Heti vegyes

Vegyes bizony. Érzelmekben eseményekben, témákban.
Hát igen, már sosem fogom megtudni mit éreznék, ha az utolsó, mondjuk szebben legkisebb gyerekem kezdte volna meg az általános iskolát csütörtökön. Mikor óvodába ment, még azt hittem így van, és nagyon nehezen, de lezártam egy korszakot egy életérzést, de erről majd később... Az iskolakezdés annyira vidámra sikerült, hogy ennél szebbet nem kívánhatnék. Csani megkapta Kende tanítónőit, akiket születése óta ismer, az iskolával egyetemben. 4 kis barátja tartott vele az osztályba az ovis csoportból. Mindhárman ugyanazon az emeleten vannak, Kende konkrétan a szomszéd teremben. Csütörtökön reggel 8kor volt az évnyitó, utána még felkísértem őket, megnéztem hogy öltözik át, majd odaszaladt hozzám: Anya, mész haza? A pozitív válasz hallatán ugrándozva örvendezett... Másnap reggel az autóban meginterjúvoltam, hogy felmegy-e a többiekkel, vagy felkísérjem: Anya, megyek a fiúkkal, tudom melyik a termünk, maci van rajta meg egy virág! Szóval túlzottan nem aggódok, hogy szorongana esetleg... A többiekkel is minden rendben, nem igazán változott az osztály, Kende kapott néhány új osztálytársat, és felsősként új osztályfőnököt. Akiről azt hiszem minden elmond az, hogy az évnyitón felolvasták az összes osztályfőnököt, nála akkora üdvrivalgás volt, hogy már ő csitította a népet... Nem állítom, hogy egyszerű dolga lesz Kendének, meg kell szokni a felsős létet, és az edzéseken is helyet kell állnia. Azt hiszem arról nem számoltam be, hogy nyáron megoldódott a csapat helyzete, ugyanis, bár az nem jött össze(igazán nem sok hiányzott pedig...), hogy Apa kerüljön az egyesület elnöki székébe, a csapatot edzőstől átvette a szomszéd város egyesülete. Igaz nem maradtak mindannyian együtt, de lehetőséget kaptak, és a reggeli edzések  ugyanúgy itt, együtt, a régi edzővel folynak majd, és ez olyan jó :) Egyébként minden nap jön értük az egyesület busza, és igazán remek feltételeket biztosítanak, sokkal jobbakat, mint a helyi egyesület...
Amúgy 2 hét és 11 lesz a drága, igazán kamasz már, ma pl kis ízelítőt kaptunk, mert az egy dolog, hogy az egész napot a keresztanyjával töltötte, de délután a csapattársakkal ment pizzázni meg sétikálni... Apjuk már fél 7kor teljesen rosszul volt... Fél 8kor felhívta, hogy akkor talán most már mennénk érte :D Szokni kell ezt még :)
És hát Marci meg én... 38. hét. Kezd vastagodni a szám. Végülis legalább valami, ha már minden másom lappad. Pl a melleim... Ja mert hogy 3 egész kilóval nehezebb vagyok, mint a legelején... 2 hónapja nem változott a súlyom, pedig a gyerek már bőven 3 kiló felett van. Most már elég látványos, főleg, hogy először a melléről fogy az ember, az pedig hát ugye elég tekintélyes volt nekem eddig... Nagyon fura, mert eddig mindig elég sokat híztam a terhességek alatt, 9-15-20 kilókat... De más is új: a ritka szép hajam, ami inkább ritka mint szép, és borzasztóan zsírosodik, elfelejtett hullani, de ez még hagyján, 2 hetente elég megmosni, akkor is csak azért, mert már tök ciki, hogy nem nyúlok hozzá. A fodrászom is teljesen ki van akadva :) Tartok tőle, hogy nem fog így maradni, de most élvezem.
Az elmúlt pár napban viszonylag rendszeresen feszül a pocakom, szóval elképzelhető, hogy bedől a gyakorlat, hogy 40. hét előtt nem szülök... Egyik részről már nyugodt vagyok, megvan minden, ma beszereztem még a körömcsipeszt is, amit eddig nem sikerült, sőt a szoptatós melltartókat is, tehát a kórházi pakkom is szépen domborodik. Viszont... ahogy említettem, Csanival lezártam egy korszakot, és nagy küzdelem ez most nekem. Nagyon várom Marcit és nagyon fogom őt szeretni, de egyelőre el sem tudom képzelni, hogy milyen lesz vele. Értem, tudom, hogy ez az állapot hamarosan véget ér, azt is felfogtam, hogy soha többet nem lesz olyan már mint előtte, de nem tudom elképzelni, hogy milyen lesz az új életem. Ok, nagyon nem aggódom, gyanús, hogy amint megszületik, és a kezembe foghatom, ezek a dilemmák eltűnnek nyomtalanul, de most még foglalkoztatnak.
Biztosan könnyebb lenne, ha már nem lenne más dolgom, mint a kiságyat csinosítgatni és a ruháit igazgatni, de a helyzet az, hogy igaz a ruhái a szekrényében sorakoznak már, és kész van minden pipereszere, be van szerezve minden ami esetleg még hiányzott, de a kiságy darabokban, a többi holmija egy hatalmas kupacban a Kende használaton kívüli ágyán, mert bár nagyon kértük, a bővítésünk mégsem készül el időben. Kész a villanyszerelés, a padló és falfűtés, de egyetlen szoba van bevakolva eddig, még hátra van 2 szoba, a fürdő, a kamra, ki kellene bontani egy ajtót, be kellene tenni a nyílászárókat ésatöbbi ésatöbbi... Jár az agyam, mi legyen az ideiglenes megoldás, egyelőre úgy néz ki, a dolgozó/tanuló szobába költözünk ketten, hogy ne kialvatlan gyerekeim üljenek az iskolában reggelente és Apánk is betaláljon a munkahelyére ha netán Marci baba  nem lenne túl jó alvó...
Végül pár kép a sulikezdésről, kedden majd csinálok a 38 hetes pocakról is ;)

Kende és Maca néni <3

egy fotósorozat legújabb darabja ;)