2012. október 9., kedd

45 perc

Negyvenöt perc, aminek minden pillanatában kattog az agyad. Negyvenöt perc, aminek minden percében újratervezel. Amikor csak te vagy és az ismeretlen. Amikor úgy kell helytállnod, hogy legközelebb is oda állhass. Keserves, izzadós, kapkodós 45 perc. Aminek egyetlen pillanatát sem cserélnéd semmire. Na ilyen volt az első napom a suliban. Imádtam!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése