Ma
eltemettük a nagymamámat. Csak néztem azt a pici urnát, milyen kis
helyen elfér egy élet, a rengeteg tapasztalat, élmény, szeretet. Mama az
utóbbi évtizedekben már nem volt igazán önmaga, mindenkitől
eltávolodott. Nagyon szomorú volt látni, milyen kevesen jöttek el a
temetésre. Nem volt kinek eljönni. És akaratlanul eszembe jutott a másik
nagymamám temetése. Rengetegen jöttek akkor elbúcsúzni tőle. Mennyire
másként alakulhat két nagymama sorsa...
Tudom,
hogy vannak akik aggódnak értem, de kedveseim ne tegyétek, jól vagyok,
kicsit még emlékezem, szomorkodok, de semmi depresszió, nyugodt vagyok,
és alapjában derűsen várom az új évet és a hóesés végét.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése