Kiásódva a hó alól

Jól van, igazából leolvadt rólunk nagyjából másfél nap alatt a huszoncenti hó... Átvitten viszont meglehetősen sok maradt, karácsonyig gyakorlatilag sose nem sikerült aznap feküdnöm, amikor keltem... De minden kész lett, minden a helyén, minden rendben, mindenki meglátogatva(isteni elvált szülők gyerekének és ráadásként nagycsaládosnak lenni ilyenkor :D). Holnap lesz az első nap, amikor nem megyünk senkihez, és nem is jön hozzánk senki. Végre. Elfáradtam most már, és a fiúk is... A szomorú az, hogy bár szabin van életem párja, a kolléganő lebetegedett, így mégis dolgozni kényszerül...
Egyébként a karácsony szép volt, kisebb-nagyobb csalódásokkal de sokkal több tágranyílt szemű rácsodálkozással és boldogsággal. A lakásban masszívan megtapadt a fenyő és a mézeskalács illata, raktározom is ínségesebb időkre:)
A fiúk nagyon édesek, Kende megtanult hátrabukfencezni, Zsombi pedig előre. Zsombi ma új mondatszerkezetet használt: én lapoz. És már kétszer elhangzott valami, ami nagyon hasonlított az igen-re.  És ha apája kanalazza a kakaót a tejébe, az egy után már ő mondja: kettő. És már a három is elhangzott. Persze nem gondolom azt, hogy megtanult számolni, de akkor is :)
És ismét elhatalmasodott rajtam az érzés: már megint mindenki terhes. Élet egyik kolléganője 4 héttel korábban, egy kedves ismerősöm 4 héttel később szül, mint én, egy régi kedves tanítványom (akit egy másik tanítványom vette el, és akiket én is segítettem összehozni és még a lagzijukra is meghívtak) is babát vár, és a családban is gólyahírnek örülünk. És a netes babaváró barátokról még nem is szóltam. Szóval lesz itt megint annyi bébi :))) !!!! És ez jó.
Csanádka baba is jól van, szépítgeti-tágítgatja otthonát, neki már biztosan nagyon kényelmes, én némi segéderő bevetésére kényszerülök sürgősen, szerkezetelig magam már nem bírom az ő kis súlyát, alá kell támasztani, mert esténként úgy érzem, szakadnak a szövetek. Ilyenkor azért belémhasít a kétségbeesés, mi lesz velünk még 4 hónapig... És/vagy utána. Igyekszem azért erre minél kevesebbet gondolni... Mégis csak ünnep van, "kötelező" a jókedv... ÉS egyébként is, tudom, minden okkal történik, és minden rendben lesz velünk.
És mivel nagyon rég voltam erre, mondhatni elhanyagoltam kis naplócslámat, és a bennünket olvasókat, most kívánok minden kedves olvasómnak, kommentelőknek és csendben olvasgatóknak (lehet ám nektek is előbújni :))))
utólagosan:
Nagyon boldog Ünnepet!!!
és előre is:
Nagyon boldog, sikeres új évet!!!

Hóóóóóóóóóóóó

Hóhelyzet van, kérem, meglehetősen, ázott kesztyűk és hasonlók díszítik a radiátorokat lakás szerte. Leesett az első hó, erőteljes déja vu érzéssel, ugyanis tavaly is az első hó alkalmából elkövetett szánkózásunk alkalmával csörrent meg a telefon egy távoli baráttal a túlvégen :))) Ok, nem tavaly volt, most nézem, februárban, de a lényeg ugyanaz :) Akkor is, most is az utcavégi focipályán rótták a fiúk a köröket a szánkóval, bár akkor még nem merte apjuk a töltésoldalból lecsúsztatni őket, ez tegnap megtörtént, a gyerekek élvezték, én meg visongtam, azt nézve, Kende mikor zúg el a szánkóval, de szerencsére nem történt ilyen, bár szerintem az is élvezte volna.
A februári szánkázás:

és a tegnapi:

szolgálati közlemény:
A szaloncukraim receptjét a főzős blogomban osztanám meg, oda talán még régebben írtam, mint ide, ideje ott is aktivizálni magam.

Anya

Vannak néha mondatok, melyek képesek kihúzni a dugót, és kiömlik minden bánat, minden sérelem, vannak mondatok, melyek nagy kárt tudnak okozni. Ez történt most velem is. Nagyon rossz volt, rettentően sajnáltam magam. Végül egy morcos beszélgetés, vagy inkább Zsombi igen jó érzéke megoldotta a dolgot, a dolgok helyükre kerültek, új erővel megyünk tovább. Szóval a lelkem rendbe jön.
Egyébként eldöcögök, intézkedek, bár, most ez a hó nagyon nem hiányzott, csak szombaton lesz téli gumink, így nem szeretek közlekedni, pedig a karácsonyi előkészületekkel még nagyon sehogy sem állok, és addig még 3 szülinap is van, a névnapokról nem is beszélve... a gyerekek ajándéka már megjött nagyrészt, lassan csomagolhatom, idén is sok lesz az s.k. ajándék, nagyrészt azok is rendben vannak, de rettentő nagy a család, még sokminden hiányzik. A díszítés remekül halad, elkészült a mézeskalács a hétvégén, a fiúk nagy segítségével, az első doboz már felakasztózva várja, hogy a helyére kerüljön. Már csak a girlandok hiányoznak ( a karácsonyfát már kiválasztottam) és rendet kell tenni, feltakarítani. Sütkérezek folyton, bár az jutott eszembe, ha mindent elkészítek, amit kitaláltam, idén már csak sütit eszünk :)
És hát természetesen nem feledkezem meg pici fiamról sem. Aki nem is oly pici, rákérdeztem a dokinál a héten, "elég nagy" kaptam a választ... Érzem is, folyton mocorog, már néha kitapogatható a feneke-buksija-háta, épp hogy fekszik. És hát alakítja a domborzatot jelentősen. Ma egyébként vele álmodtam, annyira kidugta a talpacskáját, hogy az ojjait is meg tudtam számolni, sőt az arcát is odadugta, hogy látszott teljesen, és megint meg kellett állapítsam, ez a gyerek is kiköpött apja lesz :)
Szóval jó nagy hülyeségeket álmodtam, de már valószínűleg a sehogy sem jó feküdni állapotnak köszönhető... És hogy miért is kényelmetlen már mindenhogy és miért olyan nehéz mozognom? Következzék egy sokkoló fotó, a 22+2 napos pocakosmagamról...

Evvan, kéretik nem elájulni...

Igazi ünnep

December 14. rendkívül hideg volt 1947-ben. Ezt a nagyapám szokta mesélni. Igen, ő mindenre emlékszik a régi időkből, szoktuk is nevetni, mikor úgy kezdi a mesét, a múlt esztendőben... Ez általában úgy az ötvenes évekre tehető :))) De erre a napra különleges okból emlékezik. Ekkor kötötték össze életüket a nagymamámmal. Így hétfőn a 62. házassági évfordulójukat ünnepelték, és a szobában szétnézve megállapították, hát itt van a 62 év eredménye, vagyona:

Sajnos a képről még kettő és fél :) dédike hiányzik, de összesen 7 dédi van, plusz a pocakbéli.
Remélem még sok évig készülhetnek ilyen fotók.

Advent

Eljött advent harmadik vasárnapja is, méltóképp ünnepeltük, barátaink jöttek el, három fiú tette rommá a lakást, de nem bántuk :)

Zsombi

Zsombi már egész jól van, bár hörög, de ACC-t kap, talán rendbe jön, az orra már nem folyik annyira. Csütörtökön megkapta az oltást, eddig minden ok. Rendkívül édes korszakában van, beszél, kedveskedik, bújik, és remekül eljátszik egyedül, például a duplo legoval:

Felhívnám a figyelmet a koncentrálás magas fokára, mely természetesen a nyelv kidugásával jár :)
Írtam már, hogy beszél. Percenként tanul új szavakat, ismétli amit mondunk, mondatban a 3 szavasokig jutottunk, úgyis mint: Ott a pélapó! esetleg Az is(z) autó!
Magát nem hajlandó felismerni képeken, de egyébként az ÉN és az ENYÉM szavak jelentését tökéletesen ismeri, használja is őket sokat :)
A hóval még barátkozik, de nagyon tetszik neki, tegnap szánkóztak nagyot, erről egy következő posztban...

Életjel

Látom aggódtok, hát előbújok :) Nincs semmi gond, volt egy kis befordulásom, de már elmúlt :) Azóta meg úgy pörögnek az események, hogy ide már nincs erőm leülni írni, de azért olvasok és kommentálok ám! Holnap a nagy hó és a nyári gumink... miatt talán több időm lesz ideülni, akkor talán fel tudom tenni az elmúlt napokról készült fotókat, és talán alkotok egy 22 hetes (előre jelzem felhörrentős) pocakfotót. Most lefekszem, mert a szaloncuki kész, és Csanád erősen rugdal az ágy felé...

Randa hétfő

Naggyon csúnya hétfői nap van. Kezdődött a hajnali cirkuszokkal, melynek végén Kende ágyában kötöttem ki (Kende az én ágyamon aludt...) Zsombival megspékelve. Az ágy jelenleg 165 centi hosszú (én 160 :D) és 80 széles, ha nagyon akarom tudok ott aludni, na de egy folyton forgolódó, felriadó, hörgő, ugatva köhögő alig kétévessel, aki folyton rám mászik...
Aztán felvettem azt a ... oltást. Fáj a karom azóta is. Zsombit is elvittem orvoshoz, valami parainfluenza vírus vagy mi a kórság támadta meg, a hangszálai alatt valami vizenyő okozza ezt rettentő Darth Vader légzést, Rectodelt kúp... ami persze nincs abban a patikában, ahol nem kell fizetni a parkolásért és amelynek közelében anyunál hagytam a kicsit...
Szóval eddig nem túl fényes, remélem már csak javul...
Ja, a fiúk csütörtökön vagy pénteken megkapják az oltást.

Hétvége, mikulás, advent, emlékek

Képek jönnek, sok, mert szinte minden most készült képnek 2 évvel ezelőtt készült párja.
Cipőpucolás 2 éve és most szombaton

Az ablak 2 éve és tegnap

Az adventi koszorú két éve és tegnap :)


És találkoztunk a Mikulással is, Zsombi az első sokk után Pélapó Pélapó felkiáltással felismerte, és nem félt tovább:

Cipőpucoláskor Élet nem tartózkodott itthon (sajna egész nap sem :( ), ám kedves, szerető nagyfia nem felejtkezett el senkiről. Gondosan megsikálta apa cipőjét is, tőlem is elvárta, hogy a tiszta csizmikémet az ablakban helyezzem el. És boldogan konstatálta reggel, hogy a mi cipőnkben is találni valamit, mondjuk a gyerekek cipője nem is látszott ki a sok csomag alól :)
És sírni tudnék, mert Zsombi már nem eszi a mandarint, csak cukkó cukkó kéne neki :( Remélem gyorsan elmúlik ez a télapó időszak, meg én is igyekszem puszítani a szaloncuki állományt, mert az nagyon csúszik nála...
És elkészültek a szaloncukik, kíváncsi vagyok, mit szóltak hozzá az ovisok. Igaz ma annyi minden történt velük... fényképezés, mikulás, már látom, délután csupa nyűgös lesz Kende, ilyenkor annyira elfárad, nem tudja kialudni magát...

Vallomás

Arról, hogy továbbra sem vagyok benne biztos, hogy nem ártok-e ezzel magunknak, de Élet aggódását látva úgy döntöttem, oltatunk. Igen, tudom, meglehetősen kategórikus voltam pár hete, az aggodalmam igazából nem szűnt meg, de ezt látom most egyetlen megoldásnak. Engem mindig elkerültek a nagyobb  gondok, egészségileg és egyéb téren is, és bízom az őrangyalaimban is. De azt érzem, azért, hogy béke és nyugalom legyen itthon, ennyit meg kell tennem. Mert felfogom azt is, Csanád nem csak az én gyerekem, apukája aggódik érte is, és ő akkor nyugodt, ha oltatunk. Hát legyen. Persze írhatnám, hogy a család is elég erős nyomással él, ha nem is felém, de Élet felé, hogy győzzön meg, de ez nem számít. Nem az ő véleményük számít. Pár napja úgy gondoltam, amikor majd 2 hét múlva megyek kedvenc szülészorvosomhoz, megkérdem az ő álláspontját. De Élet kolléganőja szintén nála fog szülni, neki javasolta. Hát elveszett a haladékom. És ha már így állunk, ma felhívtam a háziorvosom, azt hiszem hétfőn el is megyek az oltásért.
Nehezebb dió a fiúk oltatása. Illetve azt hiszem Kendének beadatom, mégiscsak 30 fős az ovis csoport, minden kedden délelőttönként meg együtt van az egész óvoda. Zsombi a nagy kérdés, aki ugye nincs még 2 éves. Viszont felsőlégúti szutykok szinte folyton utólérik. Azt hiszem a gyerekdokit is felhívom hétfőn. Vagy beszaladok, hiszen 2 ajtóval a háziorvos mellett rendel :)
Védőoltásról ennyit. Nem vagyok nyugodt, de ez az anyák sorsa. Folyton aggódunk.
Egyébként ma voltam a védőnőnél, úgy néz ki eddig 5 kilót híztam összesen, ez végülis nem rossz, bár a mérlegen mindig elfog a rosszullét, hogy lettem én ekkora 57 kilós 6 évvel ezelőtti magamból....
Azon már meg sem lepődtem, hogy a védőnő leszédült a székről Csanád 18 hetes méreteitől....
Karácsonyi lázam csillapítandó benéztem ma a közeli kertészetbe, már megint szép összeget otthagyva... vettem néhány bordó gömböt a fára, bordó és arany szalagot, amiből szintén dísz készül, és egy doboz apró gömböt a házszerte burjánzó girlandokhoz. Ez eddig szép is, azonban a sokkal közelebbi Mikulás kérdést még nem oldottam meg, egyáltalán sem. Két saját gyermek, 4 unokatesó és 1 kis barát ajándékát holnap délelőtt kell prezentálnom, mindezt úgy, hogy Élet hajnalban céges workshopba vagy mifenére távozik, és majd csak a Mikulással együtt, értsd iccaka, fog hazaérni... Szerencse, hogy van előhúzható óvónő hugica a tarsolyban. És még mintegy 70 db szaloncukrot kelle becsomagolnom a hétvégén az ovisoknak. Természetesen csak akkor van erre lehetőség, ha a fiúk alszanak. Nem fogok most sem unatkozni :)))

Boldogboldog!!

Mert ma este végre Élet is érezhette a legkisebb fia mocorgását. Konkrétan jól belerugott a tenyerébe :)
Bővebben holnap, egyrészt baromi fáradt vagyok, elkészült az első adag (kb 120 db...) szaloncukor, meg bevásárlás is volt az összes gyerekemmel (jó, ott volt Élet is, de ő még rosszabbul tűrte a hisztit, mint én :)), másrészt holnap van egy köröm a védőnőnél, meg pár telefon, na majd azok után írok rendes bejegyzést.

Péapó

Nos ígértem egy képet 20 hetes magamról, hát íme, bár nem a legjobb kép rólam, de Kende csinálta, így ez nem számít :)
És hát megérkeztek hozzánk az angyalok :) Kende szerint ők töltik meg az adventi naptárt, ma reggel épp fincsi mazsolával :) És mindjárt egy kép a naptárakról is, mert Zsombi folyamatosan ezeket nézegeti és örvendezik "Péapó"nak.

Kicsi Csanád pedig hihetetlen magasságokban bököd, én már el sem merem képzelni, mekkora ez a gyerek, hiszen jóval a köldököm fölött érzem valamilyét időnként.
Az angyalgyerek a koszorún üldögélve  várja, hogy fel is ragasszam, de hétvégén kölcsönadtam a ragsztópisztolyom, és rá kellett jönnöm, fél karú óriás vagyok nélküle, nagyjából minden általam kitalált díszítő tevékenységhez szükségem lenne rá, így kénytelen vagyok még kicsit várni.
Várom már nagyon az ünnepet, hogy kicsit töltődjön a lelkem, mert most épp nem vagyok túl jó passzban. Igen, mert most már kezdem érezni, amit tudtam eddig is, nehéz lesz ez a terhesség, nem is kicsit. Azért reméltem, hogy kicsivel később kezdődik el. De nem. Szúr az oldalam ülve állva még fekvés után is, csontkaim szalagjaim már most nehéznek találják a dolgukat, és ez azért megvisel, egyrészt mert nem vagyok az az ágyban pihegős fajta, másrészt ezt már csak a fiúk miatt sem tehetem meg.
A másik dolog meg ez a nyavajás influenza. A döntésemet meghoztam, de de nyugodt mégsem vagyok teljesen. Főleg, hogy 2 perce hívott Élet, azonnal oltassam be magam, mert meghalt az egyik kismama, akit megfertőzött a vírus. Nehéz dolgok ezek, amik még jobban megterhelik az amúgy sem csillivilli lelkem...