Vallomás

Arról, hogy továbbra sem vagyok benne biztos, hogy nem ártok-e ezzel magunknak, de Élet aggódását látva úgy döntöttem, oltatunk. Igen, tudom, meglehetősen kategórikus voltam pár hete, az aggodalmam igazából nem szűnt meg, de ezt látom most egyetlen megoldásnak. Engem mindig elkerültek a nagyobb  gondok, egészségileg és egyéb téren is, és bízom az őrangyalaimban is. De azt érzem, azért, hogy béke és nyugalom legyen itthon, ennyit meg kell tennem. Mert felfogom azt is, Csanád nem csak az én gyerekem, apukája aggódik érte is, és ő akkor nyugodt, ha oltatunk. Hát legyen. Persze írhatnám, hogy a család is elég erős nyomással él, ha nem is felém, de Élet felé, hogy győzzön meg, de ez nem számít. Nem az ő véleményük számít. Pár napja úgy gondoltam, amikor majd 2 hét múlva megyek kedvenc szülészorvosomhoz, megkérdem az ő álláspontját. De Élet kolléganőja szintén nála fog szülni, neki javasolta. Hát elveszett a haladékom. És ha már így állunk, ma felhívtam a háziorvosom, azt hiszem hétfőn el is megyek az oltásért.
Nehezebb dió a fiúk oltatása. Illetve azt hiszem Kendének beadatom, mégiscsak 30 fős az ovis csoport, minden kedden délelőttönként meg együtt van az egész óvoda. Zsombi a nagy kérdés, aki ugye nincs még 2 éves. Viszont felsőlégúti szutykok szinte folyton utólérik. Azt hiszem a gyerekdokit is felhívom hétfőn. Vagy beszaladok, hiszen 2 ajtóval a háziorvos mellett rendel :)
Védőoltásról ennyit. Nem vagyok nyugodt, de ez az anyák sorsa. Folyton aggódunk.
Egyébként ma voltam a védőnőnél, úgy néz ki eddig 5 kilót híztam összesen, ez végülis nem rossz, bár a mérlegen mindig elfog a rosszullét, hogy lettem én ekkora 57 kilós 6 évvel ezelőtti magamból....
Azon már meg sem lepődtem, hogy a védőnő leszédült a székről Csanád 18 hetes méreteitől....
Karácsonyi lázam csillapítandó benéztem ma a közeli kertészetbe, már megint szép összeget otthagyva... vettem néhány bordó gömböt a fára, bordó és arany szalagot, amiből szintén dísz készül, és egy doboz apró gömböt a házszerte burjánzó girlandokhoz. Ez eddig szép is, azonban a sokkal közelebbi Mikulás kérdést még nem oldottam meg, egyáltalán sem. Két saját gyermek, 4 unokatesó és 1 kis barát ajándékát holnap délelőtt kell prezentálnom, mindezt úgy, hogy Élet hajnalban céges workshopba vagy mifenére távozik, és majd csak a Mikulással együtt, értsd iccaka, fog hazaérni... Szerencse, hogy van előhúzható óvónő hugica a tarsolyban. És még mintegy 70 db szaloncukrot kelle becsomagolnom a hétvégén az ovisoknak. Természetesen csak akkor van erre lehetőség, ha a fiúk alszanak. Nem fogok most sem unatkozni :)))