtuális térben.
És köszönöm Wildshyccunak, hogy ezt itt elmondhattam most, kicsit beszélhettem magamról, hisz azért a posztjaimban szívesebben bújok a fiúk mögé :)
Most pedig lepihenek, mert a másik ajándékom kissé megvisel mostanság, nem győzöm a gyógycuccokat beszedegetni...

Elvonó

Miután Zsombi délután 3kor szó szerint eldőlt az ágyban (egyébként 1 körül szokott elaludni, ma 1/2 2től ugrált az ágyban...), úgy döntöttem, elvonóra kényszerítem. Nincs tovább gyógyszer (mellesleg erősen kuncsorgott érte este...) ezt én nem bírom nézni. És félek, hogy túlságosan megterheli a szívét is. Lehet, hogy tudatlan anya vagyok, de ez nekem nem tetszik. Most 10 óta békésen alszik.
Én pedig ma azt vettem észre, hogy végre jól vagyok. Nem mondom, hogy jó érzés, ha ruha ér a bőrömhöz gyomortájon, de nem ég, nem csíp, nem feszít. Remélem ennél maradunk még egy darabig.

Persona non grata és tsai

Én kis naív azt hittem Zsombi nem lesz olyan nehéz eset, mint Kende... Úgy tűnik, tévedtem... Már olyan rigolyái vannak, hogy nem irigylem a majdani menyem... Azon még valahogy túltettem magam, hogy elalváshoz nélkülözhetetlen a kutya, a fehér maci, a tűzoltó autó, a takaró és a párna. Azt viszont, az egyébként  egész nap magával hurcolt és imádott macika miért persona non grata az ágyban, nem értem. Főleg, hogy ha betegség okán átvándorol közénk, macika szívhez szorítása kell az elalváshoz. De a kiságyból kizárattatik... Az is némi hajhullást okoz nálam, hogy az egyébként zabagép gyermek amint valami foltot, kicsöppenést, kajadarabot talál maga előtt az asztalon, törlésért kiált, ha valami leesik az asztalról, míg fel nincs törölve, fel nincs véve nem hajlandó enni. Ja és természetesen az állát is folyton törölni kell, ez nem is gond, de hogy minden falat után a villáját is letöröltetné, ez már kicsit sok...
Rég nem írtam már a tejcukros dolgunkról, nos másfél hónap után száműztem étrendjéből a  tápszert és boldogan kakaózik tovább... Semmi hatással nem volt ugyanis a tápszer a székletére, semmilyen irányban. Azóta egész jól állunk. Sőt itt kell elmondanom, a héten nagy dolog történt, szó szerint :) Egyik este bilire kérte magát és most nem hagytam, hogy 2 mp után felpattanjon, mint általában, meg is lett az eredménye, mindenki nagy örömére. Ő is nagyon büszke volt magára, mi is rá.
Persze nem vonunk le messzemenő következtetéseket, főleg, hogy tegnap este pánikszerű menekítés volt a fürdőkádból, hasonló okokból...
Egyébként most beteg, illetve dokibá szerint nem beteg, de nem is egészséges. Valami nátha vírus, hőemelkedése volt és folyik az orra, most Spiropentet kap és Nurofent. Spiropentet gondolom nem kell bemutatni, de azért arra nem számítottam, ami tegnap este történt. 9 körül kerültek a fiúk ágyba, mint általában. Ilyenkor max negyedórás dúdolgatás, elmélkedés után csend van mindkét szobában. Tegnap azonban Zsombi felől fél 11kor szűnt meg az éneklés. És reggel 7kor már fent volt. És azóta is pörög forog, dumál, persze a szemei elég vörösek, de gyógyszer még pörgeti. Remélem délutánra kimegy már belőle annyira, hogy alszik egy nagyot.

Megfosztva

Én, a galád anya megfoszttattam Zsombikát a fürtjeitől... Kicsit hiányoznak, de már a szemébe lógott, és a ha rázta a fejét, hátul rázta a haját is... Kis híján botrányba fulladt a  dolog, ugyanis érkzetünkkor erősen műben volt hajszárító, ajakbiggyesztéses hátraarcot okozva ezzel a dednél... Azért sikerült meggyőzni, és végül hang nélkül tűrte a dolgot, pláne, hogy kukásautót is láttunk az ablakból... De hogy neki is mennyi haja van... Pedig nincs is olyan sűrű, mint Kendének. Drágaságom, olyan kis okos... Ma reggel olyan mese kezdődött a dobozban ami nem neki való, azonnal szólt, hogy "cúnya"! És kapcsoljam ki. A verhetetlen, a megunhatatlan még mindig az Anna Peti és Gergő szerény előadásomban. Ebből is legfőképp Gergő lopta be magát a szívébe, folyton őt keressük, nézegetjük. Létezik, hogy felfogja, ő hasonló korú???? Mindenesetre imádom, amikor este megfürödve, fogat mosva letelepednek a kanapéra, kérik a takarót és a könyvet, és hárman a takaró alá bújva olvasunk. Minden este el kell mondanom, mi lesz a következő mese címe, azt még Kende gyorsan átlapozza, hogy legyen fogalma ról,a ztán mindenki ( kötelező puszik után) hang nélkül elvonul aludni. Persze még negyedórát dudorászgat énekelget mindkettő, de utána csend van. Reggel és napközben pedig legalább 5x el kell mondanom Kendének, melyik mese is következik. Kicsit össze is vagyok most zavarodva mi legyen, ma ugyanis véget ér a könyv, Zsombi szülinapja még kicsit odébb van (gondoltam meglepni őt egy Gergős könyvvel...) ám holnap is szolgálnom kell egy Gergős mesével... Meglátjuk, jó lesz-e az előző könyv...
Hétvégén ért egy kis kellemes meglepetés :) Kiterjedt családunk és sűrű programjaink miatt minden évben kell egy kis fali naptár,a hol "kötelezettségeinket" vezetem, mert hát nem a memóriánkról vagyunk híresek, én legalábbis biztosan nem... Idén a Kismama újságban láttam meg először ilyen naptárt, meg is vettem, gondoltam jelen kismamaságom alatt még nem is volt szerencsém szakirodalomhoz :) És nagy meglepetésemre pont a mi szülészetünket (is) mutatták be az egyik oldalon. Azért vagy 2  év alatt változtak meg a dolgok, vagy egy-két dolog szépítve van :)) Mindenesetre jó volt olvasgatni :)
Szombat este pedig adtunk a bűnös élvezetekenk nem kicsit :) A barátaink vártak minket (nagyondenagyon :)) egy kis pókerpartira meg fecsegésre kis házi pálinkával, borocskával, finomságokkal. Remekül sikerült a buli, a házigazda ronggyá vert minket (na jó a legutolsó kört Élet nyerte...) istenien szórakoztunk, a gyerekek nemkülönben, olyannyira, hogy 11 óra múltán aljasul haza akartuk őket rángatni, ám merev ellenállás fogadta a tervet... Ők még meg akartak nézni egy filmet... De a szomszédok türelmét nem gondoltuk tovább igénybe venni (á, nem volt őrjöngéses rohangászás!!!!), és kemények voltunk :) Azt gondoltuk az autóban bealszanak, de még itthon is dumáltak alvás helyett... Természetesen másnap reggel fél 8kor már ébresztettek minket.

Bolond...

... egy hét volt. Hétfőn elindulni oviba... Elkéstünk persze, persze nem gond, de azért mégis ciki... Kedden laborban voltam, cukorterhelés... Hazatérve ellapátoltam a 10 centi havat ami reggel óta esett (ilyenkor különösen imádom a sarki házunkat...), tettünk vettünk aludtunk egyet Zsombimanóval, hazahoztuk Kendét az oviból, a házba csak én léptem be, én is csak a kesztyűmért. Építettünk egy szép nagy hóembert. Egy olyan igazit. Mire végeztünk megjött Élet, és a hugom, aki kivitte a fiúkat szánkózni. Estére természetesen holtfáradtak voltak, tiltakozás nélkül beájultak. Természetesn szigorúan Anna, Peti és Gergő aktuális kalandja után. Reggelre a hóember ledőlt és félig elolvadt a szakadó esőben. Nem ecsetelném lelkiállapotomat, főleg, hogy az előző estét csendben( legalábbis igyekeztem...) végigszenvedtem, gyakorlatilag mindenem fájt, de gondoltam megérte, a fiúk imádták a  hóembert. Hát nem sokáig. Délutánra 4 nem fogadott hívásom volt a védőnőtől, nem értem már el, éjszaka vizionáltam magamnak egy emberes terhességi diabéteszt, nyugtatólag hatott... Reggel újra hívott, a vérképem tökéletes, a vasam szuper, a cukrom jó. Erről ennyit.
A fiúkkal közben valami érdekes történhetett, mert Kende megkérdezte tőlem: "anya, mi meddig élünk?" Az első döbbenet után elmagyaráztam neki a magyarázhatatlant, miszerint ezt nem tudhatjuk. Akinek sok feladata van az életben, az tovább, akinek kevesebb, az rövidebb ideig. A macskáinkkal próbáltam illusztrálni a dolgot. Kende cicája már 2 éves, a szülinapjára kapta anno. De volt a nyáron 4 cicánk is, akik kölyök korukban elpusztultak. Úgy tűnt megértette, de legalábbis kielégített a válasz, de azért csak megjegyezte, hogy kellene valami gyógyszer. Nem értettem, ezért megkérdeztem, kinek. Hát a cicáknak, hogy meggyógyuljanak...
Zsombi pedig a nemiség kérdését kezdte boncolgatni... Reggel bejött, míg fürödtem és nagy örömmel mutogatott: kukac!! Nem nagyon akarta megérteni, hogy márpedig nekem nincs olyanom, bár neki meg a többieknek ugye van... Aztán neki is példákat hoztam fel a ki a fiú és ki a lány, és csak a fiúknak van témában, megértette, már tudja, ki az akinek tényleg van... És tanul számolni... A kakaót ő kanalazza a tejbe, és számol: kettő hájom. Ma este kért uborkát apjától : pakk!! aki egyet adott neki, mire felháborodott: "Kettő hájom!!!" Szóval rohamtempóban okosodik...
Anya ma védőnőnél volt, mérlegelés adminisztrálás és ilyesmik. Úgy néz ki eddig 9 kilót híztam, ami elsőre rettentő soknak tűnt... De megnéztem, Zsombival pontosan ennyit híztam ilyen idősen, igaz akkor 5 kilóval kevesebbről indultam... Szóval ez még kibírható. Azonban a mostanság kényszeressé váló nasizgatás okát is megosztottam a védőnővel, miszerint meglehetősen aggódom a kinyúlt, sokat szenvedett hasfalam miatt. Hát nem nyugtatott meg, az a csípő, égő fájdalom a gyomrom fölött a szakadó repedő szövetek miatt van... Most valahogy rettentő hosszúnak tűnik ez az előttem álló 3 hónap. Keresem a lehetőségeimet, próbálom kideríteni, írhat-e valamelyik orvos nekem receptre haskötőt, és azt hol tudom beszerezni. Azért történt vicces dolog is :) Amikor odaértem, a másik védőnőre várt egy pár a babájukkal. Amint levettem a kabátomat, az anyuka oldalba bökte a férfit, a fejével felém intve. Az lopva végigmért (de hát szemem a sasé) láttam megkérdi, milyen idős lehet a pocakom, mire anyuka, azt nem tudom, de méretes. Annyira szívesen megmondtam volna, biztos kifeküdtek volna, ha megtudják :)) Én mindenestere visítva röhögtem magamban. Ja és ismét előjött a mindenki babát vár teóriám, egy régi kedves iskolatársammal is összefutottam ott, ő a hónap végére várja a kislányát :)))
Most pedig aggódom... Élet elment táncházba, azt csak az előbb vettem észre, hogy gyalog. Odakint nagyon ronda idő van, erős szél fúj és szakad az eső. Nagyon remélem, hogy hazafelé talál egy ismerős ;) taxit, aki hazahozza.
 A hétvége nem tűnik egyelőre túl bolondnak, holnap a barátainknál töltjük az estét, vasárnap a fiúk  usziba mennek. Lájtos napok jönnek, juhhé, talán pihenhetek is ;)

Ünnep, képekben

Szerettem volna egy kis vetítést ide, de nem akart összejönni...
Akkor ízelítőül pár kép az ünnepünkről:

Anya fát díszít, Kende orvul fotóz...

Az első öröm a fa alatt

Nagyon vágyott rá :)

Kisfiú, kisvonat :)

Bírkózás után, kipirulva :)

A Zahir

Történt ugyanis, hogy könyvet kértem, mikor megkérdezték, a névnapomra mit szeretnék. És valahogy úgy van ez a dolog, bizonyos dolgok mindig akkor találnak rám, amikor a leginkább befogadóképes vagyok. Ilyenkor jönnek bizonyos jelek, ilyenkor találnak meg emberek, gondolatok. Egy ideje egyébként is fogékonyabb vagyok a spirituális dolgokra, kezdek másképp látni, másképp gondolkodni. Most is ez történt. Már egy ideje szemezgetek Paulo Coelho írásaival, itt-ott olvastam tőle pár sort, és valahogy nagyon érdekelt. És most pontosan azt a könyvet kaptam, amire szükségem volt.  Éjjel gondolkodtam (mire nem jó, ha a pocakos nem találja megfelelő pozíciót alváshoz...) és arra jöttem rá, hogy tulajdonképpen én azt teszem már régóta valamilyen formában, amiről a könyv ír. Egyesek szerint túl sokat beszélek, és sokszor nagyon személyes dolgokról. De ha jobban belegondolok, tulajdonképpen ez segít a dolgokat kívülről látni, túllépni fájdalmas dolgokon és megérteni olyan dolgokat, amelyeket akkor, amikor részese voltam egy helyzetnek, nem voltam képes. És így, utólag, kívülről és eltávolodva, már nem fáj, már értem, el tudom fogadni. Nem vagyok persze tökéletes ebben, szerencsére ember maradtam, hibákkal. Van, amin nem tudok túllépni. De azt hiszem ez kell ahhoz, hogy fejlődni akarjak és tudjak.
Nem szoktam ilyen dolgokról írni, beszélni is csak ritkán. És mivel több, mint 4 éve itthon vagyok, ezek a témák is ritkán találnak meg. De örülök, hogy ennyi idő után valami fény tör át az egyébként szeretett hétköznapok burkán. Ez is én vagyok :)
És a könyvet nagyon ajánlom mindenkinek!!!

új év, új bejegyzés

Hát szép jó napot, ebben a szép új évben. Nálunk ragyogóan süt a nap, olvadozik a hóember az udvaron. Mert azért tegnap-tegnapelőtt 1 egész napig esett a hó. Nagy  a csend, üres a ház, Élet dolgozik, Kende oviban. Keresi is őket Zsombi szegény :(
Akiről egyébként el kell mondjam ez a 2 hét igen látványos fejlődést hozott nála, személyiség és beszéd terén is. Jó, nem fog még egyetmi értekezést előadni, sőt, Kende ilyenkorára emlékezve nem beszél olyan jól, de nem bánom. Mindent sokkal később csinál, mint a bátyja, hiszen Kende első foga fél évesen bújt elő, Zsombié 11 hónaposan, Kendének ilyenkor már mind a 20 foga megvolt, Zsombi hónapok óta 12vel vigyorog, és nem úgy tűnik, hogy 1 hónap alatt kinövesztené a maradékot. Kende 13 hónaposan indult el, Zsombi már 17 volt. De nem érdekel. Tudom azt értékelni, amit ő nyújt, nem hasonlítgatom, csak örülök, ha látom, hogy fejlődik. És egy édes pofa, már bohóckodik, és hantázik is. És igazi kisfiú, már nem baba. Érdekes egyébként, hogy Kende sokáig a val-vel-t szó szerint vette: kézvel, kanálval stb, Zsombi teljesen jól használja, mikor galád módon még közli is velem, hogy ő bizony nem kanállal, hanem kézzel eszik...
Az elmúlt egy évben rengeteg dolog történt. Életnek munkafronton nem kevés változás, jó is, rossz is, a végét még most se látjuk. Zsombika 1 éves lett, Kende részt (nem) vett az első farsangján, megépült az első közös hóember, esküvőre voltunk hivatalosak a családban, az én picike öcsikém érett lett, Kende pedig 4 éves nagyfiú. Azt gondolom az év legnagyobb híre az volt, hogy Csanád minket választott családjának. Addigra már több barátunk számolt be hasonló élményről, velük együtt örültünk. Azóta 2 pici lány már meg is érkezett a családjához. És erősen úgy néz ki, a nagyik felköthetik a gatyát, 2 unokával többet dögönyözhetnek majd idén.
Szép, mozgalmas évünk volt, és nem számítok kevésbé mozgalmasra idén sem. Már csak néhány születés- és névnap, és megérkezik a kisfiam, nyáron mindhárman itthon lesznek unatkozni biztosan nem fogunk. És az élet mindig hoz új dolgokat, reméljük most csak pozitív tartományban. Mindenestre bizakodó vagyok.