Sportemberek

Történt pedig, hogy volt két nagyon eleven kisfiú. Szüleik úgy látták jónak, hogy azt a sok energiát, ami bennük feszül, valamiképpen vezessék le. Amikor a nagyobbik fiú elég idős lett, szülei sportot választottak neki. Attól fogva a nagyobbik fiú úszni tanult. Telt múlt az idő, s történt egyszer, hogy a nagyobbik fiú útra kelt világot látni, új dolgokat tanulni. A szülők összedugták a  fejüket, s azt tanácskozták meg, a kisebbik fiú is tanulhatna valamit ezidő alatt. Így történt, hogy a kisebbik fiú hirtelen lóháton találta magát. De eszes legényke volt, nem esett kétségbe, s amit kértek tőle, mindent úgy csinált. Olyan ügyesen helytállt, hogy a szülei elvitték kicsit világot látni is. Attól a naptól az egyik fiú úszik, a másik lovagol. De mert a nagyobbik fiú igen makacs fajta volt és büszke, elhatározta, hogy ő bizony maga jár. Ezért aztán hirtelen megtanult lovagolni ő is, drótszamáron. Szülei büszkén látták, bizony kis időbe telik, míg a fiú valóban maga lesz képes útra kelni.