József

József hatalmas változást hozott az életünkbe. Már a mesélőn is csodálkoztam, de amikor azzal jött haza, hogy ő lett József, mert Csabi sírt, hogy nem akarja és ő elvállalta! megvallom mélyen megdöbbentem. Mert az én nagyfiam nem a szereplési vágyáról híres. Gyakorlatilag az eddigi farsangokon megmozdulni sem volt hajlandó, nemhogy a jelmezét felvenni vagy akár a nevét megmondani. Ezért eléggé kétkedve fogadtam a hírt. De megkaptuk a szövegét, gyakoroltuk is. Félelmeimet megemlítettem az óvóknak, ők azt mondták, József bár kissé halk szavú, de együttműködő. Ma azért nagyon izgultam, de az óvókat és a menyemet (Mária) kivallatva meg kellett nyugodnom. Az idősek otthonában az előadás rendben lement, József beszélt. Így már alig várom, hogy vasárnap a templomban én is megnézhessem. És igen,a mai nap azt bizonyította, Kende változik, nyílik, fejlődik. Délután az iskolában kicsit kárörvendően vihogva megállapítottam, ha ez a kis csapat tényleg így együtt kerül be, kő kövön nem marad. Mintha minden nap ide járnának, annyira oldottak voltak. Kicsit fájó, mégis nagyon jóleső érzés volt ezt látnom. Mégiscsak az elsőszülött magzatomat rabolják majd el szeptemberben...