Okos mint a Nap. Érzékeny mint a mimóza. Eleven mint egy zsák bolha. Dacos mint Makrancos Kata.
Hát
nagyon nem egyszerű most vele. Nincs ovi és szerintem unatkozik is
kicsit, saját szórakoztatására Zsombit hergeli, jó alany, rögtön ugrik,
irtózatos veszekedések vannak. Pár hónapja rengeteget rajzolt, nagyon
jól, egész különleges látásmódja van. Nagyon érdekelte az írás,
rengeteget másolt, mindenféle betűket. Aztán beütött a jó idő, azóta
csak a fociról lehet beszélni vele, az oviban is csak focizik. Nincs
most túl jó passzban, szerintem némileg össze is van zavarodva, de
valamiért (talán mert én sem vagyok a topon) nem tudunk közös hangot
találni csak elvétve. Az sem könnyíti meg a dolgom, hogy mindig más
válik be nála, egymás után 2x ugyanazzal a módszerrel biztosan nem járok
sikerrel. Épp az örjöngős-fröcsögős dackorszakát éli, nagyon csúnyán
beszél, nem a szavak csúnyák igazán, hanem ahogy és akihez beszél, az
nem passzol össze.
Emellett
mint mondtam nagyon érzékeny, borzasztóan igényli a szeretet és a
fiygelmet, néha nagyon bújós tud lenni. Csanádot egyenesen imádja. Ma is
elmondta neki, mennyire szereti. Nem bírja hallgatni ha sír, görbülő
szájjal könyörög, ne hagyjam sírni. Zsombival a viszonyuk nagyon
érdekes, sokszor órákig eljátszanak a legnagyobb egyetértésben, van,
hogy már kora reggel üvöltenek egymással. Alaposan kihasználja és rá is
játszik arra, hogy ő a nagyobb és ott próbálja megvezetni, kioktatni,
ahol csak lehet.
Rettentő büszke rá, hogy egyre jobban megy neki a biciklizés, már nagyon várja, mikor mehet saját bicóval úszni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése