de megérte...

Mert állati hosszú várakozás előzte meg azt a bűvös pár mondatot... 5 órát ültem különböző méretű pocakok között (naná, hogy most sem úsztam meg a kérdést: "és ti melyik ultrahangon tudtátok meg a nemét?" a választ persze sűrű bocsánatkérés követte...) mire bejutottam a dokihoz. De megérte, láttam Őt. Vagy legalábbis a lakhelyét :)) Minden OK, 1 hét múlva kell mennem megint, addig még növesztem picit :) Most pedig megyek aludni, ez a felborult és fárasztó nap már nagyon hosszú kezd lenni. És erős a gyanúm, hogy ma se fogok tudni aludni, mint már napok óta... Pedig nincs melegem, nem fázok, nem kell pisilni, nem vagyok éhes, nem ettem túl magam, de aludni nem tudok. Semmilyen testhelyzetben. Azért megpróbálom.