ándorlok
mondjuk Új-Zélandra. Összefoglalom az elmúlt napok eseményeit. A
gyermek csütörtökön délben hirtelen elhatározástól vezérelve (most
eszembe jutott, hogy szokásunktól eltérően előbb főzeléket kapott, de
valószínűleg ez tök irreleváns) épp hogy szemen nem köpött, amikor
cicivel kínáltam. Gondoltam csak nem éhes. De amikor este sem kellett,
már rossz érzésem volt. Péntek reggel 3 órán keresztül kínlódtunk, mire
nagy duzzogva elfogadta. Kicsit megnyugodtam, de délben ugyanazt kezdte.
Este megint nem kellett. Fejtem kicsit, pohárból megitta. Reggel
szopott. Délben megint nem, de cumisüvegből megitta. Innentől minden
alkalommal megpróbáltam megszoptatni, de csak reggel fogadta el. Egészen
ma reggelig. Ma már akkor sem kellett. Ezért felhívtam a
doktorbácsinkat, aki tápszert írt fel neki, mert azért még babácska, és a
tejet nem bírja. Nagy reményeim rögtön ebédnél elszálltak. Nem hajlandó
meginni a tápszert. És mióta ez a mizéria tart, folyton nyűgös, nem
akar aludni, nem akar enni, nem akar játszani, nem akar kézben lenni és
le se tegyem. Soha nem gondoltam, hogy ennyire rágörcsölök majd a
gyerekem táplálkozására. De soha ilyen gond nem is volt.
És
tudom, hogy pohár vizes viharnak tűnhet ez az egész, és hogy sokan
nagyon örülnének, ha 11 hónapig szoptathatták volna a babájukat, és ez
nem tragédia. De az én gyerekeim eddig leghamarabb 17 hónaposan
választották el magukat. Nekem fontos, hogy minél tovább tápláljam őket
anyatejjel, mert ennél jobban nem tudok vigyázni rájuk ezen a téren. És
az is benne van azt hiszem, hogy nem egészen így terveztem életem
valószínűleg utolsó szoptatásait.
Az
okokat kutattam én is, ahogyan (ezúton is nagyon köszönöm) próbáltatok
nekem segíteni. Nem várok babát (még feldolgozás alatt áll, hogy emiatt
csalódott vagyok vagy megkönnyebbültem), nem virágoztam ki, semmi
különleges nem történt aznap, csak sütit csináltunk.
Nem
is aggódnék annyira, ha jó kedve lenne, ha nem lógna folyton rajtam.
Megeszi amit eddig, de utána csak nyűglődik. Próbáltam itatni is, de a
tegnap esti tea nagy része végül a padlóra köszönt vissza. A szünetekben
azért édes pofa, próbál álldogálni, de pár másodperc után fenékre ül.
Egyelőre
kísérletezek, ha holnap se megy a tápszer (ami finom egyébként, Humana
Baby fit, banános), megpróbáljuk a Milumil 3-at, a védőnő is ezt
ajánlotta és az én kedves Nóri barátnőm is javasolta. Ha az se megy,
majd kitalálok valamit. Egyelőre ezen nem vagyok hajlandó gondolkodni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése