2010. január 4., hétfő

A Zahir

Történt ugyanis, hogy könyvet kértem, mikor megkérdezték, a névnapomra mit szeretnék. És valahogy úgy van ez a dolog, bizonyos dolgok mindig akkor találnak rám, amikor a leginkább befogadóképes vagyok. Ilyenkor jönnek bizonyos jelek, ilyenkor találnak meg emberek, gondolatok. Egy ideje egyébként is fogékonyabb vagyok a spirituális dolgokra, kezdek másképp látni, másképp gondolkodni. Most is ez történt. Már egy ideje szemezgetek Paulo Coelho írásaival, itt-ott olvastam tőle pár sort, és valahogy nagyon érdekelt. És most pontosan azt a könyvet kaptam, amire szükségem volt.  Éjjel gondolkodtam (mire nem jó, ha a pocakos nem találja megfelelő pozíciót alváshoz...) és arra jöttem rá, hogy tulajdonképpen én azt teszem már régóta valamilyen formában, amiről a könyv ír. Egyesek szerint túl sokat beszélek, és sokszor nagyon személyes dolgokról. De ha jobban belegondolok, tulajdonképpen ez segít a dolgokat kívülről látni, túllépni fájdalmas dolgokon és megérteni olyan dolgokat, amelyeket akkor, amikor részese voltam egy helyzetnek, nem voltam képes. És így, utólag, kívülről és eltávolodva, már nem fáj, már értem, el tudom fogadni. Nem vagyok persze tökéletes ebben, szerencsére ember maradtam, hibákkal. Van, amin nem tudok túllépni. De azt hiszem ez kell ahhoz, hogy fejlődni akarjak és tudjak.
Nem szoktam ilyen dolgokról írni, beszélni is csak ritkán. És mivel több, mint 4 éve itthon vagyok, ezek a témák is ritkán találnak meg. De örülök, hogy ennyi idő után valami fény tör át az egyébként szeretett hétköznapok burkán. Ez is én vagyok :)
És a könyvet nagyon ajánlom mindenkinek!!!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése