A legszebb ajándék

Tudom, száz másik témával el vagyok maradva, voltak hamarabbi történések, amiről meg kellene emlékeznem, de úgy érzem, ez mosta  legfontosabb. Mert olyan ajándékot kaptam anyák napjára, amiért nem lehetek soha elég hálás. Visszakaptam az én Combizsombimat, akit Csanád születésekor elvesztettem. Két éven át szenvedtem attól, hogy az én csöpp fiam, akivel úgy voltunk, mint a borsó meg a héja amíg a kisöccse meg nem született, egyik pillanatról a másikra nem engedett közel magához, távolságtartó lett, időnként goromba. És most megtört a jég. Két év telt el, de most varázsütésre lehullott a vasfüggöny, és enyémek a mosolyok, az ölelések, a puszik, minden, ami annyira hiányzott olyan sokáig. Valószínűleg ezért történt, hogy az ovis anyáknapi ünnepségen már akkor potyogtak a könnyeim, amikor bevonultak, és amikor az ajándékokat átadták,  nem tudtam abba hagyni a sírást, és most sem tudok könnyek nélkül írni erről. Viszont megmutatom, mi volt az én drágáim ajándéka:

a kis szívecskéket a saját kis ujjaikkal festették :)

ilyenkor döbbenek rá, mi az ami igazán fontos

annyira szeretem őket :)