2012. március 31., szombat

Éles szemű megfigyelő

Pár perc kertben tartózkodás után a Csepp a következő kérdést/megállapítást szegezte szülőanyjának:
Szejeted te viágokat?!

De nehéz az iskolatáska

Beírattam. De ez még messze nem a vége a történetnek. Kezdjük ugye ott, hogy amikor közöltem az én fiammal, hogy végül úgy döntöttünk, az egyházi iskolába íratjuk, szó szerint a következők hagyták el a száját: Beírathatsz, de úgy se fogok oda járni. Ezek után az, hogy amikor az igazgatónőre vártam, az ig.helyettes odahajolt hozzám a következőkkel: Jól meggondolta? Még nem késő! Gondoltam is cifrákat magamban, banyek, ha tudná, hogy az én gyerekem egyáltalán nem akar idejárni!!? De a dolog megtörtént, első reakciómat leküzdve visszaültem és beírattam...
Ezek után ma felhívott az egyik anyuka a csoportból aki ott tanít, hogy 40 gyerek jelentkezett a kb 26 helyre, és ők most küzdenek, hogy kettő osztályt indíthassanak. Zárójelben jegyzem meg, ez gyakorlatilag kizárt, lentebb említett Őhírességünk okán. Szóval hogy mondtam én, hogy nem tudom, hova menjen a gyerek, meg hát hallotta, hogy Kende a körzetibe akar menni, szóval, hogy akkor mennyire lenne fontos, ha amennyiben csak egy osztály indul, ő is bekerüljön. És akkor erre mit is lehet mondani????
Most komolyan, ez most már mindig ilyen baromi nehéz lesz???

Felszólítás, ügyvéd, ilyesmik

Komolyan mondom, én nagyon szeretek ilyenkor a kertben bogarászni. Saját elhatározásból. Azt viszont baromira nem szeretem, mikor felszólítanak, hogy kettő az az 2 napon belül ( de ha lehet hamarabb) tüntessem el azt a zöld hulladékot az utcáról, amit amúgy eddig elvittek a köztisztaságisok komposztnak... Most büntetnek, ha találnak. Azért ez milyen jófejség már. Meg is állapítottam, Őhíressége polgármesterünk már megint pénzszűkében van... Ilyenkor amúgy megint nagyon szeretem, hogy sarki házban lakunk végig fákkal...
Ja, az ügyvéd az nem itt kapcsolódik a történetbe :) Halkan súgom a beavatottaknak, csütörtökön utazunk aláírni az aláírnivalót, ha túl leszünk rajta ígérem mindent elmesélek mindenkinek.

2012. március 27., kedd

Fáj, segíts!

A szívem szakad meg. Csaninak hirtelen fellobbanó vírusos kötőhártya gyulladása van, és a feje is elkezdett fájni. És ezt a mondatot ismételgeti. Kicsi híja, hogy vele sírjak :(
Frisstíve:  szerencsére dínós mesére gyógyulós fajta fejfájás volt, már semmi vész. És talán 1-2 héten belül az ököl a szájban szindróma is megszűnik majd, este 2 új rágót számoltam meg két duzzadt ínyt, ezzel végre meglesz a húsz...

2012. március 24., szombat

Anya, de hát az jó nekünk!

Mostanában Zsombi is sziporkázik, íme két legfrissebb:
Ő volt a napos az oviban, ügyesen meg is terített, mindent feltett az asztalra, a szalvétát kivéve. Óvónéni, daduska kérték, tegye fel azt is. Nem akarózott. Kérdezték, vajon ugyan mégis miért. A válasz így hangzott:
"Nem merem. Túl fehér." A gyermek keze pedig szurokfekete volt :)))

Anya dünnyög:Nézzétek meg, beletapostátok a kekszet a szőnyegbe, most meg megeszi a macska!
Zsombi: Anya, de hát az jó nekünk! Nézd cak Pocak, még ott isz van!

2012. március 19., hétfő

Két éve már

És nem hiányzik kevésbé. Van, hogy olyan távolinak tűnik, van hogy úgy érzem, ha akarnám megérinthetném.

2012. március 18., vasárnap

Mire képes az élet

Tanmesénk főszereplője egy időben nem akart gyereket. Aztán amikor már akart volna, csak orvosi segítséggel sikerült. A két beültetett embrióból az egyik felszívódott. A másik ketté osztódott. És megszületett a két csepp. Mivel olyan cseppek lettek,sokáig kórházban is maradtak, azt mondta, muszáj, hogy anyatejet kapjanak, hogy megnőjenek. És az emberi elme csodája: pár hónap alatt anya tején jókorára nőttek. És a fagyasztó csordultig tejjel.
Még mondja valaki, hogy nem minden fejben dől el.

Nyavajgás

Tudom, szégyelljem magam, már örülne, ha eljutna pihenni kicsit. De engem akkora sokként ért, hogy a már bevált szemesi szállodában nem a múltkori pazar lakosztályt kaptuk, hogy muszáj sírnom kicsit. Nem hogy nem 3 szobánk volt, meg 2 fürdőnk, 1 szobánk volt, 3 mondom HÁROM ággyal, bélyegnyi nappaliban kanapé. Néztük egymást az emberrel, mer' ugye valahogy majd odapasszírozzuk magunkat, de hát ágyneműnk sincs... Na, azt végül kuncsorogtunk, mondták bocsi, elnézték. És a kanapé is kihúzható volt. Innentől már csak az zavart, hogy egy jól elhelyezett ablak miatt egész éjjel világos volt, egy légtérben (cöcö, 3 méterre...) a hűtővel, ami hangos volt, és még baromi meleg is volt, szóval én semmit nem aludtam, ebben persze az is benne volt, hogy a gyerekek nagyon fáradtak voltak, nem bíztam benne, hogy reggel fogják tudni hol vannak, meg ugye Zsombinak van egy kötelező jellegű éjjeli köre... Csanit fél éjszaka hallgattam, mikor fordul le az ágyról, szóval mókás volt, aztán hajnal 7 körül a két legidősebb pasim beküldött a Kende ágyára, mert ha én kint aludnék, ők kockásra unják a fejüket. Amúgy a kaja pazar volt, a gyerekprogramok szintén, szóval máskor is megyünk ide, de az tuti, hogy kikötöm, hogy csak a régi szobánkba :))
Az utazás céljai amúgy egytől egyig megvalósultak:
Embernek névnapi Tropicarium látogatás
Temetőbe ellátogatás a Tatához
Nyaralónézegetés (kezdünk talán célegyenesbe fordulni)
Krokodil zoo Szárszón
Fényképezés a lemenő napnál Földváron a kikötőben
Mindezt kettő nap alatt. És este 8ra itthon voltunk ;)

Helyzetjelentés

Jelentem hazaértünk, mindannyian, épen, egészségesen, és az előzetes számítások szerint mindent haza hoztunk. Hogy ezt miért hangsúlyozom? Na persze, nem mindenki tudhatja, mekkora segítség a pakolásnál egy nagyon aktív aligkétéves, aki küldetésének érzi, hogy mindent elpakoljon. Valahova nagyon el. Így került a Csacsika a konyhaszekrénybe, a kincstéri kiskanál a dominós dobozba, a gyerek meg egy másik szekrénybe. De mint említettem, minden a rendeltetési helyén van. Remélem. Mindenesetre a "rend a lelke mindennek" elvet itthon is képviselte, este lekapcsolta az akvárium világítását (még most se tudom (nem is akarom...) hogy érte el), és közölte, hogy "Alakkák aaszanak". Bezzeg ő...

2012. március 16., péntek

Szauna

Nem az a legrosszabb, ami egyébként állatira vérciki, egyedüli felöltözöttként a wellness részlegben. Hanem amikor már a bugyidból is csavarni lehet a vizet, homlokodon diszkrét patakok csordogálnak, pedig nem is úsztál. Na így jár aki otthon hagyja a fürdőruháját...

2012. március 12., hétfő

Dolgozó nő

lettem észrevétlen. Nem kell nagyon megijedni, Csani nem megy bölcsibe, sőt néha még lát is. Egyszerűen az történt, hogy amikor megvettem a szépséges és nagy határidőnaplómat erre az évre, azzal a felkiáltással, hogy azért ekkorát, hogy jó sokmindent tudjak bele írni, nem gondoltam (pedig kellett volna), hogy ez bizony így is lesz. Ezért aztán az egyébként sem egyhangú és unalmas hétköznapjaimat (és hétvégéimet) jelenleg 5 tanítvány színesíti. A kezdőtől az érettségizőn át a nyelvvizsgásokig. És nagyon élvezem :) Kihívás, feladat, egy kis más. Jóóóó :)
 És most már komolyan gondolkodom rajta, hogy tényleg lecserélem a régi kedves pénztárcámat egy pirosra, amiről azt tartják, hogy vonzza a pénzt :))))

Különös szilveszter

lehetett ez a mostani, ezt kellett megállapítsam. Mindenesetre a tévéműsor biztos nagyon unalmas volt, ha csak az én közvetlen (családi és baráti) környezetemben négy kis apróság jövetelét várjuk szeptember vége körül :)))

2012. március 9., péntek

Vezetői engedély

Én vagyok az egyetlen, aki nincs azzal tisztában, hogy a dátum, ami a jogosítvány képes felén szerepel, nem az a dátum, ameddig a jogosítvány érvényes?????
Mer' én ebbe oly gyönyörűen belefutottam... Gyanús volt a dolog, valami rémlett, hogy le fog járni, meg is néztem, meg is nyugodtam, jövő augusztusig jó vagyok. Tegnap beszélgettünk a Hugocskámmal, MSN-en, mert ez már mégiscsak a 21. század, vagy mi, meséli, hogy lejár a jogsija, én meg nagy büszkén verem a mellem, háhá, én milyen jó vagyok még. Aztán felteszi azt a hülye kérdést, hogy ezen állításomat vajh mégis melyik oldalára alapozom a dokumentnek. Na mennyire vágtam okos fejet? Úgy van, semennyire. Ki is zavart, nézzem csak meg, mi van a hátoldalon, tizenegyes pont vagy mi a szösz. Lehet tippelni, milyen dátum állt ott. Na????? Az nyert, aki a tegnapi dátumra tippelt....
De csak kicsit voltam törvényen kívüli, csak kicsit vezettem (érvényes) jogosítvány nélkül, mert miután kisebb vagyont hagytam a fogorvosomnál (már megint), egy kisebb vagyon felényit a háziorvosomnál meg az okmányirodában helyeztem örök nyugalomra, már van is ideiglenes jogosítványom, és max 1,5 óra volt az egész fogorvosostól. Ma is nagyon tevékeny voltam és jó sok pénzt eltapsoltam... És hol van még az este.

Suliváró?

Már hónapok óta izgat minket a kérdés, és maga a tény, Kende ősszel iskolába megy. Hova menjen? A körzetibe, ahova anno én is jártam, és sok jót mostanában nem hallani róla? A felkapottba, ahova nehéz bejutni, de nekünk azért menne? Vagy az egyháziba, amiről egyre több jót hallani? Kezdjük a felkapottal... Gyakorlatilag teljesen elzárkóztam a lehetőségtől, gyárba nem adom a gyereket. Az egyháziról nagyon jókat hallottam, a tanítónő egy tündér (vagy angyal, hogy stílszerűek legyünk..). Rendben, nézzük ezt az irányt. Egy apró bökkenő van, a gyermek nincs megkeresztelve. Ez a kisebbik baj, ezen könnyen segítünk, ám Keresztanyu sincs megkeresztelve... Keresztanyu nagyon jó fej, a jó ügy érdekében bármit, bevállalta, hogy megkeresztelkedik. Egy pipa. Az ovisok közös keresztelője is ki lett tűzve. Öööö, kis gond van, ez 3 nappal a beiratkozás után lesz, oda meg kéne a keresztlevél. Végülis ott is vannak összeköttetések, hátha elnézik nekünk. Aztán kiderült, kétszeres a túljelentkezés, és vannak bebetonozott helyek (kisebb testvérek, saját egyházi ovi) az esélyek jelentősen romlottak. Elmentünk, megnéztük, meghallgattuk, tetszett. Főleg a tanítónéni, a suli nagyon erős egyházi jellege annyira nem. De a tanítónéni a lényeg, és ő nagyon jó. Tisztában vagyok vele, hogy ha ez nem jön össze, bevágnak minket a körzetibe, tehát oda is elmentem. Kreatív tanóra a szülőknek, nyílt órák, mindent megnéztem. Tetszett. A leendő tanítónénik jók, az egyikük közeli ismerősöm, a férjek középiskola óta barátok, a fiúk együtt úsznak. A másiknak meg hasonló a tanítási stílusa, mint az enyém (vagy legalábbis hasonlónak gondolom). Mondom még egyszer, tetszett. Az óvoda is elment a körzetibe. A gyerekem úgy jött haza, hogy ő oda akar járni. Tény, oda jár a kedvenc unokatesója, a két barátja edzésről. Viszont az összes barátja az egyháziba fog jelentkezni, amiről azóta már tudjuk, béna... A családi kupaktanács sem jutott előrébb, apuka a felkapott gyárért lobbizik... Barátnőket kérdezek, szintén hasonló cipőben, ők sem könnyítik meg a döntést. Az őskáosz a fejemhez képest kismiska... Nem lehetne, hogy maradunk óvodában????????

2012. március 2., péntek

Tavasz

Anya: Képzeljétek fiúk, ma már március van!
Kende: Igen, a tavasz első napja, Sanyi bácsi (óvóbácsi) mondta tegnap!
...
Kende: Anya, akkor holnap lesz a tavasz második napja?
Bizony, végre.
Azért vicces, hogy 1 hete még tökig érő hó volt, ma meg méhecskéket hessegettem a piacon. Mert igen, tényleg tavasz van, idén először voltam piacon. Nagyon-nagyon jó volt, leszámítva a tényt, hogy Csanád ön- és közveszélyes, egyetlen másodpercre sem engedhettem el a kezét, mert azonnal meglógott. Hangosan kacagva...