anyai tekintély

Anya: Pakoljátok el a játékot.
Csani: Jó, minnyát, eszt építesz.
2 perccel később:
Anya: Pakoljátok el!
Csani: CAI ÉPÍT!!!!!

Beszélgetünk

Anya: Hol van a Csacsid?
Csani: Elbújt!

Csani: Anya! Mecét kaccósz!
Anya: Kapcsoljak mesét?
Csani: Aha! Dí(n)ósz mecét!

Anya: Mindjárt ebédelünk!
Csani: Mi (az) ebéd?
Anya: Rizses husi.
Csani: Risze uszi? Anya szütötte!

Anya: Aki nem jön fogat mosni, nem néz Házépítőket! Háromig számolok! Egy...
Csani: Kettó!

B

B típusú influenza. Pénteken már gyanús lehetett volna, hogy az oviban az egyik csoportot elosztották a másik kettőbe, annyira kevesen voltak. A mi csoportunkból viszont csak 3-4 gyerek hiányzott. Hétfőn már nálunk is csak 13 gyerek volt, ma délben pedig 30 gyerek ebédelt a 95 fős oviban.
A helyzet a következő: Kende már itt vigéckedik, ő túl van a nehezén, már nem lázas, nem szédül, a szeme se véres. Most Zsomborka mászik belefele, napok óta éjjelente az emeletes ágyon alszom (nem röhög, alól, kibír), mert sokszor felsír, fáj a csípője, térde, lábszára. Ma hajnalban 38.6nak mértem, azóta sem ment sokkal 38 alá, bár itatom vele a Cataflam cseppeket. És hát nem irigylem a majdani menyemet, ritka rossz beteg... Főleg éjjel viselem rosszul a kettő percenkénti szomjas vagyok kérek inni kettő korty elég, kérek zsebkendőt, pisilni kell, de vigyél ki, szomjas vagyok, kettő korty elég, fújjuk ki az orrom végeláthatatlan folyamát. Ráadásul tegnap a doktorbácsi (kijött megnézni őket, nagyon hálás vagyok érte) rávilágított, hogy a gyönyörűségem nem kicsit tenyeres talpas, konkrétan akkora harántsüllyedése van, mint ide Lacháza. Estére már elfáradnak a lábai és begörcsölnek, ettől is fájhat, nyilván erre jócskán ráerősített a vírus. Főleg, hogy eddig semmiféle panasza nem volt. Csanád egyelőre még kitart, rettentő boldog, hogy nyúzhatja a tesókat álló nap, legóznak végkimerülésig, imádom, mikor hozza a kis várát és boldogan újságolja: "Cai építesz!" Mi szülők még megúsztuk eddig, a párologtatóban mindig illik a teafa olaj egy kis borsosmentával, fertőtlenítünk  :)
Vizit vége, oszolj ;)

Lécci

Lécci lécci most elkelne nekünk némi pozitív energia, a sosembeteg nagyfiam lázas, bágyadt, a lábait fájlalja, a feje is fájt. Ugye nem influenza?!?!?!?!?!!!

Családos

A napokban Anyus is, Cucka is elővette a nagycsaládos témát. Nagyképűség, mártírság. Engem is foglalkoztat mostanában a téma, és lehet, hogy a nagycsaládos nagyképűségem mondatja velem, de halálra bosszant, hogy valaki képes az egy szem gyerekét arra használni, hogy mindent rákenve kihúzza magát mindenből, hogy aztán sértődött arccal üldögéljen, sanyarú sorsán szomorkodva. Mert neki kis gyereke van. Másnak is van, például három, más gyereke is szokott aludni ebéd után, de valahogy csak felnőttek eddig pszichológus nélkül, annak ellenére, hogy időnként később fekszenek le, sőt, skandallum, néha nem is alszanak délután. De milyen jó móka már ezzel sokkolni a családot, hadd agyaljanak háromszáz másféle ajánlaton, amit aztán mártír arccal el lehet utasítani, á, nem, nekünk gyerekünk van, ez ezzel jár. Most komolyan.

Amúgy

Amúgy a tegnapi addignemlázasmígvanbenneNurofen képlet arra sarkallt, hogy ma találkozót szervezzek azzal bizonyos dottóréval. A múlt heti antibigyó ellenére sikerült egy fain vírussal felülfertőződni, kitartó fülgyulladással és új beugró torokgyusszal, szóval újabb antibigyó. De legalább a kedve jó (mikor nem képződik olyasféle fixa ideája, hogy nekem kizárólagosan az ő hátsójának cipelésére alkalmas a derekam) ...

Diliház

Reggel Csanit Anyuhoz. Hazafelé Huginak pelenka. Lakás ciánozása. Elsőóra tartás Bendegúzzal súlyosbítva. Bendegúz kakából kivakarása. Anyázás. Lakás feltúrása kisméretű ruhákért. Anyázás. Kapkodás. Bendegúz Anyuhoz. Csanád autóba. Doki. Fogcsikorgatós pénztől megválás. Anyuhoz a harmadikra. Ebéd, rohanás a fiúkért. Kiabálós altatás. Rohanás gyógyszertárba. Nemőszinte mosoly. Nem baj, majdmásikgyógyszertárbanmegnézem. Unokatesók összeszedése az óvodából. Kende meggyőzése, hogy igenis menni akar edzésre. Erős pislogás: nincs edzés, medencét takarítanak. Öt gyerekezés. Hólapátolás. Akváriumtakarítás 3 segítséggel. Vacsora. Teafeltakarítás. Fürdés. Mondom fürdés. F Ü R D É S! Nem, nem eszel fél tízkor. Jó aludj ott. Rendben, akkor amott. Jó, visszaviszem a bazárjaid. Csend. Grace klinika online :)
Na, ez nagyjából egy átlagos napunk.

Tizenegy

Pontosan ennyi nadrág száradt tegnap előtt este a radiátorokon. Se nekem, se a zapjuknak nem volt ebben egyetlen nadrágja sem...

(Sötét)szőke

Ma kivettem Csanádot anyukámnál az autóból, a karjába hajítottam, és azzal a lendülettel megpróbáltam beülni. A Csanád helyére. Nem sikerült...

Négy

Most csak képeket, jó? :)

Kórház a város szélén

Lassan tényleg kitehetjük a táblát... Van két sármos ápolónk is. Mi meg döglődünk. Már valamikor a múlt héten volt egy zombis éjjelünk, amikor hajnal 2 magasságában infralámpával görnyedeztem Zsomborka fölött, aki a fülét fájlalta, majd melegnek találta a lámpát majd "melegítni" kellett. Reggel vigyorogva ébredt, el is felejtettük. Aztán szerdán a pánikszerű nagybevásárlás közepén hív a zanyukám, ez már nem jelentett sok jót, nála voltak a gyerekek, és hát ő azért már látott ezt-azt négyünkkel... Amint fölvettem, már tudtam, hogy gáz van, olyan hangerővel ordított a legkisebbem, azzal a nagyon fáj üvöltéssel, amitől a szőr föláll a hátamon... Fáj a füle. Igazából azon csodálkozom, hogy nem hamarabb... Már december közepe óta köhög és folyik az orra, persze szívjuk folyamatosan, de semmi más tünete. Semmi vész (egy frászt nem...) délutánra még elcsíptünk egy időpontot kedvenc és sajnos túl sűrűn emlegetett fülorrgégészünkhöz. El is mentünk, én meg a három gyerek. Befelé nem volt gond, nem volt senki. Kifelé már kicsit izgibb volt a sok rosszalló tekintet, jól végigmértek bennünket a sok emberek, akik szerettek volna már erőst bejutni :) Hát bocs, nem tehetünk róla (kicsit nem is nagyon örülünk neki), hogy az én gyerekeim ilyen nagy kedvencei a doktornéninek. Ja a vizit eredménye a következő: Csanádnak középfülgyulladás, arcüreg is érintett. Zsombornak középfülgyulladás. Anyucinak masszív arcüreggyulladás. Kende makkegészséges, mint mindig. Halom antibiotikum meg mindenféle vajákos biszbasz.Ha már itt tartunk, az egyik gyógynövényes izének fura mellékhatása van, szóval Angelina Jolie csókos ajkai a poros fasorban sem sincsenek hozzám képest... Kicsik szépen gyógyulnak, anyuka még egy felfázást is összeszedett, szóal meg is állapítottam, ha ehhez még hozzáveszem a gyakorlatilag permanens lila fejjel üvöltözést és csapkolódást, meg kell állapítsam, mesmeg energiatartalékaim végére értem. Néha picit töltődnek azért, mondjuk mikor le kell fotóznom a két kisebbet a kádban, hogy egymást ölelik, vagy amikor "Cai" azt énekelgeti, hogy "Boci boci kaata......." esetleg "Boci boci mefászó, haha nene naadáhó", szóval nagy gáz még nincs ;)

Állapotom

Na az tényleg nem normális. Pöppet felpörögtek az események, így a lassan szokásossá váló heti fogdokis szeánszon már meg is kaptam a szájsebészhez az időpontot. Ha már lúd legyen kövér, mindjárt péntekre. Én már ekkor röhögtem, leginkább kínomban, szombaton farsang, ujjé. Gyerekeknek jelmez sehol, egy pillanatra bevillant egy kép, kétszeresre dagadt pofázmánnyal iccaka öltögetek serényen, de gyorsan elzavartam a búsba... Egy életre megtanultam, hogy nem varrok szuper jelmezt szuperanyuként, hogy aztán ne legyen hajlandó még felvenni se a beste kölke... Gondolat elhessentve (bármiféle jelmezé amúgy, mivel azzal sokkoltak, hogy az egyik János vitéz, a másik kobra akar lenni), lelki felkészülésbe fogtam foghúzásilag. Ennek megfelelően péntek reggel bedurrant arcüregekkel, eldugult orral és hasogató torokkal ébredtem. De azért csak belevágtunk a zurammal, még a kezdődő hóesés sem tarthatott vissza. Kezdetnek szereztünk egy zseniális János vitéz jelmezt, majd gyógyszertárat is találtunk, ahol kaptam csodaszert, kidugult minden szagló és hallójáratom. Nem állítom, hogy daliás léptekkel csörtettem be az Arc- és Állcsontsebészet kapuján. Viszont fogorvosnál ennyit még nem röhögtem. Három orvos toporgott körülöttem, de nem azér mer olyan nagy gáz lett volna, a dokinőmet cukkolták, bőszen ajánlgatták, hogy valamelyikük a mellkasomra térdel segítségképpen, és adták a jobbnál jobb tanácsokat. Ragaszkodott a gazdihoz a fogacskám, de érzéstelenítőstől kicsitszédülökleülökmégegypicitestől mindössze 30 perc alatt végeztem. Nem éreztem semmit, és bónuszként el is búcsúzhattam a drágámtól. Annak viszont rettentően örültem, hogy a dokinő pár nap nyugalmat és kímélő programot írt elő, annak még inkább, hogy mindezt a zuramnak címezte szemtől szembe :D
A betartásáról talán majd  a következő posztban számolok be...
Jelenleg Louis Armstrong és Rudolf rénszarvas elfuserált utódjaként (igen, úgy trombitálok és a hangom is közelít) világítok kis piros orrommal a hóban. 31 foggal.
Ja és Motyi! Sörözni épp nem söröztem, de annyira tényleg nem volt vészes ;)

Mennyi? 30

Igen, tudom, Lustanyunál kicsit túlzásba estem. Nincs 40 centi hó nálunk. Csak 30. De ekkorában pont ugyanúgy nem lehet húzni a szánkót :) Amúgy nincs bajom vele a sarki házunk ellenére sem, csak talán annyi, hogy a cicmákok is nagynak találják, és nem mennek bele a dolgukat végezni, kényelmesebb ott ahol nincs hó. Igen, a járdán. Brrrrr... Lecsendesedett az életünk, főleg hogy nem ülök autóba, mert szánkózni anélkül jobb... Mondjuk holnap már nem lógnak az oviból a srácok, szóval valahogy neki kell indulnom majd. Ez a masszív minusz 11, ez nem tetszik. Mondjuk igazából nem érződik, hogy ennyire hideg lenne, de hülyegyerek módjára röhögtem tegnap azon, hogy hozzáfagy az ujjam a fémhez azonnal. Igen, én is havaztam tegnap. Igen, nadrágféken jöttem le a töltésoldalról. Igen, csináltam hóangyalkát. Igen, a büdös kölkök rögtön polipot csináltak szegényből...