2016. január 22., péntek

Fény az alagút végén

Nem is írtam még, Csanival kapcsolatban fejlemények vannak. A tavalyi negyedik asztmatikus történet végén végre kaptunk egy beutalót a pulmonológiára, ahol azonnal kiderült, hogy allergiás, nem is kicsit, konkrétan 4+... És hát szerencsére elég ritkán előforduló és jól elkerülhető dologra allergiás. Ó, igen, megnyertük! Háziporatka... Ja és asztma gyanú. Nem mondom, feladja a leckét, és az sem tetszik, hogy állandó gyógyszerei lettek, de végre talán tényleg pont kerül a végére és lesz egy kordában tartható ellenségünk a láthatatlan és legyőzhetetlen gonosz helyett.
Első alkalommal a doki 2 másodpercen belül vágta az arcomba: ennek a gyereknek aláárkolt a szeme, nagyon sápadt és rettenetesen sovány, anyuka, ez a gyerek anémiás! Szerencsére kiderült, hogy nem vérszegény, rendben van a vasa is, mindössze anyukája bőrszínét örökölte. És nem is kórosan sovány, határértéken belül van.
(Csak zárójelben, hogy azért elküldött minket a fülorrgégére, mert valamivel felülfertőzte magát a gyermek, óvoda, én így szeretlek...)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése