tükör által homályosan

Megvolt tegnap az igencsak harsányan, könnyesen röhögős orvosi vizit. Persze nem a dokival vihorásztunk, de hát amikor az ember titokban akar tartani valamit, akkor fut össze a legtöbb ismerőssel.... Nekem is sikerült rögtön a kórházkapuban. Aztán a váróban is, na ez sikerült könnyes röhögősre, barátnémék decemberre várják a harmadik aprólékot aki konzekvensen törökülésben sztrájkol, tehát nem tudni, kiféle :) Hát velük futottunk össze, és már azt néztük, a többiek mikor bukkannak fel hasonló titkokkal. Persze a nagy vihorászásban nem tűnt fel mennyire kell pisilnom, tehát az ultrahang nem volt tökéletes, mert tükrözött a hólyag... Szóval csak sejteni lehetett bármit is. Én mintha két kis izét láttam volna, de nem mertem megszólalni, ha már így elrontottam a dolgot... A dokinak így is gúvadt a szeme, mire kisütötte, hogy Minike ülőmagassága (vigyázat, óriási számok következnek!!!!!) 1,4 mm. Szóval minden rendben, szerezzem be a ksikönyvet, szurkáltassam magam összevissza, 3 hét múlva újra randi.
Este végre apuékkal is beszéltem, megkértem őket, április 20 környékére ne nagyon csináljanak programot, mert kéne kicsit toporogni a szülőszoba előtt... Mert hogy ez már hagyomány nálunk :)
Mikor Zsombi megszületett, a doki kiviharzott és kivágta az ajtót, a következő felkiáltással: Hallják???? Hallották, pityogtak is rendesen. Ezt a gesztust soha nem fogom elfelejteni neki :) Meg semmit sem, én kimondhatalanul hálás vagyok neki. Zsombiért, a SZÜLÉSEMÉRT így csupa nagybetűvel, és most már Minikéért is.
Egyébként ma voltunk oviban, Kende jól érezte magát, bár csak módjával, de holnap viszünk fürdőgatyát, hogy az új medencét is kipróbálhassa. Zsombi viszont úgy viselkedett, mintha mi sem történt volna az elmúlt 3 hónapban, leült a csajok közé, homokozott a fiúkkal, teljesen otthon érezte magát. Na az ő beszoktatásával úgy érzem nem lesznek majd gondok :)))
Délután vár egy érdekes találkozó és beszélgetés, már nagyon mennék, mert rengeteg kérdésem van :)

jöjjön valaki...

fogy az energia... Kissé gatya vagyok mostanság. Nem tudok még mindig aludni éjszaka, és ma délután se. Némi kooperációval meghúztam az én gyönyörűséges kisautómat, és most tiszta ideg vagyok :(
Bár ha arra gondolok, amit mostanság a fiúk csinálnak, boldogság költözik a szívembe. Napok óta szeretgetnek, puszilgatnak. Kende főleg azóta, hogy "megtudta" (tudta ő nagyon jól szerintem, mert olyan dolgokat lát...) hogy kistesó van láthatáron. Kérem szépen én nem akartam még elmondani. Csak az ő hibája, hogy mégis!!! :) Délutáni alváshoz készülődtünk, mikor megszólalt: kisbaba van a pocakodban. Persze ezt azért mondta, mert olyan nagy a pocim... Mondtam neki, hogy nem attól olyan nagy. Aztán valamiért csak hozzátettem, hogy de azért tényleg kisbaba van a pocakomban. Erre megkérdezte, mennyi. Óvatos vagyok ezzel már, visszakérdeztem szerinte mennyi. Még mutatta is, hogy kettő... khm... már harmadszor... állítólag oda kell figyelni azokra az információkra amelyek legalább 3x elhangzanak...
Szóval a fiúk nagyon kedvesek, Kende ma már 2x mondta, hogy szeret, csak úgy, Zsombitól váratlan puszikat kapok, kényeztetnek. Viszont Kende nem alszik csak a nagyágyon... Most is kiment pisilni a saját ágyából, de ide jött "vissza", már alszik is.
Legifjabbunkról szólva aránylag jól viselkedik, némi émelygéssel beéri, bár tegnap elég gyengusz voltam mondjuk. Mindenestre öregszem nyilván, ezt a terhességet így az elején rosszabbul viselem, mint az előző kettőt. Holnap megint megkukkantom, remélem rendes gyerek módjára jól megnőtt 1 hét alatt :))

de megérte...

Mert állati hosszú várakozás előzte meg azt a bűvös pár mondatot... 5 órát ültem különböző méretű pocakok között (naná, hogy most sem úsztam meg a kérdést: "és ti melyik ultrahangon tudtátok meg a nemét?" a választ persze sűrű bocsánatkérés követte...) mire bejutottam a dokihoz. De megérte, láttam Őt. Vagy legalábbis a lakhelyét :)) Minden OK, 1 hét múlva kell mennem megint, addig még növesztem picit :) Most pedig megyek aludni, ez a felborult és fárasztó nap már nagyon hosszú kezd lenni. És erős a gyanúm, hogy ma se fogok tudni aludni, mint már napok óta... Pedig nincs melegem, nem fázok, nem kell pisilni, nem vagyok éhes, nem ettem túl magam, de aludni nem tudok. Semmilyen testhelyzetben. Azért megpróbálom.

2in1

Hogy Minikéről is essen szó azért: holnap megkísérlem orvoshoz cipelni, nem lesz könnyű dolgom, lévén szabi utáni 1. napja lesz a dokinak, akivel ma összefutottam, és vigyorogva szólított fel 2 napi hideg élelem magammal vitelére....
Egyébként épp a holnapi kukucska miatt ma csináltam újra tesztet, ne a dokinál derüljön ki, hogy volt nincs... De VAN :o) És kedves, hűséges és ragaszkodó barátom, Émelygés is nálam tölti a vakációját, és előreláthatóan pár hétig még marad....Bár legalább nem hányok ;o)
Na és valahol az is ide tartozik, hogy szombaton volt egy szép délutánunk (míg én el nem rontottam, erről pár sorral később...). Az alvó fiúkat otthon hagytuk, és elmentünk csavarogni. Vásárolgattunk, ruhát, és hihetelen módon a fiúknak nem vettünk semmit ;o) Nekekm egy öltözet ruha, Életnek pár póló. És a lényeg, moziba mentünk. Harry Potter 6, jó volt, bár nekem még mindig fura, hogy a könyvhöz képest sok minden kimarad a filmekből. Azt is meg kell mondjam, nem a filmen szórakoztunk a legjobban. Voltak akik egész családdal jöttek, kisgyerekekkel is, amit nem igazán értek, merthogy elég ijesztő a film... Az egyik család csemetéjének már a reklámok alatt gondja volt a kukoricával, rendszeresen a torkán akadt. A film alatt ez már olyan méreteket öltött, hogy nem bírtunk magunkkal és kirobbant belőlünk a nevetés. Persze csak némán, de nekem folytak a könnyeim. A film végén ellenőríztem, a gyerek túlélte a dolgot.
És hát hazafelé sikerült elrontanom a hangulatot alaposan :o(
Már hetek óta nem hagy nyugodni, hogy el kellene mondanom Életnek ezen sorok létezését, mégiscsak tudnia illene róla.  Hát nagyjából a várt reakciót váltotta ki belőle :( Nem szeretne szerepelni a blogban és azt sem szeretné, hogy a családja szerepeljen benne. Ezt valahol megértem, de nem szeretném bezárni a blogot...  Azóta nem beszéltünk róla (egy darabig egyáltalán semmiről nem akart velem beszélni...), remélem enyhült már. De nem fogom felhozni a témát azt hiszem...

khm

nos, meglehetősen negatívra sikeredett az előző bejegyzésem... Nem olyan gáz ám a helyzet :))
Tök mókás helyzetek is vannak :)) Pl mikor éjszaka Kende becsapódik közénk, majd közli, hogy most akkor menjünk fürdeni, mert neki nagyon megizzadt a lába.  Lerázom, ám rövid idő múlva arra ébredek, hogy a vállam rázza: Anya, Kende vagyok! Mikor elküldöm melegebb éghajlatra, ugyanezt elköveti az édesapjával is... A lábizzadós téma még párszor felmerül az éjszaka folyamán... Ahogy világosodik, a téma hirtelen megváltozik, már arról magyaráz, hogy reggel őslények országa lesz, amiben Hami meg a tollas dínó is benne van. De lesz ugye? De az nem CD-s anya ugye? Reggel 7re beájul, én elszököm piacolni....
Meg például felszólított ma, hogy ne legyek rá mérges, hanem szeretgessem mindig. Ma meg kioktató hangon közölte az apjával reggel, hogy "de engem anya akkor is szeret, mikor mérges!" Én széles mosollyal az arcomon fodultam a másik oldalamra :))

és amúgy is

vannak dolgok itthon... Például elhalálozott Pogacsek, az új cicánk. Persze Kende találta meg... Élettel eltemették. Már két kis szikla jelöl cicasírt a kertben... Tegnap meg eltűnt az egyik kismacsek. Tény, hogy annyira nem hiányzik, mert csúnya is volt, meg hívatlan is, de sajnálom. Illetve remélem, hogy anyukája (aki egyébként belepofátlankodik a macskáim kajájába) vitte el valahova.
És hát gyűrűzik a fegyelmezési botrányunk... Merthogy Kendével elég nehéz. Én tudom, hogy ebben kizárólag én vagyok a hibás, én neveltem ilyennek. Nyilván nem szándékosan... Ám ettől még nem lesz szófogadó... Viszont valamit sürgősen kezdenem kell a kialakult helyzettel, mert hamarosan eléggé mozgáskorlátozott leszek, amit jelen állapotában meglehetősen ki fog használni... Ezt már Zsombinál eljátszottuk... Azonban türelmem kevés, ötletem méginkább.
És hát Zsombi is önállósodásba kezdett rohamtempóban. Nem kellettek hetek ahhoz, hogy ne legyen hajlandó az etetőszékbe ülni... Ha mégis beleültetem, inkább nem eszik, és hangosan követeli, hogy vegyem ki. Mi lesz még itt????

para

mert ilyen vagyok... tudom, hogy rettentő korai még bármi ilyesmin gondolkodni, de én akkor is parázok... A bajom az, hogy pár hónapja rászoktam a háton alvásra, amire egyébként eddigi földi pályafutásom alatt képtelen voltam. Valahogy azonban most így alakult, és elhanyagolhatónak nem mondható méretű cickóim nem panaszkodtak emiatt;)... Ámde. Hogy ne legyen egyszerű az élet, véna káva inferior szindrómám van. Ez alapesetben nem okoz ugye gondot. Ám ha az ember lánya kismama... Az tudományosilag úgy van, hogy hanyatt fekve a baba nyomja a nagy májvénát, miáltal anya és szerelmetes magzata sem jut elég oxigénhez. És miáltal Kende meg én erről a kis bibiről elég ronda körülmények közt szereztünk tudomást, talán jogos a para. Hogy majd a vége felé egyszer fogom magam és hanyatt fekszem... És nem lesz visító gép ami bárkit riasztana. Jól van, tudom, hogy kissé irreális... De most épp ez nem hagy aludni...

Nagycsalád

Hát ezek leszünk mi áprilistól. Jelen állás szerint. Mert igen, végre megjelent az a bűvös második csík a teszten. Azt el sem árulom hanyadikon :) Pár napja már volt néhány haakaromkettőcsíkotlátok tesztünk, de nem mertem elhinni. Ma végre biztosan látszik már. Mondogatom magamban, és majdnem sírok. Persze örömömben :) Persze a dokim és a védőnőm szabadságon van, de végülis most már ráérünk :)))
Élet ma egyedül ment boltba, nem az pénzköltős fajta... De mindenkinek valami nagyon finomat hozott, olyan jó kedve volt. Engem például isteni finom étcsokival lepett meg, imádom. jól megölelgettem boldogságomban, erre vigyorogva közölte, hogy várjak még ezzel, lehet, hogy hamarosan anyázni fogom :))) De nem fogom, hiszen mindketten akartuk, és a szülőszobán se a bőbeszédűség jellemző rám :)))
Szóval a lényeg: úton van a harmadik kisbabám, aki a számítások szerint kislány ;)

Reklám vs gyerek

Magzatvédő vitamin reklám megtekintése után a gyermek hozzám fordul, és így szól: "Anya, ha ezt a tablettát beveszed, lesz kisbaba a pocakodban!" 1 nappal később azonban saját kútfőből kiegészítve már így hangzik a mondat: "anya ha ezt tablettát bekapod, és megszeretgeted apát, kisbaba lesz a a pocakodban." Ám nem vágyom óriásbébire, Zsombi enélkül is 4 kiló fölött született, nem fogom szedni.

18 hónap, 13 kiló, 87 centi

2008. február 8.
Este családi névnapi banzáj. Fájdogáló pocak, mindentudóan vigyorgó családtagok. Este Kende az ölemben ülve alszik el, ilyet nem szokott csinálni.

2008. február 9.
03.45: görcsök. Nem dőlök be, és nem megyek tusolni, ez már 1 hete is vaklármának bizonyult.
04.30: Úgy tűnik ez mégsem vaklárma, elmegyek tusolni, most nem múlnek el tőle a görcsök. Telefon a keresztanyunak, vigyázza Kende álmát. Élet a szekrény előtt toprog, miben fogadja a kisfiát.
06.00 Beérünk a kórházba. Az udvaron jön egy fájás, Élet nem érti miért nem megyünk be inkább, majd ott fájok tovább. Férfi...
Átöltözök, ügyeletes doki megnéz, isteni szerencsére még váltás előtt... Szokásos előkészületek, mehetek a szülőszobára, végre Élet is bejöhet.
Fáj. Nagyon. A dokim kért még egy óra pihit, este a lánya szalagavtója volt... 9 körül frissen borotválva, öszevagdalt arccal megérkezik. Minden ok, de az idő nagyon lassan telik. Burokrepesztés, majd néhány óra csend. Próbanyomás, eldől a sorunk, szedik szét a szülőágyat, nem kell műtőbe menni!!! Megint "magamra maradok" a fájásokkal.
Úgy néz ki kezdődik: ügyeletes orvos mellém ül, segíteni fognak. Vákum a buksira, doki hasamba. Anya kicsit türelmetlen, egy rosszul sikerült nyomás (plusz 7 öltés...)
14.00: Kicsi Zsombi megérkezik közénk. Életet idézve egy lila henger alakú húsdarab, nem tudni melyik az eleje, és nem sír. Persze felsír, férfihoz méltó hangon. A pocakomra teszik, ismerkedünk. elviszik fürdetni, apa vele, engem elaltatnak. Betapintás, és varrás.  Még 4 órát heverészem, alvás és pihenés helyett szóval tartom a szülésznőt. Ráér, nincs más a szülőszobán :) Fülemen folynak a hormonok, képtelen vagyok leállni.
18.00 Átsétálok az osztályra. Továbbra sem bírok magammal, kimegyek pisilni. Ott rácsimpaszkodom a nővérhívóra. Ketten segítenek vissza, a szoba ajtóban beájulok. Majd rettegek, hogy nem hozzák emiatt ki. Kihozzák. Gyönyörűséges.

2 nappal később főorvosi vizit. Leeső állak és egy baromi büszke anyuka. 160 centivel, előzetes császármetszés után 4140 grammos fiút szültem. Köszönöm, hogy megadatott!!!
1 kerek hetet töltöttünk bent, Zsombi mandarin színt öltött. jól hízott, sok tejem volt, (az utolsó napokban napi 600 ml pótlás jutott tőlem a picúroknak), és egyetlen pasiként úri dolga volt.
Itthon sem volt vele semmi gond, Kende rajongott érte, ő evett, aludt, tette a dolgát, persze kajából sosem tudta mennyi az elég, 3 hónaposan 8 kilót nyomott...

Innentől mondhatni végigaludta az éjszakát. Mindig nyugodt, jókedvű baba volt, azóta is ilyen.
17 hónapos koráig szopott. Nagyjából akkor is indult el.
És hogy most milyen? Zsiványabb, mint a 4 éves bátyja. 10 foga van, 2 készülőben. Imádja a kakaót és az almát, illetve bármilyen gyümölcsöt. Etetni nem lehet, ő egyedül eszik, kanállal, villával, ha nem boldogul bemérgeli magát, de megetetni akkor sem lehet. Néhány hét és nem lesz hajlandó beleülni az etetőszékbe, már most is sokszor kéri, hogy ültessem rendes székre. Szóval picit önálló és erős akaratú. Kedves, huncut, és nagyon okos. És gyönyörű. Halálosan irígy vagyok a szempilláira :)))))

Ha valaki nagyon béna

akkor így jár. Akartam kicsit alakítani a kinézeten erre úgy eltoltam, új sablon kellett. Na jó, végülis tetszik, csak a linkjeimet újra kell keresgélni...

Hol kezdjem...

Elég zsúfoltra sikerültek az elmúlt napok :)) Rettentően szenvedtünk a melegtől, a fiúk is, én is, majdnem született egy bejegyzés "add már uram az esőt" címmel, de mire megírtam volna, leszakadt az ég, elmosta a fiúk nyűgösségét, és az enyémet is. A héten eltettem a paradicsomot, az apuéktól kapott ringlót, sajnos a barack még mindig a hűtőben várakozik :(
Ó, és lett még egy macskánk. A másik 4 mellé... Még egy kölyök. Ez legalább szép, szürkés színű, mostantól a Pogácsa névre hallgat. Valaki kidobhatta, eddig tuti lakásban élt, mert azonnal jött be a házba és elég rutinosan kezelte a kanapét is :))  Az előző kettőt ma elvittem a dokihoz, mondja meg mi legyen velük, de szó nélkül beléjük nyomott egy-egy szurit, macskavírus, ez emberre nem veszélyes, ha elmúlt a férgességük, nyugodtan játszhatnak velük a fiúk. Azt gondoltam komolyabb bajuk van :) Ja és mellesleg nem kellett vagyonokat otthagynom, 500 Ftból az egészet megúsztuk. Persze még meg kell vennem a féregtelenítő szert. A fiúk is jöttek velem, nem volt kire bízni őket, de nagyon rendesen viselkedtek, mondjuk Zsombinak nem sok lehetősége volt rosszalkodni a babakocsiban :))
Ma Zsombiról levettem a pelust, hadd szellőzzön. Nem teljesen értette a dolgot, azért előkerestük a bilit, az nagyon tetszett neki, Kendétől szokta látni, ha a kádban jön rá a pisilhetnék (napi rendszerességgel...) ezt használja, próbálta ő is :) Aztán rá is ült nagy boldogan:

Aztán persze a kanapéra pisilt. Na de elsőre ne is várjak tőle többet :)
Most épp bemászott a kiságyba és próbál betakarózni, kíváncsi vagyok, mi lesz ebből...
Semmi, inkább kiment játszani Kendéhez :)

Nosztalgia

Borzasztó gyorsan telik az idő.... 6 éve augusztus 2. szombatra esett. Nagyon szép nap volt, és jó hosszú. És én szebbnek éreztem magam, mint valaha. Akkor volt az esküvőnk. És egy-két nüanszot leszámítva (Kendenagyi nagyjelenete...) csodaszép volt. Őrangyalaim akkor is vigyáztak rám nagyon, a fotózás után éppen becsuktuk az autó ajtaját, mikor leszakadt az ég :) Persze mikor a lagzi helyszínére értünk, már nyoma sem volt az esőnek. Hajnalig táncoltunk. Ha jól emlékszem reggel 7 körül értünk haza.
És ha már otthon, még egy évforulónk van ma (volt tegnap). 4 éve ébredtünk először itt, az otthonunkban. A nagyszüleim házából az öcsémékkel közös háztartásból, gyakorlatilag 1 szobából jöttünk ide. Még most sincs kész, régi kertes ház nem is lesz soha, de szeretjük, alakul. Akkor, 4 éve, Kende csücsült a pocakomban. Most talán a harmadik.
Ünnepeltünk hát, bár csak csöndesen. Kinyitottunk egy üveg bort, összebújtunk, még tegnap mert holnap hétfő, és Életnek nehéz napja lesz. Szombat vasárnap délután a Folyónál pancsoltunk. Vasárnap mindeki ott volt szinte, a hugom, az öcsémék a 3 gyerekkel, mi négyen, egyedül a legkisebb öcsém hiányzott, így utólag valószínűleg csak azért, mert nem szóltunk neki...
Szóval nagyon szép hétvégénk volt, bízom benne, hogy ez a jó hangulat meg is marad, és megfertőzi az én csökönyös, akarnok fiacskámat is. Aki egyébként egy angyal. És imádom.

Állítsátok meg Turbóanyut!

Bepörögtem ma kicsit.... Úgy értem inkább túl...Reggel piac, szokásos vasárnap reggeli rituálé. De hogy még a fülemen is szatyor lógott... Hát tehetek én róla, hogy olyan könyörgően nézett az a jerikói lonc??? meg a rozmaring... és hát enni kell, gyümölcsöt is, zöldséget is... Meg eltenni barackot, paradicsomot. 7 kilót. Aztán ebédet főztem, ünnepit. Erről majd később :) Csontleves, főtt husi meggyszósszal, rizsfelfújt, és főtt kukorica. És még kosztosok is bejelentkeztek :) Meg kovászos uborkát csináltam. Meg takarítottam, mostam, mosogattam, szóval mindent, amit hétvégén amúgy nem nagyon vagyok hajlandó... Lehet, hogy bizonyos hormonok indultak be? Vagy csak akarom? Mindenesetre holnap vár a paradicsomlé (Kende már benyújtotta az igényét holnaputánra betűlevesre...) és a barackbefőtt eltevés. És még a nagyszüleimhez is menni kell, apuéktól hoztunk almát, viszek nekik is. Meg bevásárlás, házpásztorkodás, és van még két neveletlen kölyköm is :)))