olyan
rossz érzésem volt. Amikor a piacon láttunk elhúzni egy
mentőhelikoptert, ez csak erősödött. Pár perc múlva a koraszülött
mentőnél már a hideg futkosott a hátamon, és könny szökött a szemembe
(mint mindig). Fel is ívtam a hugom, mint mostanában ilyen eseteknél
mindig... Persze csak jó hírei voltak, Bendegúz végre hajlandó enni
rendesen, nem is sokkoltam a hívásom okával. Ebéd előtt nem sokkal,
helikopter zajt hallottam, nagyon nem is figyeltem először, a katonai
gépek felettünk szoktak elszállni. De ez sokkal közelebbről és sokkal
hosszabban hallatszott. Kimentem az udvarra, már vert a víz,
mentőhelikopter volt, leszállóhelyet keresett. Tőlünk kb. 50 méterre
szállt le. Kende nagyon izgalomba jött, neki nyilván ez csupán
érdekesség volt. Pár perc múlva láttam jönni a mentőt is. A fiúk
kimentek az udvarra, hogy lássák, mikor indul a madár. De a madár nem
indult. Bejöttek ebédelni, állítólag hallották, egy idős nénit ütöttek
el... Befejeztük az ebédet, még mindig semmi. Én már egyre rosszabbul
voltam, mert Kende folyton kérdezgette, mikor indul már el. És én
tudtam, semmi jót nem jelent az, hogy még itt van. És egy borzasztó
párhuzam fészkelt az agyamba. Május végén apósomért egy órán át
küzdöttek, várta a helikopter, de végül sajnos már nem vihette el. És ez
a borzasztó érzés egyre fokozódott, már nem tudtam könnyek nélkül
válaszolni Kendének. Végül kb 1 óra múlva elindult a helikopter, Később
kiderült, egy 20 éves lányt vitt, a szomszéd utca sarkán ütötték el, a
Fiat erősebbnek bizonyult a biciklinél. Nincs még hír róla, de az
érzéseim nem lettek jobbak. Utálom az ilyen napokat...
Frissítve: meghalt a lány :(
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése