Az idei karácsony több szempontból is más volt, mint a többi. Azt is mondhatnám, több szempontból, mint számítottam rá. Mert azt már nyáron tudni lehetett, hogy soha többé nem lesz olyan a karácsony, mint eddig, hiszen elment anyósom, akinél minden szenteste összegyűltünk. Arra azonban nem gondoltam, hogy más miatt is könnyes lesz...
Ciki vagy sem, az én gyerekeim a Jézuskában (is) hisznek, mélyen, és én igenis erősítem őket ebbéli hitükben. Az eddigi menetrend is ezt erősítette, miszerint elmentünk vacsorázni Katimamához, és mire hazaértük, az ajándékok titokzatos módon a fa alá kerültek. Az szerencsére még soha nem tűnt fel egyik gyereknek sem, hogy nekem mindig akkor kell még utoljára elszaladnom a legkisebb helyiségbe, amikor már mindenki kabátban tobzódik az ajtóban, és a kocsiban várnak meg. Idén azonban másként alakult. Már délután nagyon titokzatosak voltak, aztán amikor elindultunk, idén már a sógornőmhöz, aki "átvette" édesanyjától a stafétát, én bepróbálkoztam a szokásos színjátékkal, azonban legmélyebb döbbenetemre a legnagyobb királyfi ezt nem engedte. Ragaszkodott hozzá, hogy ő marad utoljára, és ő zár be. Mégse üvöltözhettem vele szenteste, ráhagytuk, gondoltuk majd a sarokról visszafordulunk a telefonomért... Na abból még nagyobb balhé lett, konkrétan csak ő mehetett be a házba érte... Feladtuk, de lázasan gondolkodtunk a megoldáson. Végül a helyzet megoldódott, valakiért még el kellett szaladni a sógornőmtől, így hazarohantam és elintézhettem a dolgot. Már akkor láttam, hogy szorgos kis kezek ezt-azt elhelyeztek a fa alatt. Amikor hazaértünk este, minden világossá vált. A karácsonyfán egy-egy papírcsillag függött, az egyikben két kis cetli nekem, a másikban Apának. A fa alatt pedig egy rajz a legkisebbtől Anyának és Apának. A Zsombitól kapott cetlimen ez állt: Merri Christmas. Nem tudom ki van vele tisztában ki nincs, mi a foglalkozásom, nos angolt tanítok. A gyerekek viszont nem tanulnak angolul. Őszinte leszek, kicsordult a könnyem. És nem csak ettől. A fiúk pontosan értik a karácsony lényegét. Örömet szerezni azoknak, akiket szeretünk. És hogy Kende öntudatlanul is pontosan azt teszi amit mi is... egészen megható. Az már tényleg csak hab a tortán, hogy idén sikerült mindenkinek legalább egy olyan dolgot beszerezni, amire vágyott, és azon vitatkoztak kié a legjobb ajándék, és mind a sajátját mondta. Kende szerint ez volt 10 éve alatt a legjobb karácsony. Hol van már a tavalyi év, amikor a kapott könyv a fa alatt landolt igen nagy sebességgel, mert nem telefon...
Ezzel a kis történettel kívánok mindenkinek békés, boldog ünnepeket.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése