Huszonöt deka boldogság

Kende különleges fotókat készíthetett csütörtökön. A kisöccséről 😊

Az első fotón a kis nyíl igen, a koronaékszereket jelzi :)

Ez volt a legjobb fotó, Marci homlokát a méhlepénynek támasztva, ökle az arca előtt :)

Egy nagyon nagyfiú szülinapjának margójára

Éppen a kertben tettünk vettünk kettecskén, amikor a nagyon lelkes nagyon szülinapos így szólt: Anya, olyan jó 6 évesnek lenni! Neked Anya, hány éves is vagy? Szóval annyinak is jó lenni?
Igen, különösen ilyenkor ❤

Kímélő életmód...

Az orvosi utasítás értelmében ma telepihentem a zöldhulladékos kukát :)

A nap mondata

"Áhh, keresztben van a lába, pedig ez is fiú." Még jó hogy én ezt már tudtam, amúgy imádom a dokim stílusát :)Szerencsére azt is tudtam, hogy nem az én fiamról beszél, amikor bemutatta rajta a tanoncoknak a második trimeszterben kiszűrhető anomáliákat. Ettől még hajmeresztő volt...
Minden ok, a napok óta tartó folyamatos feszülés ellenére minden zárt, Marci eleven (és pont mint Csani Minijetinek, neki is hosszabb a talpa mint a combcsontja :D), és No-spa for president...

Ohh, azt ki ne hagyjam, hogy kedvencdoki már a folyosón lekapott a 10 körmömről (nem, dehogy volt tele a váró!!!) amiért az ügyelet után nem mentem be az SBO-ra. Mondjuk nem tudtam, hogy kéne mennem... Vizsgálat közben aztán kiderült, hogy azt is mondta nekik, hogy intravénásan adják be a kálciumot... Nem tudom, rémlik, hogy pohárból itatták meg velem? Szóval ekkor már nem rám haragudott, de egy pillanatra azért lesápadtam :)
És akkor itt jegyezném meg, hogy amikor az ügyeletről felhívták, mondták neki a nevemet. A folyosón papír nélkül kezdett el velem pörölni. Pontosan tud mindent, mindenre emlékszik. Hányszor szültem, milyen sorrendben hogyan szültem. És a nevemet. És az arcomat. És hogy csupa fiam van. Nekem ennél nem kell több :)