Beírattam. De ez még messze nem a vége a történetnek. Kezdjük ugye ott, hogy amikor közöltem az én fiammal, hogy végül úgy döntöttünk, az egyházi iskolába íratjuk, szó szerint a következők hagyták el a száját: Beírathatsz, de úgy se fogok oda járni. Ezek után az, hogy amikor az igazgatónőre vártam, az ig.helyettes odahajolt hozzám a következőkkel: Jól meggondolta? Még nem késő! Gondoltam is cifrákat magamban, banyek, ha tudná, hogy az én gyerekem egyáltalán nem akar idejárni!!? De a dolog megtörtént, első reakciómat leküzdve visszaültem és beírattam...
Ezek után ma felhívott az egyik anyuka a csoportból aki ott tanít, hogy 40 gyerek jelentkezett a kb 26 helyre, és ők most küzdenek, hogy kettő osztályt indíthassanak. Zárójelben jegyzem meg, ez gyakorlatilag kizárt, lentebb említett Őhírességünk okán. Szóval hogy mondtam én, hogy nem tudom, hova menjen a gyerek, meg hát hallotta, hogy Kende a körzetibe akar menni, szóval, hogy akkor mennyire lenne fontos, ha amennyiben csak egy osztály indul, ő is bekerüljön. És akkor erre mit is lehet mondani????
Most komolyan, ez most már mindig ilyen baromi nehéz lesz???
Sajnos, csak egyre nehezebb...de hidd el, hogy a legjobb megoldást kapod, ha csak egy picit is hiszel! :))
VálaszTörlésIgen, egyre nehezebb lesz. És már itt elkezdődik a beiratkozással. Részleteket néha nálam is olvashatsz iskolai történésekről.
TörlésApropó: Kende már ilyen nagy fiú???
Én sem úszom meg, hogy felnőjenek a gyerekeim úgy tűnik...
TörlésA hittel nincs baj, alakul ez magától szépen :)