Mai mérleg

Három megnyert meccs, 3 gólpassz, 3 csodaszép gól, remek védekezés és egy hullafáradt ám nagyon boldog gyerek.

A fotón nem látszik, de a szalagra begyűjtött egy autogramot is Dr. Molnár Tamás olimpiai bajnokunktól :)

De nehéz az iskolatáska

Beírattam. De ez még messze nem a vége a történetnek. Kezdjük ugye ott, hogy amikor közöltem az én fiammal, hogy végül úgy döntöttünk, az egyházi iskolába íratjuk, szó szerint a következők hagyták el a száját: Beírathatsz, de úgy se fogok oda járni. Ezek után az, hogy amikor az igazgatónőre vártam, az ig.helyettes odahajolt hozzám a következőkkel: Jól meggondolta? Még nem késő! Gondoltam is cifrákat magamban, banyek, ha tudná, hogy az én gyerekem egyáltalán nem akar idejárni!!? De a dolog megtörtént, első reakciómat leküzdve visszaültem és beírattam...
Ezek után ma felhívott az egyik anyuka a csoportból aki ott tanít, hogy 40 gyerek jelentkezett a kb 26 helyre, és ők most küzdenek, hogy kettő osztályt indíthassanak. Zárójelben jegyzem meg, ez gyakorlatilag kizárt, lentebb említett Őhírességünk okán. Szóval hogy mondtam én, hogy nem tudom, hova menjen a gyerek, meg hát hallotta, hogy Kende a körzetibe akar menni, szóval, hogy akkor mennyire lenne fontos, ha amennyiben csak egy osztály indul, ő is bekerüljön. És akkor erre mit is lehet mondani????
Most komolyan, ez most már mindig ilyen baromi nehéz lesz???

Mai friss

Tisztelettel és nagy büszkeséggel szeretném bejelenteni, hogy a mai oviolimpián Kendéék az ezüstérmet szerezték meg. A fiú is rém büszke magára. :)
Túléltük a harmadik félnapos áramszünetet is, már épp elég volt belőle. Mellesleg az oviban sem volt áram, se fűtés se világítás.
Ma mindkét nagyfiú remekelt a lovagláson, már ügetni tanulnak, és nagyon jól megy nekik! Csanád meg boldog, ha lovat lát, simogatja őket, és minél többet igyekszik a hátukra kerülni.
Említettem pár napja, hogy Kendének kiesett az első foga és már nő is a helyén az új. Ma odajött, hogy nézzem már meg mi az a szúrós az ínyén. Hát kérem a rágófogai mögött nő egy fog. Minden biológiai tudásomat összeszedve is csak bölcsességfog lehet. Természetesen meg fogom mutatni fogorvosnak is, egyelőre csak hüledezünk.
A nap mondása pedig Csanádtól származik, aki megunta, hogy Kende folyton piszkálja, és elküldte őt szebb vidékre a következő szavakkal: "Nem! Buta!" Végünk van...

Nem is én lennék...

Tegnap este valami belémnyilallt úgy 8 körül. Talán a gyermek látványa rémisztett meg, talán a hanyag anya kissé kínos fílingje. Mindenesetre közöltem az elsőszülöttel, hajvágás, MOST. Hosszú hetek óta halogatjuk, tüsi haját már gumizni tudnám... Nevezett kötelességtudóan vérnyogott és menekült, végül amikor elkaptam (igen üldözni kellett) azzal az ígérettel, hogy utána tanulunk, le lehetett ültetni a székre. Amikor az első csíkot levágtam középen, még jobban elszörnyülködtem. Nem is látszott ilyen hosszúnak. A szörnyülködés később sem hagyott alá, mert maradt az egy csík, a hajvágó vasárnap este 8kor megadta magát. Na mármost a gyerek így nem mehet óvodába. Már a kocsiban ülve felhívtam a hugom, bár tudtam, hogy nincs neki, de gondoltam hátha vannak csodák (sokkal jobban mondjuk nem jártam volna, mert messzebb laknak a Boltnál). Nincsenek, mehettem vásárolni. Viszonylag kevés véráldozattal megúsztam, nagy boldogan be is rohantam a szerzeménnyel és rekordgyorsan ledózeroltam a subát a gyerek fejéről. Nem, nem túlzok a subával, tényleg egyben maradt a lenyírt haja... Megnyugodva tértem nyugovóra. Reggel a férjem hangjára ébredtem. Már ez is fura volt, általában csak egy puszit kapok. A hang azt közölte velem, hogy van egy rossz, meg egy jó híre. Na ez már annyira nem hangzott jól, hogy mindkét szemem kinyitottam (ez tőlem igenis teljesítmény). A rossz hír az, hogy este bedugva felejtettem az ülésfűtést, így lemerült az akkumulátor. A jó hír az, hogy viszont tök jó meleg volt, mikor beült. Majd amikor megkérdezte, hogy elmegyünk gyalog az óvodába, vagy szóljon apukámnak, már meg is tudtam szólalni: megoldjuk... Megoldottuk, ezt is. Meg még mást is, lásd fentebb...

(Majdnem) csorbacsík

Bizony ez a nap is eljött, Kende kiműtötte magának az első lötyögős fogát. Nagyon bátran, vagányan, azóta is ettől kocsonyásodik a Ficánkás lányok térde... És még a Fogtündér is eljött hozzá (naná, miután éccaka farkafölvágva rongyolt el ajándékért...), ajándékot hagyott a párnája alatt és minden teleszórt csillámporral :)  Sőt, a nagy Sherlock azt is kinyomozta, hogy minden bizonnyal azért van még az orrán is csillámpor, mert azt a Fogtündér megpuszilta. Bezzeg Zsombit biztos nem puszilta meg! És hogy miért csak majdnem csorbacsík? Mert 3 napja mindjárt fel is fedeztem, hogy a lötyögős foga mögött már úgy kb 3 mmre ki is nőtt az "iskolásfoga". Meg is dicsértem magam, milyen figyelmes vagyok... Azon meg már csak nagyon halkan és nagyon elfordulva röhögünk, hogy ez mit tett az ő csodás "sz" hangjaival, amivel egyébként logopédushoz is jár (nagyon lelkesen egyébként, imádja), valamint, hogy a logopédusnéni diplomáját széttépve indiánszökelléssel fog elmenekülni a következő alkalomról, amikor is kiderül számára, hogy kezdhet mindent elölről :))))))

Bréking nyúz!

Iszonyatos öregedésbe kezdtünk apjukkal, nem véletlen számolgattam én tegnap az ősz hajszálaimat... Kendének megmozdult az első foga, ő nagyon boldog és mindenféle keményekbe harap, hátha, mi meg lelkibetegek lettünk.