Bár csak annyi lennék még :)
Bizony, eljött ez is. Kezdek parázni amúgy :D Az ovis csoportból négyen lettünk idén kismamák, és mivel csütörtökön megérkezett Luca Kata, az én tüneményes unokahúgom, már csak én maradtam.
Tudom, nem sokat írtam az elmúlt hónapokról, volt pedig benne bőven minden. Magas vérnyomás, meg alacsony, magas pulzus, szakadozó hasfal meg tök nyugis hetek, cukorérzékenység és a többi és a többi. Ja meg építkezünk hogy elférjünk :) Most így 36 hetesen azt tudom elmondani, hogy bár már egyre nehezebb, sokat kell pihennem, mert nem bírom a terhelést (a hétvégén azért táncoltam az egyik barátnőm lagzijában ;) ), de állapotomhoz képest tök rendben vagyok. Ebben biztosan szerepet játszik az is, hogy mindezidáig 3 azaz három kilóval vagyok nehezebb a kezdősúlyomnál, és szándékosan nem azt írtam, hogy híztam, mert ebből a 3 kilóból nagyjából 3 kiló a gyerek maga, szóval szép rendesen befogytam ebbe a terhességbe, már lassan 2 hónapja nem változik a súlyom... És mielőtt bárki sikítva a gyámügyet hívná, nem diétázom, egyszerűen nem nagyon fér belém a kaja, ha eszem is inkább csak a gyümölcsöt kívánom. Mondjuk azzal rendes nagy pofont adok a cukorérzékenységemnek, de viszonylag jól kezelhető a szédelgés :)
Pörögnek a hormonok, mivel a bővítésünk még nincs kész és ezért a fiúkat nem tudom kipaterolni ebből az egy szobánkból, máson élem ki, már több, mint egy hete kész a fiúk minden sulis cucca, csak a könyveket várom, hogy becsomagolhassam, és menetkészek a csomagok. Dobozolom a játékokat meg a könyveket (kell a polc a ruháknak, hogy legyen hova tenni a Kisherceg cuccait), boholytalanítom a kisruhákat, lassan kész a kórházas cuccom is. Nem minden éjjel tudok aludni, szóval a dolgozós/tanuló szobácskában is pakolok, a tanítós cuccaimat felpakoltam a szekrény tetejére és nagyobb teret kaptak a vajákos dobozaim (erről szerintem még nem írtam, de megérdemel egy külön posztot), rengeteg vackot kidobáltam, szelektálok, pakolászok, készülődök, és el sem tudom képzelni, bármilyen hülyén hangzik, hogy milyen lesz megint egy kisbabával...
Mertem nagy(család)ot álmodni, és büszke anyukája vagyok három (és fél) gyönyörű fiamnak.
2016. augusztus 22., hétfő
2016. augusztus 16., kedd
Add már Uram...
Lehetne, hogy bármilyen idő is készül, ideérne? Nem annyira jó móka 35 hetesen folyamatosan szúrogatni görcsölgetni... és tudom, hogy csak az idő miatt... Igen, Marci úgy néz ki durván frontos lesz.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)