Valami nagy nagy...

Valami nagy nagy jót tehettem előző életemben. Valahogy csak ki kellett érdemelnem a kishugomat. Felbecsülhetetlen az a segítség, amit tőle kapok. Néha már lelkifurdalásom van, amiért mindig ő segít rajtam, de az vigasztal, hogy tudom, én is fogom tudni ezt viszonozni, ha kicsit másképpen is. Nem volt ez mindig így, hogy ilyen közel állunk egymáshoz, de már több, mint 3 éve gyakorlatilag nincs olyan nap, hogy ne beszélnénk, ha véletlen elmarad, sokszor jut eszembe, mit csinál épp. Hogy miért épp azóta? Majdnem elveszítettük. Az a nap átírta az egész életünket. Minket közelebb hozott, és ezért hálás vagyok. Pedig azért legyünk őszinték, nagyon nem vagyunk egyformák :)))