Blútó

Az éjjel megint a disznóóllal álmodtam, de reggel megnyugodva láttam, csak álom volt, jó helyen vagyok. Minden ment a szokásos mederben, de éreztem, ez a nap valahogy más. Meg is jelent egyszercsak a kétlábú, aki vigyáz rám, de megint azt éreztem, valami furcsa történik. Rám kapcsolta azt a valamit amitől nem tudok elszaladgálni, és betuszkolt egy ládába. aztán valami zörögni kezdett, és megmozdult körülöttem minden. Kicsit megijedtem, de nagyon izgatott is voltam. Nem sokáig tartott ez a dolog, minden elcsöndesedett és megállt.  végre kijöhettem a ládából! Atyavilág, mennyi illat, mennyi érdekesség!Egy csomó kétlábú jött elénk, valaminek nagyon örültek. Okos vagyok, ezért gyorsan rájöttem, nekem örülnek. Kedvesnek tűntek. Megengedték, hogy nagyokat futkossak. Hogy itt mennyi új illatot éreztem! És új dolgokat is láttam. például pár ősellenséget. Gondoltam most majd kapnak, de a kétlábú, aki vigyáz rám, nagyon leszidott. Hogy mi olyan érdekes ezeken a kényes szőrgombócokon... Na de ha azt mondja, nem, akkor nem. Azért szemmel tartottam ám őket... Úgy tűnt nem sietünk, szóval jókat rohangáltam, jól ki is száradtam, de ezek a kétlábúak olyan figyelmesek voltak, egy jó nagy tál vizet kaptam, sőt, még valami nagyon finomat is. Annyira izgatott voltam, bevallom, elfelejtettem párszor, merre jelölgettem előtte... Kis idő múlva a kétlábú, aki vigyáz rám, a kapu felé indult. Gondoltam ennyi, akkor megyünk. Pedig jó volt itt kergetőzni a kis kétlábúakkal. De a kétlábú nem engedett ki a kapun. Nem értettem, valami rosszat csináltam, haragszik rám? Álltam ott és néztem a csukott kaput. Megint a zörgést hallottam, de egyre halkabban. Elment. Gondoltam ha már így történt, játszok még egy kicsit. Ezek a kétlábúak, akik elég sokan voltak, és nagyon érdekes volt, mert mindenféle méretűek ám, találtak nekem egy labdát! Az milyen jó móka volt, ők eldobták, én meg ügyesen visszavittem nekik. Gondoltam most már akkor ez az én játékom, de mindig elvették... Mondjuk utána mindig eldobták, hogy szaladhassak érte.Megint találkoztam pár ősellenséggel, de ezek a kétlábúak se engedték, hogy játsszak velük. Fene érti ezeket... Azt azért elég gyorsan levettem, hogy a legnagyobb kétlábúval érdemes jóban lenni, követtem is mint egy árnyék. Nagyon érdekes dolgokat csinált, azt nekem mind meg kellett néznem.Nagyon sokáig játszottak velem, de végül egyedül hagytak. Nem is bántam már, hogy kicsit lazíthatok, eléggé elfáradtam. A legnagyobb kétlábú hozott nekem enni, én olyan éhes voltam, hogy kivertem a kezéből a tálat.  Még körbenéztem a birtokon minden rendben van-e, aztán lefeküdtem az ajtó elé egy jó puha takaróra, igaz, elég ellenségszagú volt, de ezt sem bántam már. Úgy tűnik itt maradok egy darabig, szerintem jó lesz itt nekem, ma éjjel biztosan nem fogok a disznóóllal álmodni.