Történt
ugyanis, hogy könyvet kértem, mikor megkérdezték, a névnapomra mit
szeretnék. És valahogy úgy van ez a dolog, bizonyos dolgok mindig akkor
találnak rám, amikor a leginkább befogadóképes vagyok. Ilyenkor jönnek
bizonyos jelek, ilyenkor találnak meg emberek, gondolatok. Egy ideje
egyébként is fogékonyabb vagyok a spirituális dolgokra, kezdek másképp
látni, másképp gondolkodni. Most is ez történt. Már egy ideje
szemezgetek Paulo Coelho írásaival, itt-ott olvastam tőle pár sort, és
valahogy nagyon érdekelt. És most pontosan azt a könyvet kaptam, amire
szükségem volt. Éjjel gondolkodtam (mire nem jó, ha a pocakos nem
találja megfelelő pozíciót alváshoz...) és arra jöttem rá, hogy
tulajdonképpen én azt teszem már régóta valamilyen formában, amiről a
könyv ír. Egyesek szerint túl sokat beszélek, és sokszor nagyon
személyes dolgokról. De ha jobban belegondolok, tulajdonképpen ez segít a
dolgokat kívülről látni, túllépni fájdalmas dolgokon és megérteni olyan
dolgokat, amelyeket akkor, amikor részese voltam egy helyzetnek, nem
voltam képes. És így, utólag, kívülről és eltávolodva, már nem fáj, már
értem, el tudom fogadni. Nem vagyok persze tökéletes ebben, szerencsére
ember maradtam, hibákkal. Van, amin nem tudok túllépni. De azt hiszem ez
kell ahhoz, hogy fejlődni akarjak és tudjak.
Nem
szoktam ilyen dolgokról írni, beszélni is csak ritkán. És mivel több,
mint 4 éve itthon vagyok, ezek a témák is ritkán találnak meg. De
örülök, hogy ennyi idő után valami fény tör át az egyébként szeretett
hétköznapok burkán. Ez is én vagyok :)
És a könyvet nagyon ajánlom mindenkinek!!!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése