Anyjafia?

Mégis hogy legyek mérges és szigorú, hogy nem alszik el időben este, ha ez azért van, mert olvas, sutyiban, takaró alatt, kislámpával? Nagyon gáz, hogy én ennek irgalmatlanul örülök?

Kis reggeli horror

Vagy esetleg feldolgozás kettes fázis, szabadon választott. Ma volt a napja, hogy megejtettük a laborvizsgálatot. Nagyon nem aggódtam, nem ez volt az első, kb tudta mire számítson, előtte elmentünk megvenni a jutalom gumicukrot, a kis barátjának az anyukája várta.
Ám amikor előkerült a tű, a nagy bátorságunk azonnal elpárolgott, és az én kis fegyelmezett gyerekem elrántotta a karját, összevérezve ezzel nagyjából mindent és mindenkit. Kisbarát anyukája itt adta fel, rutinróka kolléganőre (nagyon kedves erősen gyerekkompatibilis) ruházva át a feladatot. Gyermeknek itt már kocogott a foga úgy reszketett a félelemtől... Azért megpróbálkoztunk a dologgal. Annyira befeszült viszont zokogva, hogy eldurrantotta a vénáját... Tehát kettő lehetőségünk maradt, vagy ott megpróbálják újra a jobb karját vagy felslattyogunk a gyerekosztályra és kezdjük elölről. Pár perc kemény melóval sikerült annyira megnyugtatnom, hogy meg lehetett újra próbálni, és ugyan sírva, de megteltek a kémcsövek (nem mertem megszámolni, de úgy kb 5...). Eddig még egész jól voltam (vészhelyzetekben szerencsére általában tiszta a fejem) viszont amikor rám nézett könnyes szemmel és megkérdezte, ugye nem lesz több szuri, majdnem elkezdtem bőgni.Napok óta nem nagyon alszom, kellemesen rástresszeltem már a műtétre... A bejárattól 20 méterre pedig a következő mondat hagyta el a száját: Hm, nem is volt olyan vészes. Betermelt már egy csomó gumicukrot, és robotemberből már egészen kisfiú mozgása lett, már csak az eldurrant és alaposan bekötözött karja nem hajlik. És vidáman meséli mindenkinek, hogy a harmadik szúrás már nem is volt vészes és minden szép. Én meg mehetek vissza Angihoz hajat festetni...

Feldolgozás első fázis

Anya, úgy lesz, hogy majd adnak valamit amitől elalszok, és amikor felébredek, már meggyógyulok!
Anya, szerinted a kórházban majd reggel lehet inni kakaót?
A nagyok házit csinálnak, a kicsi hecceli őket, hogy neki már szünete van. A fiúk bosszankodnak, "Menjél csak te is oviba!" "Nem, mert én kórházba megyek!" Nekem olyan hosszú szünetem lesz, hogy csak karácsony után megyek :)"

Bölcsész vagy mi...

Ma reggel iskolába menet, ahogy egyébként minden reggel, MR2 ment  az autóban, kb félúton elindult egy öööö, hát minek is nevezzem, dal. Mondjuk. Mire Kende rögtön felvillanyozódott: Anya ez Halottpénz, ugye? Ezt énekeltem este! (WTF???) Ebből a sokkból még fel sem ocsúdtam, jött a következő fejlövés a legkisebbtől: (a kedvetekért eltekintek az egyébként számos beszédhibától, ami elhangzott amúgy....)Szerintem azért halott pénz, mert van valami az égben (Kende és Zsombor egyszerre javítanak: a levegőben, te!), valami szörny, és az leér a földre, és szétszed reggel.
Kövezzetek meg, sírva röhögtem. Műelemzést hallgatni egy négyévestől hajnali háromnegyed nyolckor, hát, ez még egy tízmilliószoros napon is sok :)
Persze délután ezt még megfejelte a kisember azzal, hogy tök jó, hogy Halottpénz volt reggel a rádióban és meghallgattuk, mert az az ő kedvence.
Ha esetleg nem tudnátok miről beszélek: a dal
Majd közölte, hogy Máté legózás közben azt énekelte , tudod anya az a nem kérek mást csak elég időt, na azt. És aztán ő is azt énekelte. De anya segíts hogy is van a második része?
Anya meg néz hülyén, mert ugyan pont ugyanannyiszor hallotta a dalt mint a gyermek, az 3 alkalom neki nem volt elég ahhoz, hogy megtanulja a dal szövegét... Igazán

Alma materem

http://www.youtube.com/watch?v=1Qq1KxYC5wE
Ettől vagyok az, aki vagyok.
A dolog lényegét Keserű tanár úr fogalmazza meg úgy az 53 perc tájékán:"Ez nem egy iskola egész egyszerűen, hanem egy legendárium. Amiben nem az a száz gyerek van benne, aki ide jár, hanem az az ezerkétszáz, aki ide járt, és akikből húsz-harminc év alatt sem múlt el az, hogy ők szentesiek, valahol, a lelkük mélyén. És egyszerűen baromi jó ennek a részesének lenni."

Vénség...

Van nekem egy gyerekem, már hat és fél éves is elmúlt. És ezzel a rengeteg sok élettapasztalattal a háta mögött mégis olyanokat mond, hogy az ember ül, néz és úgy marad. Mint ma is például. Szerencsére figyelmeztettem a tanítónőket ezen hajlamára, így az iskolai okosságai eljutnak hozzám. A gyermek ül az ebédlőben, körülötte másik 100 gyerek hangoskodik, cserélődik, pörög ezerrel. Ő meg ül az asztalnál, forgatja a poharát, majd komótosan megszólal: Tudod, Nóra néni, akárhogy mozgatod a poharat, a víz mindig egyenes marad...
A hétvégén a temető is megihlette: Anya, tudod, nem élünk örökké. Mert ha örökké élnénk, ki lenne itt a temetőben? Úgy kellene, hogy csak azok halnak meg akik betegek meg ilyesmi... Mondjuk itt leállítottam, túl sok túl fájdalmas dolog történt az idén :(
Viszont volt egy olyan gondolata, amit soha nem fogok elfelejteni. Vacsoránál ültünk éppen, tehát semmi magasztos körítés, semmi idevágó téma nem került elő, ő mégis ült egy darabig csendben, a saját kis világában elmerülve, majd így szólt: Én a világ végéig fogok majd élni. Csak nem ebben az emberben.
Ó Istenem! Csak felét tudhatnám annak, amit ő tud....

Mindenszentek éjszakáján különös dolgok történhetnek

Például hogy a legkisebb az éjszaka közepén hahotázásban tör ki és percekig nem képes abbahagyni, annyira nem, hogy kénytelen vagyok vele nevetni...