szombat reggeli párbeszéd:
Cs: Mikor megyünk már az óvodába?
A: Szívem, ma nincs ovi.
Cs: De menni akarok óvodába!!!!
Az ezt követő tajtékzást és a fél órás hisztériát mindenkinek a saját képzeletére bízom... Hát, ilyen nehéz a beszoktatás nálunk... És már ott is alszik. Hogy ez miért nagy szám? Mert hétfőn elkapott az óvodavezető és a helyettes (mellesleg a sógorom) hogy mivel főállású anya vagyok, nem alhatnak bent. Mondom wtf, emberek, én most már heti 3x délután dolgozom, hova tegyem őket? Sajnálják, őket ellenőrzik, nem lehet. Az első sokk után feltúrtam az ide vonatkozó törvényt, amiből 2009 január 1-i hatállyal kivették ezt a passzust. Szóval bent alszunk. Csak fura nekem, hogy erről pl még a MÁK sem tud és bőszen ellenőrízget...
2013. szeptember 15., vasárnap
2013. szeptember 5., csütörtök
Ha lúd, legyen all inclusive
Csak hogy kedvenc írónőmet idézzem :)
Mert hát nem is én lennék, ha minden egyszerűen, hagyományosan és szabályosan történne nálunk. Kezdjük ugye a kisóvodással, aki juszt se küzd beilleszkedési zavarral, lévén, hogy fogantatása óta óvodába jár, gyakorlatilag reggelente az elköszönést is úgy kell kicsikarni belőle. Ám helyette ott a nagycsoportos, aki előszeretettel lóg még drága édesanyján a csoportajtóban. Aztán van egy második osztályos nagyfiú, aki ördögűzős jelenetekkel támasztja alá azon elmeháborodását, hogy ő utál úszni, a vizilabdát is utálja, és inkább lovagolni menne, és különben is focizni akar (no way...), majd edzésről hazatérve fülig érő szájjal mesél, aki 1 hete varázsütésre hang nélkül megeszi a szalámit, a sült sajtot a melegszenya tetejéről, meg még valami nagyon meglepőt, de az most nem jut eszembe. Ha ez a három süvölvény (akiket nyár végére már legszívesebben kiraktam volna valahova...) nem lenne elég, van ugye 7 macskánk, 3 kölyök nem kelt el még, és sajnos úgy látom érkezik az utánpótlás is... Na ez még mindig nem volt elég, a fiúk kitalálták, hogy csirkét akarnak (szárnyvágós projektben vettek részt nagyapámnál...), így aztán van 3 csirkénk is. A kiskert projekt is dübörög ezerrel. És hát szeptember lévén beindult az oktatás nálam is. Így aztán hogy teljesen megcáfoljuk a tévképzetet, miszerint normális család vagyunk, totális ámokfutásba kezdünk heti 2 reggellel amikor én hajnalban lelépek, heti 2 délutánnal, amikor 5 előtt 10 mp-el esek be a gyerekekért, heti 4 edzéssel, és 6 magántanítvánnyal. Mert nekünk így jó :D
Mert hát nem is én lennék, ha minden egyszerűen, hagyományosan és szabályosan történne nálunk. Kezdjük ugye a kisóvodással, aki juszt se küzd beilleszkedési zavarral, lévén, hogy fogantatása óta óvodába jár, gyakorlatilag reggelente az elköszönést is úgy kell kicsikarni belőle. Ám helyette ott a nagycsoportos, aki előszeretettel lóg még drága édesanyján a csoportajtóban. Aztán van egy második osztályos nagyfiú, aki ördögűzős jelenetekkel támasztja alá azon elmeháborodását, hogy ő utál úszni, a vizilabdát is utálja, és inkább lovagolni menne, és különben is focizni akar (no way...), majd edzésről hazatérve fülig érő szájjal mesél, aki 1 hete varázsütésre hang nélkül megeszi a szalámit, a sült sajtot a melegszenya tetejéről, meg még valami nagyon meglepőt, de az most nem jut eszembe. Ha ez a három süvölvény (akiket nyár végére már legszívesebben kiraktam volna valahova...) nem lenne elég, van ugye 7 macskánk, 3 kölyök nem kelt el még, és sajnos úgy látom érkezik az utánpótlás is... Na ez még mindig nem volt elég, a fiúk kitalálták, hogy csirkét akarnak (szárnyvágós projektben vettek részt nagyapámnál...), így aztán van 3 csirkénk is. A kiskert projekt is dübörög ezerrel. És hát szeptember lévén beindult az oktatás nálam is. Így aztán hogy teljesen megcáfoljuk a tévképzetet, miszerint normális család vagyunk, totális ámokfutásba kezdünk heti 2 reggellel amikor én hajnalban lelépek, heti 2 délutánnal, amikor 5 előtt 10 mp-el esek be a gyerekekért, heti 4 edzéssel, és 6 magántanítvánnyal. Mert nekünk így jó :D
2013. szeptember 3., kedd
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)