Majdnem három és fél

Ő aztán egy elvarázsolt figura. Nagyjából úgy tudnám definiálni az ő létét, hogy egy álomvilágban él, melyből néha kitekint hozzánk, és nem nagyon érti ezt a kinti világot. Ezer kérdése van, mire válaszolok rá már nem tudja mit is kérdezett, elég nagy felkészültséget igényel vele beszélgetni. Szeptembertől óvodás lesz,már nagyon várja, bár még nem tudom, hogy fogom megtanítani helikoptert rajzolni, azzal a feltétellel kapta meg a jelet, hogy középső csoport végére le kell tudnia rajzolni... Nem nagyon rajzol, viszont épít, mindenből, például fantasztikus járműveket alkot az apróbb fajta legóból. Remekül elvan egyedül, de amikor egy egész napot az óvodában töltött (a szülők önkéntes munkában pofozták ki az óvodaudvart) senkinek fel sem tűnt, hogy nem odavaló. Végülis 6 hónapos kora óta majd mindennap jár oda. Gyönyörűségesen szép, olyan pillákkal, melyekért sok nő ölni tudna. Angyalarcú kis bandita, mert azért haramiaságban nem kell félteni. Nekem még mindig nem bocsátotta meg Csanád születését, félek soha nem lesz már olyan a kapcsolatunk, mint előtte. Kissé távolságtartó. Csanádot ő is imádja, azzal a kis kitétellel, hogy nagyon kell rá figyelni, mert azért olyan előfordul, hogy nagy szeretetében kicsit megfojtogatja, kicsit kitöri a karját... A nagytesóért is odáig van, félistenként tekint rá, de eléggé felbosszantja, ha ezt az imádatot a tárgy épp nem érdemli ki.
Kinőtte már nagyjából (mindenét) a kis dagiságát, még most is olyan finom puha, de közben meg olyan kis keménykötésű legény. Enni szerencsére még mindig szeret, nem véletlenül 18 kiló, és a métert is elhagyta már.