Jelentem élünk, van aki gyógyul, van aki nem, szerencsére a gyerek az első kategóriába esik. Engem meg visz előre ami szokott. Illetve pár napja tudom már, a céltudatosság, na az visz engem előre. Végre valaki más fogalmazta meg, milyennek lát, és annyira szépeket mondott, hogy igyekszem most már tényleg megfelelni ezeknek. Vagyis lendületes vagyok, derűs, nyitott, céltudatos. Paff, mi?
Sőt, már nőcisen járni is tudok. Gyakorlok is, bár amikor a két kezemet két különböző tempójú kiskorú fogja, ez nem is olyan könnyű. Nem leszek most nagyon szórakoztató és hosszas, mindenfélével tele a fejem, koncentrálok a melókra, emészteni próbálok dolgokat, meg a hétvége is igen fárasztó volt minden csodasága ellenére, és még jön egy ilyen, szombaton például egész napomat Kertész Zsuzsával töltöm, szóval zsúfolt a csinos kis buksim (mert már sminkelni is tanultam, bibi...) de amint lement a sűreje, igyekszem értelmesebb mondatokkal próbálkozni. Kitartás :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése