Szép esténk lesz...

ha majd megöregszünk..." na ez a dal jutott eszembe ma este. Eleve nehezített pályánk volt, kezdjük e legkisebbel, ő mostanában alvás sztrájkol, ezt úgy kell érteni, hogy másfél óra kemény munka már néha elég, hogy elaludjon, de volt már, hogy egész délután csendben játszott alvás helyett. Ma másfél óra küzdelem és néhány sérülés árán aludt el, ám idő előtt felébredt. Zsombi második napja itthon dekkol, mert sűrű zöld csapatok masíroznak rendületlenül az orrocskájából, és már 2 napja időnként felmegy a láza. Kendének pedig hosszú és fárasztó napja volt, ovi, ebéd után a betlehemes műsorral egy idősek otthonában vendégszerepeltek egy másik városban, utána pedig a leendő suliban voltunk az ovisok karácsonyán. Szóval igazából semmi jóra nem számítottam, de a valóság felülmúlta minden elképzelésemet. A vacsora még valahogy lement, jó, Kende hisztizett párat, nem vacsorázik, lefekszik, ő mért nem kapott kakaót, májkrémes kenyeret is kér stb stb. De ami utána történt... Mondtuk nekik, irány a kád. Erre kórusban kezdtek üvölteni, hogy ők ugyan nem fürdenek, lefekszenek. Mondtuk jó, akkor irány az ágy. Mire kórusban kezdtek üvölteni, hogy nem, ők fürdeni akarnak. Ezt még párszor végigjátszottuk, mire meguntuk. De most már talán egyik sem fog kijönni semmiért és alszanak. És holnap van utoljára ovi az idén...