Új év jön...

"Ne felejtsétek, holnap új évre ébredtek. Kívánok nektek minden jót hozzá. Kívánom, hogy legyen egészségetek, maradjatok erősek és tiszták. Szeressetek, ha tudtok, s élvezzétek, ami nektek jár. Kívánom, hogy tiszteljétek felebarátotokat, ha egész, még inkább. Ne bántsatok felelőtlenül, néha már embertelen a gáncsoskodás. Kívánom, hogy viseljétek felemelt fejjel a nehézségeket, küzdjetek és bízzatok. Magatokban leginkább. Kívánom, hogy öleljétek át gyermeketeket. Jövőjük a markotokban lüktet, tartsátok szorosan lényüket, egyszer meghálálják. Kívánom, hogy értsétek még szüleitek szavát. Fogjátok a kezet, mely bölcsőtöket ringatta, mert aki a múltat tenyerén hordozza, esélyt kap a jelenre. Végül kívánom, hogy tartsatok ki. A végsőkig. Akkor tán lesz világ. Vég nélküli, nektek való, csodálatos. Kívánok egy boldogabb új évet Barátaim. Vigyázzatok magatokra mindenképp."/ Franco Marco/

József

József hatalmas változást hozott az életünkbe. Már a mesélőn is csodálkoztam, de amikor azzal jött haza, hogy ő lett József, mert Csabi sírt, hogy nem akarja és ő elvállalta! megvallom mélyen megdöbbentem. Mert az én nagyfiam nem a szereplési vágyáról híres. Gyakorlatilag az eddigi farsangokon megmozdulni sem volt hajlandó, nemhogy a jelmezét felvenni vagy akár a nevét megmondani. Ezért eléggé kétkedve fogadtam a hírt. De megkaptuk a szövegét, gyakoroltuk is. Félelmeimet megemlítettem az óvóknak, ők azt mondták, József bár kissé halk szavú, de együttműködő. Ma azért nagyon izgultam, de az óvókat és a menyemet (Mária) kivallatva meg kellett nyugodnom. Az idősek otthonában az előadás rendben lement, József beszélt. Így már alig várom, hogy vasárnap a templomban én is megnézhessem. És igen,a mai nap azt bizonyította, Kende változik, nyílik, fejlődik. Délután az iskolában kicsit kárörvendően vihogva megállapítottam, ha ez a kis csapat tényleg így együtt kerül be, kő kövön nem marad. Mintha minden nap ide járnának, annyira oldottak voltak. Kicsit fájó, mégis nagyon jóleső érzés volt ezt látnom. Mégiscsak az elsőszülött magzatomat rabolják majd el szeptemberben...

Valószínűleg az utolsó

Úgy tűnik, ez az utolsó doboz tápszerünk. Megkóstolta Csani a rendes kakaót, és az eltűnés sebességéből arra a következtetésre jutottam (ha nem láttam volna egyébként, milyen hevesen bólogat, ami a tetszését hivatott kifejezni) hogy ez bizony ízlik neki. Amúgy is majdnem 2 éves már, a többiek is kb ilyen idős korukban ismerkedtek meg a tehéntejjel, bár ők tápszer helyett anyatejre szavaztak inkább. Szóval a legkisebb is nagyfiúsodik már :)

Szép esténk lesz...

ha majd megöregszünk..." na ez a dal jutott eszembe ma este. Eleve nehezített pályánk volt, kezdjük e legkisebbel, ő mostanában alvás sztrájkol, ezt úgy kell érteni, hogy másfél óra kemény munka már néha elég, hogy elaludjon, de volt már, hogy egész délután csendben játszott alvás helyett. Ma másfél óra küzdelem és néhány sérülés árán aludt el, ám idő előtt felébredt. Zsombi második napja itthon dekkol, mert sűrű zöld csapatok masíroznak rendületlenül az orrocskájából, és már 2 napja időnként felmegy a láza. Kendének pedig hosszú és fárasztó napja volt, ovi, ebéd után a betlehemes műsorral egy idősek otthonában vendégszerepeltek egy másik városban, utána pedig a leendő suliban voltunk az ovisok karácsonyán. Szóval igazából semmi jóra nem számítottam, de a valóság felülmúlta minden elképzelésemet. A vacsora még valahogy lement, jó, Kende hisztizett párat, nem vacsorázik, lefekszik, ő mért nem kapott kakaót, májkrémes kenyeret is kér stb stb. De ami utána történt... Mondtuk nekik, irány a kád. Erre kórusban kezdtek üvölteni, hogy ők ugyan nem fürdenek, lefekszenek. Mondtuk jó, akkor irány az ágy. Mire kórusban kezdtek üvölteni, hogy nem, ők fürdeni akarnak. Ezt még párszor végigjátszottuk, mire meguntuk. De most már talán egyik sem fog kijönni semmiért és alszanak. És holnap van utoljára ovi az idén...

Hajfestésem okai

Nos ez a kis novellagyűjtemény ma még egy fejezettel bővült, amikor a legkisebb királyfit megláttam térdelni. A kanapé tetején.

Mai friss

Tisztelettel és nagy büszkeséggel szeretném bejelenteni, hogy a mai oviolimpián Kendéék az ezüstérmet szerezték meg. A fiú is rém büszke magára. :)
Túléltük a harmadik félnapos áramszünetet is, már épp elég volt belőle. Mellesleg az oviban sem volt áram, se fűtés se világítás.
Ma mindkét nagyfiú remekelt a lovagláson, már ügetni tanulnak, és nagyon jól megy nekik! Csanád meg boldog, ha lovat lát, simogatja őket, és minél többet igyekszik a hátukra kerülni.
Említettem pár napja, hogy Kendének kiesett az első foga és már nő is a helyén az új. Ma odajött, hogy nézzem már meg mi az a szúrós az ínyén. Hát kérem a rágófogai mögött nő egy fog. Minden biológiai tudásomat összeszedve is csak bölcsességfog lehet. Természetesen meg fogom mutatni fogorvosnak is, egyelőre csak hüledezünk.
A nap mondása pedig Csanádtól származik, aki megunta, hogy Kende folyton piszkálja, és elküldte őt szebb vidékre a következő szavakkal: "Nem! Buta!" Végünk van...

Már megint a halak...

Kivételesen nem az enyémek, Kende akváriumában pörögtek fel az események. Azzal kezdődött kb egy hete, hogy szűrőtisztításnál kissé hanyagul jártam el, és kettő darab kis tapadókorongot nem tettem vissza a helyére. Na az a kis luk elég volt arra, hogy a csíkhal feltekerje magát a szivattyú propellerére... Nagy gyászolás, na gyorsan cseréljük ki. Kicseréltük, nagyobbra, szebbre. Szombaton megint szűrőtisztításra vetemedtem. Le is ejtettem, le is tört belőle 2 apró darab. Ez két apró luk pont elég volt arra, hogy az a hülye csíkhal széttépesse magát a rotorral, és teljesen tönkretegye a szűrőt. Vasárnap este. A Boltban persze nem lehet kapni. Ma reggel meg ugye nem volt autó... Megoldottuk, ezt is. De mi jön még?