december 21.

Csanád ma felállt a kanapé mellett. Sürgős jelleggel le kell engednem a kiságyat, pedig nemrég engedtem le. Nem gondoltam, hogy ilyen szuperszónikus gyorsasággal lesz ebből az édes kis csomagból egy örökmozgó szatyorbanföldöntároltalmát orvul megdézsmáló saját hangjába egyre inkább beleszerelmesedő huncut fiú. Jelenlegi szókincsünk: mamamama, babababa, babrű, brrrrrrr. A kedvencem, mikor berregve le fel mászkál a lakásban, mint egy kis motor. Tegnap a bátyjai jeladót szereltek rá... A kis bébitelefont beledugták a nadrág derekába, azzal közlekedett. Á, nem néznek túl sok természetfilmet!!!!
Ma megsütöttem életem első bejglijét a'la Frank Júlia, nos, a chokito kategóriába tartozik... Ronda és finom. A mákos már akkor szétrepedt, mikor még csak kelt... Azért remélem annak ízleni fog akinek szántuk drága barátnémmal. Csendben röhögtem a postán míg a sorom vártam, a csomag átható bejgli illatot árasztott, annak ellenére, hogy a bejglik fóliában, dobozban és jól becsomagoltan utaztak. Ma még banános szaloncukrot is csináltam, nos, elvérzett... Legtöbbje nem érte meg, hogy becsokizódjon, eltűntek a feneketlen bendőkben. Este reform szaloncukkert gyártottam, egyelőre nem nyilatkozom róla, szerintem nem árt még kicsit száradnia, mielőtt feldarabolom... És begyúrtam a második adag, immár fogyasztásra szánt mézest is. Vásárolgattunk is ezt-azt. Ám azonban nem vagyok túl fényesen. Lelkecském zaklatott. Nem kicsit, mindent elárul a tény, hogy a tejem látványosan kevesebb. Bánt egyrészt a nagymamám halála, másrészt más is van, de a legfájóbb az mégis az, amit a másik nagymamám miatt érzek. Éreztem én, és meg is erősítettek ebben, hogy nem ment ő el, itt van velünk. Ám mennie kellene, hogy békére leljen. Először nem értettem, drága nővérkém miért mondta, hogy nagyon erős vagyok, amiért elengedtem, megkértem menjen. Most már tudom. Annyira hiányzik, hogy el nem tudom mondani. Tényleg elment. Soha rosszabbkor. Nagyon fáj.