Panasznap jön, én előre szóltam...
Kezdem azzal, amin nem és nem tudok napirendre térni. Adva van egy 22 éves fiatal fiú, akiről kiderül, hogy nem dolgozhat a szakmájában, sőt semmi fizikai munkát nem végezhet, a diagnózis szklerózis multiplex. És a csökkent munkaképességi kérelmét azzal utasítják el, hogy az sm nem súlyos betegség. Kívánok én neki egy hasonlóan enyhe betegséget...
A másik megint a bürokrácia bugyraiba vezet... Mer van nekem ez a hendikeppem ugye, a három büdös kölök. Gondoltam valami hasznom is legyen már belőlük, legalább legyen kire fogni, mér nem gürcölök 12 órában valahol, megpályázom ezt a gyerekneveléssi támogatástot, na én csak úgy ismerem ugye, főállású anyaság. Tény ami tény, nem siettem el a beadást, kicsi híján 1 hónappal a legkisebb Haszontalan harmadik születésnapja után adtam fel a levelet. A múlt héten már úgy éreztem eleget vártam, gondoltam felhívom őket, mégis mi újság. Hű meg ha, hát, bizony letelt az ügyintézésre rendelkezésükre álló 30 nap, akkor ezt ő most azonnal, és soronkívül, és nagyon intézik. Tegnapelőtt újfent felhívtam őket, mondván, még nem szóltak semmit se, mi a helyzet. Hű meg ha, akkor ezt ő most azonnal és soron kívül, és nagyon intézik. Magyarra fordítva, az eltelt közel 1 hétben egy gazszálat keresztbe nem tettek. Tegnap viszont jött tőlük egy levél, hiánypótlásra szólít fel, így a beadást követő harmincsokadik napon. Némi indulat öntötte el az agyamat, de mivel este kaptam meg a levelet, szerencséjükre nem tudtam kire rázúdítani... Ma viszont telefont ragadtam, hogy akkor mégis miként és hogyan is gondolták a pótlást. Kb 26. hívásom sikerrel is járt. Postán küldjem be vagy vigyem be személyesen. Gondoltam egy merészet, mondom így a 21. század zúgó szájbersztrádáján nem küldhetném-e el e-mailben. Az ki van zárva, tessék postán küldeni vagy személyesen. Hát nem lettem sokkal nyugodtabb. Délután viszont megcsörrent a telefon, egy kincstári hölgy. Először jól megemelte a vérnyomásomat, hogy aszondja, küldtek nekem hiánypótlásra felszólító levelet, de sajnos még nem kaptak választ. Már majdnem kiszaladt belőlem az állat, de akkor azt kérdezte, nem küldeném-e el neki emailben, csak hogy egy kicsit gyorsítsunk a dolgon. Még tesztemailt is küldött, hogy biztos jó helyre küldjem a nyilatkozatot. Megírtam elküldtem, visszaírt, rendben van, köszöni. Itt már azért néhány angyalkát küldtem neki... Erre megint csörög a telefon, az angyalkás kisasszony, hogy akkor soronkívül (bár ettől a szótól már szemrángásom van...) el lett a dolog intézve, és jövő hét közepén a számlámon lesz a pénz, és nagyon köszön mindent. Én meg azon agyalok, ha ilyen dolgozók is vannak, a sok időhúzó alkalmatlan semmirekellő mi a fenéért kap még fizetést?????
