És tényleg nagyfiú

Néhány perc múlva 17 hónapos lesz. Tudom, ez nem olyan nagy szám, de nálunk most nagyon fontos. Az én cseppem ugyanis úgy döntött, ő bizony felnő a feladathoz, hogy helyettesítse a bátyjait. Már 3 hónapja jár, sőt, már szalad és sántítani is nagyon tud. Grasszál is egész nap a lakásban, rohangál körbe-körbe, naná, végre senki nem kaszálja el, nem gáncsolja el, nem dönti le a lábáról túláradó szeretettel, és senki nem vesz el tőle semmit (na jó, ez nem igaz, pl mikor a múltkor a késre szúrt paradicsommal vigyorgott, azt gyorsan elvettem tőle...). Így aztán háborítatlanul sertepertél, szigorúan dudorászva. Itt pakol ott pakol, filctollaz, grafittal díszíti a laptopot (szerencsére csukott állapotban), kipakol a mosógépből, mindegy hogy hogy tiszta vagy még mosásra vár, akkurátusan kirázza és a szárítóra teszi. Valamelyik nap 8 azaz nyolc darab színes ceruzát vadásztam ki a porszívó csövéből, majd élve a gyanúperrel az orrszívó végét is kibányásztam a porzsákból... Mindent megért is meg is csinál, ha olyanja van, de azért még nem mindig tiszta a szennyes és szemetes közötti különbség, úgyhogy ma a kukából bányásztam ki a szennyesbe küldött lepedőjét :)
Szoktunk beszélgetni, na nem kell atomfizikára gondolni, de eldöntendő kérdésekkel tök jól boldogulunk,  a válaszok a "jó" és "nem", a kedvencem azonban a "jó. Nem!" Persze visszabeszél "de. Dedede".
Húzza-vonja a macskákat, nem lehet leszedni a lóról és már egészen nagyfiúsítottuk (szuperanyu elnézte a pelenkamennyiséget...)néhány órára. Tegnap végre csatlakozott hozzánk az asztalnál, ő már elég önálló, nem nagyon szereti, ha más eteti.
És alszik szépen az új ágyában, ma is csak 15 alkalommal kellett elénekelnem a Tente babát, hogy elcsendesedjen. Ami nagyon új nekem, folyton puszilgat meg simogat, a nagyok nem voltak ilyen szeretgetősek. Tök aranyos amikor reagál valamire, pl mikor Apa vizet spriccelt a szájába, vagy ma Déditat szúrta mikor megpuszilta. Mesél, mondja a saját kis nyelvén meg activity-ben, és látom arcán, "anya, érted? Nem hiszem el, hogy nem érted amit mondok." Magyaráz nagy hévvel :)
Az oviban reggel ül le a fiúk mellé a padra míg cipőt cserélnek, megy be velük játszani, úgy kell kivezettetnem mikor már mennék. Kiflicsücsök vagy kenyérdarab nélkül nem tudunk elindulni haza, és bizony a fogkeféket is átrendezi időnként. A gyerekek már ismerik és terelgetik, a beszokás 2 év múlva nem lesz probléma nála sem :)