És hát megérkeztek hozzánk az angyalok :) Kende szerint ők töltik meg az adventi naptárt, ma reggel épp fincsi mazsolával :) És mindjárt egy kép a naptárakról is, mert Zsombi folyamatosan ezeket nézegeti és örvendezik "Péapó"nak.
Kicsi Csanád pedig hihetetlen magasságokban bököd, én már el sem merem képzelni, mekkora ez a gyerek, hiszen jóval a köldököm fölött érzem valamilyét időnként.
Az angyalgyerek a koszorún üldögélve várja, hogy fel is ragasszam, de hétvégén kölcsönadtam a ragsztópisztolyom, és rá kellett jönnöm, fél karú óriás vagyok nélküle, nagyjából minden általam kitalált díszítő tevékenységhez szükségem lenne rá, így kénytelen vagyok még kicsit várni.
Várom már nagyon az ünnepet, hogy kicsit töltődjön a lelkem, mert most épp nem vagyok túl jó passzban. Igen, mert most már kezdem érezni, amit tudtam eddig is, nehéz lesz ez a terhesség, nem is kicsit. Azért reméltem, hogy kicsivel később kezdődik el. De nem. Szúr az oldalam ülve állva még fekvés után is, csontkaim szalagjaim már most nehéznek találják a dolgukat, és ez azért megvisel, egyrészt mert nem vagyok az az ágyban pihegős fajta, másrészt ezt már csak a fiúk miatt sem tehetem meg.
A másik dolog meg ez a nyavajás influenza. A döntésemet meghoztam, de de nyugodt mégsem vagyok teljesen. Főleg, hogy 2 perce hívott Élet, azonnal oltassam be magam, mert meghalt az egyik kismama, akit megfertőzött a vírus. Nehéz dolgok ezek, amik még jobban megterhelik az amúgy sem csillivilli lelkem...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése