Mertem nagy(család)ot álmodni, és büszke anyukája vagyok három (és fél) gyönyörű fiamnak.
2015. november 10., kedd
Bátor oroszlán...
Csütörtök este fél 9. Kende épp hazaért az edzőmeccsről Szegedről. Áram angolosan balra el. Kende kétségbeesik. Anya nyugtatja. "De Anya, hazafelé rémtörténeteket meséltünk!" Anya igyekszik halkan röhögni... Gyertyafényes meghitt vacsora, Anya emésztése beindul (értsd hangos a pocak) Kende frászt kap. "Anya, mi volt ez a hang?" Nehezen győzhető meg a rémek távollétéről. Majd, hogy picit mentse a renoméját, kérdés: "Anya, B.B (csapattárs) merre lakik?" Anyának fogalma sem... És L.B.? Na őt pont tudja Anya. "szerinted náluk is áramszünet van? Csak mert mi hárman meséltük a rémtörténeteket..." Anya nagyon halkan és befelé sírva röhög...
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése