Este családi névnapi banzáj. Fájdogáló pocak, mindentudóan vigyorgó családtagok. Este Kende az ölemben ülve alszik el, ilyet nem szokott csinálni.
2008. február 9.
03.45: görcsök. Nem dőlök be, és nem megyek tusolni, ez már 1 hete is vaklármának bizonyult.
04.30: Úgy tűnik ez mégsem vaklárma, elmegyek tusolni, most nem múlnek el tőle a görcsök. Telefon a keresztanyunak, vigyázza Kende álmát. Élet a szekrény előtt toprog, miben fogadja a kisfiát.
06.00 Beérünk a kórházba. Az udvaron jön egy fájás, Élet nem érti miért nem megyünk be inkább, majd ott fájok tovább. Férfi...
Átöltözök, ügyeletes doki megnéz, isteni szerencsére még váltás előtt... Szokásos előkészületek, mehetek a szülőszobára, végre Élet is bejöhet.
Fáj. Nagyon. A dokim kért még egy óra pihit, este a lánya szalagavtója volt... 9 körül frissen borotválva, öszevagdalt arccal megérkezik. Minden ok, de az idő nagyon lassan telik. Burokrepesztés, majd néhány óra csend. Próbanyomás, eldől a sorunk, szedik szét a szülőágyat, nem kell műtőbe menni!!! Megint "magamra maradok" a fájásokkal.
Úgy néz ki kezdődik: ügyeletes orvos mellém ül, segíteni fognak. Vákum a buksira, doki hasamba. Anya kicsit türelmetlen, egy rosszul sikerült nyomás (plusz 7 öltés...)
14.00: Kicsi Zsombi megérkezik közénk. Életet idézve egy lila henger alakú húsdarab, nem tudni melyik az eleje, és nem sír. Persze felsír, férfihoz méltó hangon. A pocakomra teszik, ismerkedünk. elviszik fürdetni, apa vele, engem elaltatnak. Betapintás, és varrás. Még 4 órát heverészem, alvás és pihenés helyett szóval tartom a szülésznőt. Ráér, nincs más a szülőszobán :) Fülemen folynak a hormonok, képtelen vagyok leállni.
18.00 Átsétálok az osztályra. Továbbra sem bírok magammal, kimegyek pisilni. Ott rácsimpaszkodom a nővérhívóra. Ketten segítenek vissza, a szoba ajtóban beájulok. Majd rettegek, hogy nem hozzák emiatt ki. Kihozzák. Gyönyörűséges.
2 nappal később főorvosi vizit. Leeső állak és egy baromi büszke anyuka. 160 centivel, előzetes császármetszés után 4140 grammos fiút szültem. Köszönöm, hogy megadatott!!!
1 kerek hetet töltöttünk bent, Zsombi mandarin színt öltött. jól hízott, sok tejem volt, (az utolsó napokban napi 600 ml pótlás jutott tőlem a picúroknak), és egyetlen pasiként úri dolga volt.
Itthon sem volt vele semmi gond, Kende rajongott érte, ő evett, aludt, tette a dolgát, persze kajából sosem tudta mennyi az elég, 3 hónaposan 8 kilót nyomott...
Innentől mondhatni végigaludta az éjszakát. Mindig nyugodt, jókedvű baba volt, azóta is ilyen.
17 hónapos koráig szopott. Nagyjából akkor is indult el.
És hogy most milyen? Zsiványabb, mint a 4 éves bátyja. 10 foga van, 2 készülőben. Imádja a kakaót és az almát, illetve bármilyen gyümölcsöt. Etetni nem lehet, ő egyedül eszik, kanállal, villával, ha nem boldogul bemérgeli magát, de megetetni akkor sem lehet. Néhány hét és nem lesz hajlandó beleülni az etetőszékbe, már most is sokszor kéri, hogy ültessem rendes székre. Szóval picit önálló és erős akaratú. Kedves, huncut, és nagyon okos. És gyönyörű. Halálosan irígy vagyok a szempilláira :)))))
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése