Cipész...

Mér' nem cipésznek tanultam?????????

Indul a H...-Nyíregyháza-Egerszalók-Dunakanyar-Balatonföldvár ralli

Holnap reggel indul a ralli, 4 állomás 8 nap alatt, hazudnék ha azt mondanám minden kész, de én éjjel csendben tudok jól logisztikázni :) Kirándulunk, pihenünk, TALÁLKOZUNK, látogatunk, lesz minden. Esőkabátunk és gumicsizmánk már van, éljen az idei nyár :)))

95 centi

Ilyen magas a hálószoba kilincse. Az én 15 hónapos gyerekem röhögve kijön azon a csukott ajtón. Általában alvás helyett...

Rohadjon meg

Pokoli kínok között az a szemétláda, amelyik feltörte a hugom kocsiját és elvitte a notebookját. 13 gigányi emléke veszett oda. Csak azzal tudtam vigasztalni, hogy nem 1 év múlva történt és nem veszítette el a kisfia összes fotóját.

Zsombi a klotyón...

Régóta tudjuk, a legjobb gondolatok elvonultságban születnek...
"Én kétfélét szeretek csak: Anyát meg Apát... A legjobban Anyát szeretem."
Imádom :)))

Meghaltam

A fiúknak annyira sikerült felmérgelniük, hogy dühömben nekiálltam a konyhát rendbe szedni. Tűzhelysikálás közben aztán meghaltam. Sokszor. Ha jól értettem valami viziszörny voltam, előbb elkábítottak (kábítólövedékkel), majd lelőttek. Aztán le is szúrtak azt hiszem. A főhadiszállás, elnézést az ősemberfigyelő a szárító alatt volt, onnan indították a támadásokat. Totyogónak álcázott kémmel és vérmacskával is felszerelkeztek...

Ma eljutottam odáig, hogy egy-egy pohár vízzel nyakon öntöttem a nagyokat, miután már egy jó másfél órája próbáltam őket számos módszerrel rávenni arra, hogy aludjanak. Még most sem alszanak, de azóta legalább hiénakacaj nem hallatszik felőlük...

Így lehet elviselni

Apjafia

Ezt gondoltam sóhajtva, mikor ma megláttam másodszülöttemet, meg azt, hogy állati meleg van. Kicsi csillagom fejéről folyt a víz, izzadt mint egy ló.
Aztán ebédnél, mikor Csanád jól megcincálta, megvilágosodtam, és miután kiröhögtem magam meg is könnyebbültem. A póló alól ugyanis kikandikált a trikó amiben aludt. De reggel Kende annyira segíteni akart neki, hogy minél hamarabb kimehessenek a zúj kiscicákhoz, hogy a trikóra adta rá a pólót...

14

Huncut, édes, bájos, erős, okos, egy igazi kis kakukktojás. Saját önálló akarattal, öntudatosan éri el amit szeretne. És mindent szeretne. Annyit eszik, hogy nézni is rosszullét. Vacsorára pl ledönt 2 dl kakaót, tápszerből, és számolatlan katonát sonkával sajttal, kovászos uborkával. Azt se nagyon bánná, ha csak uborkát kapna...
Elképesztő fejlődésen megy most keresztül. Kezdjük talán azzal, hogy mindenhol feláll, újabban az ágy tetején és ugrálni is próbál, már szépen lépeget egyedül, ha motiválva van. Mindenre felmászik, legjobb, ha a megmászandó objektum veszélyes számára. Mindenben utánozza a tesókat, ezért tegnap volt olyan pillanat, amikor hárman lovagoltak rajtam, és olyan is, amikor hárman ettek engem jó hangosan morogva. És olyan is, hogy hárman négykézlábaztak a lakásban nagyokat kacagva.
Imádja a vizet, nagyon szeret pancsolni. És gyümölcsfüggő... A sziklakert tetején van egy kis sziklakerti eper, elég sokáig termett, és bizony előfordult egyszer, hogy a lépcső tetejéről (5 fok) kellett leszednem, mert ő elindult eprezni. A málna is nagyon nagy kedvenc, azzal nem lehet jóllakatni, szerencsére elég jó idén a termésünk.
Beszéde egyre érthetőbb, sőt rejtélyes módon érthető szavak nélkül is képes megértetni magát. De azért szép kis szókincse van már: szia (IA), kakaó, anya, gyere (DEJE), Kende (DE esetleg DEDE, mint Zsombi...), enni (HENNE), inni, keksz (KEKE), nyunyuka (NYENYE vagy NYANYA), a víz (DIZZ), a cica  (CI) azt mondja MÁ MÁ, a kutyus VA VA esetleg Cézár kutyát utánozva liheg, a béka KEKEKE, a dínó WHÁÁÁ, a motor BRRR, a lovacska prüszköl,  a dédik (DÉ).
Fontossági sorrendje van: esti rutin a jó éjt puszi mindenkinek, ezt csak Zsombival lehet kezdeni, utána jön Kende, lehetőleg újra Zsombi,majd apa. A kiságy felé menet a halacskáktól is elköszönünk, bőszen integetünk és sziázunk.
Simán el lehetne lopni, mert mindenkivel kedves, mindenkinek szívesen a az ölébe megy. Mostanában viszont beköszöntött a dackorszak, hisztizik, földhöz is csapkodja magát, és krokodil könnyeket hullatva siratja magát. Ha valami nem úgy van a hogy ő szeretné (legtöbbször saját magának sincs fogalma róla hogyan is szeretné), duzzog, csapkod, dacoskodik.
Összességében imádnivaló, ahogy a testvérei is, nem is adnám egyiket sem semmiért.
Rettentő jó megfigyelő, valamelyik nap észlelvén, hogy a mosógép kimosott, vadul rángatta az ajtaját. Gondoltam nem akadályozom őt, odavittem a  ruháskosarat és kinyitottam az ajtót. A gyerek elkezdett a kosárba pakolni, és olyan ruhadarab is volt, amivel egyenest a szárítóhoz ballagott.

5 és 3/4

Okos mint a Nap. Érzékeny mint a mimóza. Eleven mint egy zsák bolha. Dacos mint Makrancos Kata.
Hát nagyon nem egyszerű most vele. Nincs ovi és szerintem unatkozik is kicsit, saját szórakoztatására Zsombit hergeli, jó alany, rögtön ugrik, irtózatos veszekedések vannak. Pár hónapja rengeteget rajzolt, nagyon jól, egész különleges látásmódja van. Nagyon érdekelte az írás, rengeteget másolt, mindenféle betűket. Aztán beütött a jó idő, azóta csak a fociról lehet beszélni vele, az oviban is csak focizik. Nincs most túl jó passzban, szerintem némileg össze is van zavarodva, de valamiért (talán mert én sem vagyok a topon) nem tudunk közös hangot találni csak elvétve. Az sem könnyíti meg a dolgom, hogy mindig más válik be nála, egymás után 2x ugyanazzal a módszerrel biztosan nem járok sikerrel. Épp az örjöngős-fröcsögős dackorszakát éli, nagyon csúnyán beszél, nem a szavak csúnyák igazán, hanem ahogy és akihez beszél, az nem passzol össze.
Emellett mint mondtam nagyon érzékeny, borzasztóan igényli a szeretet és a fiygelmet, néha nagyon bújós tud lenni. Csanádot egyenesen imádja. Ma is elmondta neki, mennyire szereti. Nem bírja hallgatni ha sír, görbülő szájjal könyörög, ne hagyjam sírni. Zsombival a viszonyuk nagyon érdekes, sokszor órákig eljátszanak a legnagyobb egyetértésben, van, hogy már kora reggel üvöltenek egymással. Alaposan kihasználja és rá is játszik arra, hogy ő a nagyobb és ott próbálja megvezetni, kioktatni, ahol csak lehet.
Rettentő büszke rá, hogy egyre jobban megy neki a biciklizés, már nagyon várja, mikor mehet saját bicóval úszni.

Majdnem három és fél

Ő aztán egy elvarázsolt figura. Nagyjából úgy tudnám definiálni az ő létét, hogy egy álomvilágban él, melyből néha kitekint hozzánk, és nem nagyon érti ezt a kinti világot. Ezer kérdése van, mire válaszolok rá már nem tudja mit is kérdezett, elég nagy felkészültséget igényel vele beszélgetni. Szeptembertől óvodás lesz,már nagyon várja, bár még nem tudom, hogy fogom megtanítani helikoptert rajzolni, azzal a feltétellel kapta meg a jelet, hogy középső csoport végére le kell tudnia rajzolni... Nem nagyon rajzol, viszont épít, mindenből, például fantasztikus járműveket alkot az apróbb fajta legóból. Remekül elvan egyedül, de amikor egy egész napot az óvodában töltött (a szülők önkéntes munkában pofozták ki az óvodaudvart) senkinek fel sem tűnt, hogy nem odavaló. Végülis 6 hónapos kora óta majd mindennap jár oda. Gyönyörűségesen szép, olyan pillákkal, melyekért sok nő ölni tudna. Angyalarcú kis bandita, mert azért haramiaságban nem kell félteni. Nekem még mindig nem bocsátotta meg Csanád születését, félek soha nem lesz már olyan a kapcsolatunk, mint előtte. Kissé távolságtartó. Csanádot ő is imádja, azzal a kis kitétellel, hogy nagyon kell rá figyelni, mert azért olyan előfordul, hogy nagy szeretetében kicsit megfojtogatja, kicsit kitöri a karját... A nagytesóért is odáig van, félistenként tekint rá, de eléggé felbosszantja, ha ezt az imádatot a tárgy épp nem érdemli ki.
Kinőtte már nagyjából (mindenét) a kis dagiságát, még most is olyan finom puha, de közben meg olyan kis keménykötésű legény. Enni szerencsére még mindig szeret, nem véletlenül 18 kiló, és a métert is elhagyta már.

Sportemberek

Történt pedig, hogy volt két nagyon eleven kisfiú. Szüleik úgy látták jónak, hogy azt a sok energiát, ami bennük feszül, valamiképpen vezessék le. Amikor a nagyobbik fiú elég idős lett, szülei sportot választottak neki. Attól fogva a nagyobbik fiú úszni tanult. Telt múlt az idő, s történt egyszer, hogy a nagyobbik fiú útra kelt világot látni, új dolgokat tanulni. A szülők összedugták a  fejüket, s azt tanácskozták meg, a kisebbik fiú is tanulhatna valamit ezidő alatt. Így történt, hogy a kisebbik fiú hirtelen lóháton találta magát. De eszes legényke volt, nem esett kétségbe, s amit kértek tőle, mindent úgy csinált. Olyan ügyesen helytállt, hogy a szülei elvitték kicsit világot látni is. Attól a naptól az egyik fiú úszik, a másik lovagol. De mert a nagyobbik fiú igen makacs fajta volt és büszke, elhatározta, hogy ő bizony maga jár. Ezért aztán hirtelen megtanult lovagolni ő is, drótszamáron. Szülei büszkén látták, bizony kis időbe telik, míg a fiú valóban maga lesz képes útra kelni.

Erő erő gyere elő

Tegnap végre megkaparintottam függésem tárgyát... Azóta gyűjtöm az erőt, hogy nekifogjak az írásnak. Hosszú hosszú ideje nem írtam érdemben. Már Csanád szülinapjáról sem írtam, az pedig elég régen volt. Jó buli volt, sok szerettünkkel. Őszinte leszek, fejből már nem nagyon emlékszem a májusra, lesnem kellett a fotókat... Szóval volt egy jó kis program a fiúknak, állattenyésztési kiállítás megszámlálhatatlan állattal és traktorral, ez utóbbiakat (igen, a 200.-at is) velőtrázó csatakiáltás és örömugrándozás fogadta, tisztára mint két városi gyerek, pedig hát szinte óránként járkálnak előttünk mezőgazdasági gépek itt a város szélén. A szülinapomon az ajándék az ovis anyáknapi műsor volt, megint megható és mégis megmosolyogtató volt. Másnap lementünk a Balatonra apósomékhoz. A terv az volt, hogy a Tata jó nagyot horgászik az unokáival. Ám a Tata kórházban volt, míg ott voltunk, kivizsgáláson. Dühöngött, ki akart szökni, ő megígérte Kendének, hogy horgásznak... Három napig voltunk lent, minden nap voltunk nála, a fiúk rettentően élvezték, a kertben a fenyők alatt méter magas halmot hordtak össze tobozokból. Egy hónapja dühít, hogy egyetlen kép sem készült ott... Utolsó nap induláskor mentünk be hozzá, mire odaértünk a fiúk már aludtak mind, nem ébresztettük fel őket elbúcsúzni, nem részletezném az érzéseimet ezzel kapcsolatban. Kende Kecskemét körül ébredt fel, szó szerint őrjöngött, amikor elmondtuk, hogy már voltunk Tatánál, nem tud beszélni vele. Zsombi Szegednél lájtosabb verzióban adta elő ugyanezt. Már ekkor gyanút foghattam volna.
A következő emlékem a vadaspark. Annyira szépen indult, olyan jókedvű volt mindenki, még fotó is készült rólunk a bejáratnál, az utolsó felhőtlen kép. Onnantól a dolgok összefolynak. Mostanában kezdünk magunkhoz térni, azért az élet megy tovább, nem is lehet másként 3 örökmozgó mellett.  Lezártuk az évet az oviban is, szóval június közepe óta minden gyerkőc itthon van, vérzik is a szívem, hogy ha legközelebb óvoda van, már csak 1 fiacskám marad otthon. Persze beindult az önvád, hogy nem foglalkoztam Zsombival eleget, míg megtehettem... Nagyon nem egyszerűek a napjaink, mert a két nagy folyton egymást marja, ritkán sikerül olyan elfoglaltságot találniuk, amivel nyugodtan elvannak. Leginkább Kende az, aki addig hergeli Zsombit, míg az üvölteni, csapkodni és csúnyákat mondani kezd. Persze innentől már a kisebbet se kell félteni, gyorsan tanul... Kulturált helyen megjelenni velük garantáltan azt jelenti, hogy tágas körzetben minden halló és hallássérült is tudja, hogy megérkeztünk...
Hát talán ennyi, így hirtelen, következzenek a képek a szöveghez.

Képes beszámoló