2012. február 19., vasárnap
Családos
A napokban Anyus is, Cucka is elővette a nagycsaládos témát. Nagyképűség, mártírság. Engem is foglalkoztat mostanában a téma, és lehet, hogy a nagycsaládos nagyképűségem mondatja velem, de halálra bosszant, hogy valaki képes az egy szem gyerekét arra használni, hogy mindent rákenve kihúzza magát mindenből, hogy aztán sértődött arccal üldögéljen, sanyarú sorsán szomorkodva. Mert neki kis gyereke van. Másnak is van, például három, más gyereke is szokott aludni ebéd után, de valahogy csak felnőttek eddig pszichológus nélkül, annak ellenére, hogy időnként később fekszenek le, sőt, skandallum, néha nem is alszanak délután. De milyen jó móka már ezzel sokkolni a családot, hadd agyaljanak háromszáz másféle ajánlaton, amit aztán mártír arccal el lehet utasítani, á, nem, nekünk gyerekünk van, ez ezzel jár. Most komolyan.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nem csak nagycsaládos lehet nagyképű mártír :)
VálaszTörlésMár én is látom ;)
TörlésÉn azt gondolom, hogy bizonyos formájú viselkedés gyerekszámtól független. Egy gyerek van vagy négy, ilyenkor mindegy. :)
VálaszTörlés(egyébként nekem kettő van, de mindig későn fekszenek és Rékám csak az oviban alszik napközben, itthon kizárt.) :)) Üdv. Erika
Szia RékaZalánAnyu! Örülök, hogy benéztél :)
TörlésEgy gyerek mellett is lehetsz mártír, meg 3, és 5 gyerek mellett is. Ez szerintem habitus kérdése. Nekem sajnos csak egy van, de soha nem voltam mártír, egy barátnőmnek 3 van, Ő sem a mártír kategória, de egy másik most várja az 5.-et, na ő már 3-nál mártírkodott. Tehát ez semmi más csak alkat kérdése, bár elég idegesítő tud lenni, főleg annak aki alapban nem ilyen fajta!
VálaszTörlésNa te aztán igen távol állsz a mártír kategóriától, kedves barátnőm! :)
Törlés