Nem,
nem rólam fog szólni :) Csanád kezdte el használni önérvényesítésének
fontos eszközét. Határozottan vicces, amikor reggel megkérdezem ki kér
kakaót, és a három fiú kórusban válaszol: én! én isz! ÉN I!
A
fotókon, tükörben és létszámellenőrzésnél is mondja. És nem csak ezt,
kétszavas mondatokat hallok tőle! Ma majdnem leszédültem a székről,
amikor ebédnél (2 tányér paradicsomleves után) a raviolit kóstolva
közölte velem: NEJJÓ! Nem ízlett neki, nem is ette meg. Ezt is, azt is,
itt is, ott is, ide is, oda is, ott van. Ezeket mind használja. A
legújabb szavak a lufi, csúszik (fóbiája a vizes padló...) elcsúszok,
csiga, heló, oké, és amin ma reggel borultam meg, amikor kiküldtem
köszönni a fiúknak: JÓGEGE! Jó reggelt kívánt imádott, bálványozott és
mindenben utánzott bátyjainak. Tegnap kiment az udvarra, én bent
molyoltam valamit, de kinéztem, és kerestem. Ült a padon, felnézett
valami nagyon fontos bütykölésből, és mosolyogva csak annyit mondott :
NÉ! Valami kis vacakot nézegetett. Hihetetlen, milyen okos, és hogy
mennyit jelent az, hogy "sokadik" gyerek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése