Boldog új évet kívánunk mindenkinek!

Adjon Isten minden jót

Ez új esztendőben:

Jobb időt, mint tavaly volt,

Ez új esztendőben;

Jó tavaszt, őszt, telet, nyárt,

Jó termést és jó vásárt

Ez új esztendőben;

Adjon Isten minden jót

Ez új esztendőben:

Zsíros esőt, kövér hót,

Ez új esztendőben;

Bő aratást, szüretet,

Egészséget, jó kedvet

Ez új esztendőben!

Adjon Isten minden jót

Ez új esztendőben:

Drága jó bort, olcsó sót

Ez új esztendőben;

Jó kenyeret, szalonnát

Tizenkét hónapon át

Ez új esztendőben!

Adjon Isten minden jót

Ez új esztendőben:

Vegye el mind a nem jót,

Ez új esztendőben;

Mitől félünk, mentsen meg,

Amit várunk, legyen meg,

Ez új esztendőben!

(Népköltés)

Ma

Ma eltemettük a nagymamámat. Csak néztem azt a pici urnát, milyen kis helyen elfér egy élet, a rengeteg tapasztalat, élmény, szeretet. Mama az utóbbi évtizedekben már nem volt igazán önmaga, mindenkitől eltávolodott. Nagyon szomorú volt látni, milyen kevesen jöttek el a temetésre. Nem volt kinek eljönni. És akaratlanul eszembe jutott a másik nagymamám temetése. Rengetegen jöttek akkor elbúcsúzni tőle. Mennyire másként alakulhat két nagymama sorsa...
Tudom, hogy vannak akik aggódnak értem, de kedveseim ne tegyétek, jól vagyok, kicsit még emlékezem, szomorkodok, de semmi depresszió, nyugodt vagyok, és alapjában derűsen várom az új évet és a hóesés végét.

Boldog karácsony

24-én főztem nagyon finom és nagyon gyors ebédet, harcsapaprikást és túrós csuszát. Nem kellett túlzásba vinnem, délután nagy trakta várt ránk :) Ebédnél kaptam virágot meg ajándékot, jól esett. Ebéd után puccba vágtuk magunkat (én még gyorsan átfestettem a hajam, mert azt ilyenkor kell... ), nem mondom, hogy nyugodtra és békésre sikerült, mert Kende 2 percenként törte rám a fürdőszoba ajtót, kész vagyok-e már, díszítsük már a fát. Végül csak hozzáláttunk persze, apa felrakta az izzósorokat, persze ezt nagyon nehéz volt kivárni a földszinteseknek... Aztán apa megkapta Csanibanit, én pedig a fiúkkal feldíszítettem a fát a gömbökkel, a mézesekkel (idén készültek különleges díszítésűek), a narancskarikákkal és a csengőkkel. Idén először lett egységes a díszítés, nekem nagyon tetszik. Azt persze nem nagyon tudtam megakadályozni, hogy a díszek ne úgy kerüljenek fel, hogy egy ágon 4-5 dísz dekkol, de azért utólag kicsit igazítottam rajta. Utoljára felkerültek a "fényszórók" is :)
És innen kezdődött a kanosszajárás. Minden évben anyósomnál vacsorázunk, idén úgy gondoltuk, előtte megyünk ki a férjem nagymamájához, akinél ilyenkor ott vannak apósomék a Balaton mellől. De a vacsora előtt még egy látogatást be kellett iktatnunk, mert semmiképp nem akartam kihagyni, hogy elmenjünk nagyapámhoz, aki először töltötte egyedül a karácsonyt :( Sikerült eljutnunk, és egyszerre volt nála a 4 testvér, jó volt. A vacsi jól sikerült, a gyerekek tobzódtak a rengeteg ajándékban, mi meg gyönyörködtünk bennük. Aztán otthon is kiderült, mi rejlik a fa alatt. Eddigre már 35x meghallgattuk, menjünk már haza, már nagyon izgulnak, nézzük már meg mit hozott a Jézuska. Volt nagy öröm, bár amiről hetek óta áradozott Kende, nem kapta meg, de még azóta sem jutott ez eszébe, nem hiányzik neki. Viszont amiket kapott, azoknak rettentően örült, elhangzottak az "erről álmodtam, pont erre vágytam" mondatok, nagyon édesek voltak, és hiába nem aludtak délután, este 11ig versenyeztek az autópályával.
Másnap anyukámnál ebédeltünk, megint együtt volt mind a négy testvér, egyedül a sógornőm hiányzott, nem kommentálnám... A gyerekek (mind a hatan) rettentő jól érezték magukat, mi felnőttek is, bár azért a szomorúság érezhető volt.
Este a keresztanyámékat látogattuk meg, ott voltak az unokatestvéreim is, a fiúk megint rettentő jót játszottak. Csani is remekül volt, egyébként az egész ünnepre vonatkozóan elmondhatom, hogy mintaviselkedést produkált. Folyamatosan vigyorgott, pödört a padlón mindenfelé, mindent megkóstolt (volna), felfedezett, játszott, ragyogott.Mikor hazafelé indultunk, már esett a hó. Ha nem kellett volna vezetnem, a hóesést csodáltam volna, ahogy a szélvédőnek csapódtak a hópihék.
Reggelre jó nagy hó esett, sőt,nem is nagyon hagyta abba. Mi azonban ebédre voltunk hivatalosak a férjem nagymamájához. Nos, mikor már mindenki az autóban ült, derült ki, hogy az autó bizony meg sem nyikkan. Telefonos segítségkérés, valaki vigyen el minket (ez ugye ekkora családnál és ennyi cuccnál már komoly logisztikai feladat), nos még az akkumulátor is töltőre került, mi pedig rendeltetési helyünkre érkeztünk, jól beebédeltünk, és jól felköszöntöttük apósomat, aki január elején 60 éves lesz,és addig már biztosan nem jönnek felénk. Délután még névnapoztunk is egyet a férjem családjával.
A legkevésbé sem volt pihentető a karácsony, nem is lesz az mostanában, de már megszoktuk, jó ez így. Nagyon örültem, hogy végig nyugodt voltam, nem volt semmi rohanás, semmi idegeskedés. Egyetlen bánatom volt csak, amikor a fiúk arcán egyetlen alkalommal láttam csalódást. Mert az ekkora gyereknek még a játék az ajándék, egy pici odafigyeléssel remek meglepetést szerezhetett volna valaki, az egyenajándékok helyett. Mert ez nem pénzkérdés, csak egy kis odafigyelés, és jószándék. Sebaj, a többi ajándék kárpótolta őket.
Azért azon nagyon jót mosolyogtam, hogy ma elővették a régi kirakókat és memóriakártyákat és rettentő jót játszottak.
Ja, van még valami ami bánt. Valakiknek szerettem volna egy ünnepi képeslapot és egy kis apróságot küldeni, de egész egyszerűen nem fért bele  az időmbe. De elhatároztam, hogy ha késve is, de el fogom küldeni. Ennyi tartozásom van még az óévre.
WS meghívott egy játékba, karácsonyi kívánságlistásba, eddig nem volt még időm foglalkozni vele, de ígérem meglesz, de már amolyan óévbúcsúztatós újévvárós formában.

december 22. és 23.

Hú, hát, nem volt egyszerű ez a két nap. 22-én végre megvettünk mindent, ettől könnyebbnek éreztem magam rögtön. Persze éjjel még lázasan készülődtem. 23-án a Dédi születésnapját ünnepeltük, este megint készülődtem, szaloncuki meg csomagolás témában. Délután még azt mondtam, addig nem fekszem le, amíg mindennel el nem készülök, de hajnali fél 5kor feladtam, ekkor még csak azok az ajándékok voltak becsomagolva, amiket 24-én adtunk át. Egész jól viseltem egyébként, különben is így jár az, aki szokás szerint túlvállalja magát... De végül minden elkészült, mindent becsomagoltam. És 24-én nyugodtan, jókedvűen ébredtem, igaz mindössze kb. 2-3 órát aludtam :)

december 21.

Csanád ma felállt a kanapé mellett. Sürgős jelleggel le kell engednem a kiságyat, pedig nemrég engedtem le. Nem gondoltam, hogy ilyen szuperszónikus gyorsasággal lesz ebből az édes kis csomagból egy örökmozgó szatyorbanföldöntároltalmát orvul megdézsmáló saját hangjába egyre inkább beleszerelmesedő huncut fiú. Jelenlegi szókincsünk: mamamama, babababa, babrű, brrrrrrr. A kedvencem, mikor berregve le fel mászkál a lakásban, mint egy kis motor. Tegnap a bátyjai jeladót szereltek rá... A kis bébitelefont beledugták a nadrág derekába, azzal közlekedett. Á, nem néznek túl sok természetfilmet!!!!
Ma megsütöttem életem első bejglijét a'la Frank Júlia, nos, a chokito kategóriába tartozik... Ronda és finom. A mákos már akkor szétrepedt, mikor még csak kelt... Azért remélem annak ízleni fog akinek szántuk drága barátnémmal. Csendben röhögtem a postán míg a sorom vártam, a csomag átható bejgli illatot árasztott, annak ellenére, hogy a bejglik fóliában, dobozban és jól becsomagoltan utaztak. Ma még banános szaloncukrot is csináltam, nos, elvérzett... Legtöbbje nem érte meg, hogy becsokizódjon, eltűntek a feneketlen bendőkben. Este reform szaloncukkert gyártottam, egyelőre nem nyilatkozom róla, szerintem nem árt még kicsit száradnia, mielőtt feldarabolom... És begyúrtam a második adag, immár fogyasztásra szánt mézest is. Vásárolgattunk is ezt-azt. Ám azonban nem vagyok túl fényesen. Lelkecském zaklatott. Nem kicsit, mindent elárul a tény, hogy a tejem látványosan kevesebb. Bánt egyrészt a nagymamám halála, másrészt más is van, de a legfájóbb az mégis az, amit a másik nagymamám miatt érzek. Éreztem én, és meg is erősítettek ebben, hogy nem ment ő el, itt van velünk. Ám mennie kellene, hogy békére leljen. Először nem értettem, drága nővérkém miért mondta, hogy nagyon erős vagyok, amiért elengedtem, megkértem menjen. Most már tudom. Annyira hiányzik, hogy el nem tudom mondani. Tényleg elment. Soha rosszabbkor. Nagyon fáj.