Platán parti felhangokkal

Nem biztos, hogy van most erőm megírni ezt a posztot, de mindenképp meg kel majd írnom. Nehéz döntést hoztam, és nem vagyok boldog tőle. Ez a felhang, a Platán parti meg remek volt. Nem, ez most nem fog menni. De itt hagyom, hogy ne úszhassam meg...

Sallalalla

Ez egy jó kis napnak tűnik eddig :)

A napnál is világosabb

Ha a kutya felmegy oda, ahonnan le van tiltva, felborítja, összetöri az 5 literes üveget és kieszi belőle a kovászos uborkát, amit napok óta nyálcsorgatva várunk, csak és kizárólag én vagyok a hibás, mert rossz helyre tettem...

Kincsek a föld alól

Mégiscsak jó móka ez az építkezés :) A bővítés helyén réges-régen egy istálló állt, ennek ékes bizonyítéka a két normál méretű és egy aprócska patkó, ami a földből került elő. Sajnos az idő vasfoga annyira elnyűtte őket, hogy már semmit nem tudunk velük kezdeni. Viszont lapultak ott olyan kincsek, amik épségben megúszták az éveket, legalább egy tucat ugyanannyiféle formájú picurka üvegcse. Jelenleg épp áznak, nagyon kíváncsi vagyok, milyenek lesznek, ha tiszták lesznek, egy feliratot már kiböngésztem, az az üveg sósborszesszel volt töltve anno :)

Igazán vége

Szombaton már meg volt az évzáró és a ballagás, de ma volt utoljára óvodában Kende. Stílusosan búcsúzott, reggel konkrétan taknya-nyála egyben volt, mert én galád egy levágott szárú farmergatyóban gondoltam őt a harcmezőre küldeni. Ő ezt annyira másképp gondolta, hogy nem volt más választásom otthon hagytam őt egyedül, menni kellett, Zsombinak úszás volt az oviban. Természetesen otthon felejtettem a ballagó ovisok szüleinek szánt kis memót a hóvégi bográcsozásról, így kénytelen voltam később visszatérni a tett színhelyére. Az egyedül töltött 20 perc (amúgy tökre nem volt egyedül, mert például egy kismacsek társaságában találtam a kanapén) elég volt arra, hogy fél perc hiszti (csak a miheztartás végett) után úgy induljon óvodába, mintha mi sem történt volna.
Sokat jár ezen mostanában az agyam. 4 évet töltött itt, életének a nagyobbik felét. Annyi mindent tanult és annyi mindent kapott ettől a négy évtől. És okos gyerek, érzi-tudja a változást, dolgozik a kis lelke, de csak annyit kapok ebből, hogy sokkal anyásabb, bújósabb, de hát nyilván magának sem tudja még úgy megfogalmazni az érzéseit, arról ne is beszéljünk, hogy apai örökségként nyakába kapta a hallgatagságot is.
Számomra is furcsa érzés, mert ugyan elbúcsúztunk, de szeptembertől Zsombi visszatér, és tulajdonképpen még legalább 4 évig nem szabadulnak meg tőlünk :)

"Nem vár ide már játék, mesevár, tollam ceruzám kísér ezután..."

Az évzáróról betömködnék ide pár fotót, szerintem készült pár remekmű, a szebbeket persze nem én készítettem ;)

"... kiszujjam mind megette, megfájdult a hasza tőle!"

Oroszlánkirály

Winettou

"Csigabiga szereti a csokifagyit, csokifagyi szereti a ..."

Az utolsó képen nagyjából középen a vonat eleje az én tiszteletbeli óvodás kicsifiam... Nem tudom figyelitek-e, hogy csupa csajszival bulizik... És igen, a háttal álló, kardját lazán vállára csapó úriember is ismerős lehet :)))

HHP

Minden bizonnyal hisztis hülye picsa vagyok, de az én drága kicsikocsimat vizslató és kritizáló megjegyzéseket nagyjából olyan mértékben bírtam tolerálni, mintha testemből fakadt gyermekeimmel tették volna ugyanezt. Sehogy. Így inkább oda sem néztem, és nyeltem nagyokat...

A gyermeki lelemény margójára

Úgy néz elég szövevényesre sikerült az a múltkori szabadnap, mert a hétvégén (amikor is az Egyes számú gyermek elballagott az óvodából) rettentő mértékben kiütéses lett az Egyes számú, elvittem hétfőn az orvoshoz, mert vitustáncot járt annyira viszketett. Leszavazta a napallergia elméletemet (ezt a legkevésbé sem bánom, bár féltem, mert csak ott láttam a kiütéseket, ahol nem takarja ruha...) Szerinte ez a hatodik betegség nevű vírus. Hökk... De ma az oviban, miután az arca egy merő pirosság lett, felvilágosítottak, hogy ez az ötödik betegség, népies nevén a lepkehimlő. És nyugi, már nem fertőz. Ismét csak hökk...

Meló

Ma komolyan elgondolkoztam, hogy bevezetem, aki fél-egy órával az órája kezdete előtt szól, hogy mégsem tud jönni, ki kell fizesse legalább a felét...

1/B

Túl vagyok életem első (vagyis nulladik) iskolás szülői értekezletén. Minden úgy alakult végül, ahogy annak kellett, abban az iskolában ahova Kende vágyott, abban az osztályban és azzal a tanítónénikkel, akikre én vágytam. Külön megnyugvás volt számomra, hogy rájöttem, a másik tanítónéni nem tudta volna kezelni Kendém természetét. Csilla néni viszont ismeri, és meg fogja találni az utat Kende szívéhez, és ez nagyon fontos, mert szülői elfogultság ide vagy oda, az én gyermekemnek bizony a legkevésbé sem egyszerű a természete, és ezzel elég sok fejtörést okoz azoknak, akik szeretik, és saját magának sem könnyű.
De most jó helyen lesz, ebben biztos vagyok. Azt le kellett nyelnem, hogy nem leszek úgy elkényeztetve mint az oviban, ahol a szülők kb. 50 %-a pedagógus, és alapból adott a közös téma, de már itt is megtaláltam azokat az anyukákat, akikkel szerintem jóban leszünk. Azt már ne is említsem, hogy egy osztályba fog járni az unokatestvérével, ami azt jelenti, hogy minden lépéséről tudni fogok, mert Nócika minden bizonnyal be fog számolni minden apró részletről :)
Így hát szeptember harmadikán új élet kezdődik, az első bében.