Nagy meló

Jó nagy melóba fogtam, áthurcolom a múltamat a régi helyről, most már 2011 minden bejegyzése itt is olvasható, idővel mindent szeretnék átmenteni, sajnos a kommenteket nem tudom :(

Fotók

Kezd a szenvedélyemmé válni, érteni még nem értek hozzá, de most már legalább van egy egész jó kis gépem, ideje megtanulni "játszani" rajta. Ma egy egészen érdekeset sikerült lőnöm vele, már címe is van: Szellemharcos

Négyes

Ennyi célunk volt a mai napra :) Majdnem mindet sikerült teljesíteni, a hiányzó miatt kicsit szomorú vagyok, de annyira jellemző ránk, hogy ilyen történik, hogy inkább jókedvem lesz tőle, éljenek a háromgyerekesek :)
Az út mérlege egyébként kb 800 megtett kilométer, néhány nagyon értékes fotó, és sok-sok gondolkodnivaló.
Az első állomás volt a legnehezebb, hosszú hónapok óta most jutottunk el először apósom sírjához. A saját bánatomon túl nagyon szomorú volt Apucit ott látnom. Egy kérdés motoszkált a fejében, ki is mondta: miért nem vigyázott jobban magára? Hiszen 60 évesen még tényleg olyan fiatal volt... A második állomásunk kapcsolódott az elsőhöz. Majdnem leírtam, hogy sajnos, és igazából nem is tudom eldönteni. A pénzt, amit Apuci örökölt, mindenképp arra akarta-akarja használni, hogy ott, ahol Tata annyira szeretett élni, és ahol nyugszik, legyen egy hely, ahova mindig mehetünk. Néhány potenciális jelöltet tekintettünk meg, fotóztunk, tanakodtunk, tervezgettünk, nézelődtünk, közeledünk a megoldáshoz. Találtunk egy kis öreg házikót pincével a löszfalban, nézegetjük a fotókat és terveket szövögetünk. Nem mellesleg élveztük (csak kicsit, mert elég hamar elkezdtek hiányozni a pockok, akiket egy percre sem szabad szem elől téveszteni, mert pl a kicsi ezalatt a nem egész egy nap alatt megtanulta "kimondani" Bendegúz nevét: Bembembú... na ja tegnap Kende nevét tanulta meg, egész eddig nem volt hajlandó sehogyan sem nevezni...) a gyermektelenséget, tök hihetetlen is volt, hogy nem kell folyton a szemem sarkából lesni valamelyiket. Élveztük a csodaszép időt, utaztunk, jó messzire, mert nekem még volt egy kis elmaradásom, jónéhány puszit és ölelést kellett bepótolnom egy aprócska lányon. Jelentem rendkívül jól viselte, bár én csak a hordozó szerepét kaphattam meg ebben a románcban, ami Léni és Apuci között első pillanatban fellobbant. Figyelmeztettem is a kisasszonyt, hogy a pasi az enyém, de nem nagyon foglalkozott velem, épp Apucinak gagyarászott...
Bár a mai fotókból már WS blogján is kiderül mindenki számára, de én személyesen is igazolhatom, bloggerinánk remek formában van újra, ja és senki ne higgye ám el neki, hogy Lénivel bármi probléma lenne! A gyermek angyal üzemmódban működött ottjártunkkor, ezért nem is hiszem el, hogy csinálja másképp is ;)
Nem maradtunk nagyon sokáig, mert Léni is aludni vágyott már és ránk is hosszú út várt, de jó volt egy kicsit látni őket, és jól megszorongatni a csöppet, akit kívánság kora óta ismerek :) Engedélyt kaptam, így közölnék egy friss közös fotót a barátnőmmel:

Persze nem engedtek el bennünket üres kézzel, nem, sajnos nem Lénit kaptuk meg, de nagyon hálásak vagyunk, tényleg :)
Mivel másként alakult, mint terveztük, hazafelé indultunk, minden gyermekünket ébren találtuk, és jól megszorongattuk.  Szép és tartalmas nap volt, rég szükségünk volt már rá :)

A mérleg pozitív oldala

Van ám olyan is!!! Például itt van mindjárt a nagy. Rettenően készülünk az iskolába, nagyon tudjuk, ki az, aki ugyanabba az iskolába fog járni (legalább is bízzunk benne). Sportolunk rendületlenül, ami azt jelenti, hogy heti háromszor vízilabda előkészítőre viszi apuci, (csak halkan súgom már pillangózni is tud...) és heti egyszer lovagolni anyuci (itt meg tavasszal versenyezni vinnék). Hát nem mondom, fess és izmos kis legény :) Nagyfiúsodik, egy foga esett ki eddig, de lehet, hogy mire délután felkel,már a másodikat is kioperálta... Ettől függetlenül már 4 maradandó foga van, mert még kis esnek a fogai, már nő mögöttük az új, és 2 rágófogat is növesztett sutyiban. Amikor épp olyan lábbal kel, nagyon segítőkész, ilyenkor nem csak tud, de akar is segíteni még a kicsikkel is. Nagyon szeret számolni, ezt teljesen biztosan az apukájától örökölte :) A logopédus néni is csak dicséri, mondjuk én igazából azt sem értem, egyáltalán miért jár :) A középső most kicsit "el van hanyagolva", nem olyan látványos a fejlődése már, ebből adódóan kicsit kevesebb figyelmet kaphat talán, mert ezt érezteti is, természetesen kizárólag velem. Viszont elkezdett rajzolni, nem mondanám értékelhetőnek, de már legalább érdekli. Fantáziája határtalan, olyan járműveket és kompozíciókat épít legóból meg duplo legóból, hogy tátva marad a szánk sokszor. A kicsi meg... Tudom, abban a korban van, de egyszerűen egy tünemény. Jó, ezt 3 nappal ezelőtt nem így fogalmaztam volna meg, akkor épp elviselhetetlen volt, hisztis és makacs, folyamatos földön fetrengéssel, csapkodással és üvöltéssel. Aztán varázsütésre elmúlt (bízom benne) és helyette elkezdett beszélni. De olyan tempóban fejlődik, hogy csak nézünk. Egész mondatokat próbál elmondani, a legutóbbi például így hangzott: "Eemeet Szansza, vava." Vagyis elment Sanca ugatnak a kutyák. Az első szerelmi vallomást is megkaptam, amikor valamelyik nap közöltem vele, hogy nagyon szeretem, mire megölelt és azt mondta: "Éni te" vagyis én is szeretlek. Majd elmondta, hogy szereti a csacsiját és a nyusziját is. "Éni teete Caci, Nyu Nyu". Ma azt fejtegette, hogy ki szereti Bendegúzt. El is mondta, hogy ő is, Katus is (anyukája), Sanca (apuka) is. Az édes jó apját teljes mértékben levette a lábáról, mivel igaz én tanítottam meg neki azt a szót, hogy apuci, de ő az, aki azóta csak így hívja, és nem kevésszer hívja. És milyen hangsúllyal... Apuci esélytelen, hogy ne tegyen meg bármit amit kér a beste kölke. És ezt nagyon jól tudja ő is :) Rengeteg dolgot tudnék még írni róla :) Nem teszem, helyette majd megmutatom, mivel kocsonyásítja apuci lábait, és hogyan énekelgeti a boci boci tarkát. Én lassan kezdek kimászni a saját magamnak kreált kis szakadékocskámból, de akkor sem fogom leírni, hogy ez az év csak jobb lehet,mint az előző, mert az tavaly sem jött be sajnos. Igyekszünk szépen előre, meglátjuk, jól alakulnak-e a dolgaink. Mindenesetre holnap tessék szorítani nekünk, nézelődni megyünk, ha túl vagyunk rajta leírom majd, hol kíváncsiskodtunk :)

Családom és egyéb állatságok...

Már rég rájöttem, legjobb, ha minden borzalmat csendes rezignáltsággal fogadok, mert különben rövid időn belül valami nagyon vendégszerető és nagyon mosolygós intézményben kötnék ki, így azt is megállapíthattam, hogy ha egy majdnem négyéves karácsonyra kap egy 7 éves kortól ajánlott játékot, és van egy másfél évesünk, akkor magától értetődően a hatésfél éves fogja lenyelni belőle az acélgolyót, majd jelenik meg drámai arccal, hogy ő akkor mostan meg fog halni. Nem volt a történetnek ilyen tragikus vége, az eredmény rövid (bár a napi biliben történő matatás időtartama alatt állati hosszúnak tűnő)terhesség után problémamentesen megszületett. Azt is tudomásul vettem nagy sóhajjal (néhány visszanyelt könny társaságában) hogy legkisebbemnek még a szokásosnál is egyedibb ujjlenyomata lesz. Mert az igazán kíváncsi felfedezők nem hiszik el eleiknek, hogy a kerámia hajvasaló bekapcsolva forró. Az igazán felfedező hajlamúak ezt saját kezűleg ellenőrzik. Majd óriási lufit növesztenek az ujjukra, kifakasztják, darabonként elhagyják, mindezt fakírarccal, néha csak a rend kedvéért nyüszögve keveset. Azt mondjuk már kissé remegő szájszéllel nyugtáztam, hogy darabokra tört bölcsességfogam nem menthető, ám ismernek egy agyon jó szájsebészt. Ühüm, én meg olyat, akinek már vésték ki bölcsességfogát... Azon meg már csak röhögök, hogy a laptop töltőkábele (és szerencsére csak az, és nem a gép maga...)és autós ülésfűtésem egyszerre ment tönkre... Nyilván történtek még hasonlók,mert nálunk ez mindennapos (egy frissen mosott kabátban lovardában földön hempergést már meg sem említek, szinte mindennapos lévén...), de több most hirtelen nem jut eszembe :) Ami tehát azt is jelenti, hogy nem is voltak olyan fontosak.;)

De ki az az Ede????

Igen, tudom, ezer éve, és szégyelljem magam meg minden. De most itt. És sokat. És vicceset. Becsszó :) Ja, hogy Ede? Edét nagyon szeretjük, kedvencünk, fontos helye van Gigu és Hán uraságok mellett a szívünkben. Merthogy meg kellett állapítsam, hogy harmadik gyermekünk sem fog felnőni anélkül, hogy saját szót ne alkotna. Eddig tudom semmi különös. De úgy alakult, hogy eddig mindegyik gyerektől kaptunk egy olyan szót, amit bizony mi beleintegráltunk beszélgetéseinkbe,szerves részét képezve annak. Mert például Kende már kicsiként nagyon szerette a gigut, sőt a többi is, minden héten kell is vásárolnunk gigut. Nem találnátok ki, a kölesgolyóról van szó, így gondolom már sokan találkoztatok vele. Mi már csak akkor használjuk rá ezt a szót (vagy néha akkor sem, és fura tekintetekkel találkozunk)amikor "idegenekkel" kerül szóba. Zsombika rengeteg szót alkotott, azóta is, pedig lassan 4 éves lesz (lassan??? nincs az már 2 hét sem...) de a legnagyobb kedvencünk a HÁN. Megfontolt gyermek lévén általában jól megrágja a mondanivalóját, teljesen "helytelenül hát-tal kezdve minden mondatot, így állandó szófordulata a "hát, jó" illetve a szájából ez "hán, jó". A bővebb család azóta is napi szinten használja. És hát a mi Edénk. Csanád beszédfejlődéséről a következő poszt fog szólni, vagy az utána lévő, még nem tudom, hogy a hülyeségeinkkel vagy a büszkeségeinkkel rukkoljak-e hamarabb elő :) Na szóval Ede. Van az úgy, hogy egy pelenkás fenekét napközben is vízzel kell illetni (esetenként többször is...). Azok a szörnyű szülők viszont nem figyelnek oda, így szegény pelenkás(nélküli, jelen esetben) kényszerül arra, hogy figyelmeztesse a balgákat, a víz bizony ede. Sőt, időnként, aúú ede. Meg a radiátor is ede időnként. A kerámia hajsimítóról már ne is beszéljünk, majd csak egy későbbi posztban... Szóval ede. Kihuncutkodtam amúgy belőle, ki tudja mondani, hogy meleg. De nem erőlteti, és nekünk tökéletesen megfelel Ede.

Kedvenc

A karácsonynak volt egy pillanata, amit szeretnék nagyon mélyen bevésni, mert annyira csodálatos érzés volt. Látni az én négy férfimat együtt táncolni. Apucinak Jézuska meghozta az új Csík albumot és első hallgatásra mindenkit megihletett. Ezért most álljon itt egy fotó és egy rövidke videó, hogy megoszthassam veletek ezt a pillanatot.

Nálatok volt ilyen kedvenc pillanat?

Murphy idén korán munkába állt

Az gondolom, az, hogy elfogy a pelenka, a legjobb családban is előfordul. Kicsit neccesebb a dolog, ha mindez vasárnap történik. Picit gyanús az, ha ez a bizonyos vasárnap január elseje, amikor ugye minden zárva van. Nagyon nem aggódunk, mert egyrészt egyetlen pelenka még van, de ugye széles a család, itt is, ott is, szok lenni vészpelus. Hát most nincs. Van viszont mintagyerek, akit ha megkérnek, hogy ma talán ne kakáljon, megteszi. Esti fürdés előttig bírja, szeretjük érte. Nincs nagy aggódás, reggel első utunk a drogéria. Reggel viszont Murphy kolléga vicces kedvében ébred. Ezért a pelenkás öklendezve ébred. Majd nem csak öklendezik. Anya pozitív, semmi gond, biztos túl sokat evett tegnap. Legnagyobb kikönyörgi a vadiúj nadrágját, ám óva int az autózástól mert Csani tutira le fogja őt hányni. Anya szeme előtt azonban csak egy dolog lebeg, pelenkát kell venni. Mindenki az autóban, induljunk. Jó, semmi baj, ne üvölts, szállj ki. Igen, látom, hogy lehányta a nadrágodat. Szálljon ki mindenki. Nem, ne sírj már hangosabban az öcsédnél, nem is te vagy beteg. Vesd le a nadrágodat. Mindenki vetkőzzön le. Mosógép teletölt. Nézzetek mesét, mindjárt jövök. A kád már tele gyereküléssel... Na nézzétek még, mindjárt jövök. Basszus a kézifékre is jutott... Csanikám te be vagy kakálva?? Nézd, kisgatya, húzzuk fel. Hugi, sos, hozz pelust. Kaka? Gyere a bincire. Semmi baj, majd kimosom. Nézd ez is kisgatya. Hova is raktam a ruhás zsákokat? Nézd, cicás badi. Kaka? Nem baj nyuszikám, ügyesen pisiltél, a kisgatyát kimosom. Kapcsoljunk három szabólegénykét? Persze csillagom. Ezzel meg mi a fene van? Kékhalál, basszus. Huhh, pelus, köszi. Mi ez a csatornaszag? Jesszus fiam, ez borzasztó. várj, elindítom a mosógépet. Igen, harmadszor. Nem, még mindig nincs kevesebb szennyes a fürdőszobában... Igen, érzem, hogy büdös, kisfiam, rögtön. Gyertek ebédelni. Csani ne pakolj. Jó, ne mozdulj, mindjárt felsöpröm. Ne gyere le mert elvágja a lábad. Ebédeljünk, szép álmokat, mindenki aludjon, hol az ágyam...

Évvége

Ha őszinte akarok lenni, életem legnehezebb adventjén vagyok túl. Azt írtam túl vagyok, valójában csak bízom benne, hogy így van. Szép is lehetett volna, mert sok jó élmény próbálta széppé tenni. Én viszont szenvedtem, gondolkodtam, legtöbbször éjszakákig. Végül a karácsonyunk már szép lett, persze most sem pihenős, pedig már vágytam rá nagyon. De akinek ekkora családja van, erről ne álmodjon. Mégis szép volt, a gyerekek olyan ajándékokat kaptak ,amire már nagyon vágytak, így az öröm még nagyobb volt (kis közjáték: most hogy hátranéztem, azt látom, hogy Csanád épp kinyitotta a mosógép ajtaját és bőszen rángatja ki a ruhákat a kosárba, Zsombi mellette üvegből issza az ásványvizet...ugyan kitől látták?...), mindenkivel tudtunk időt tölteni, nem volt rohanás, arról (is) szólt az ünnep, amiről szólnia kell. Az év utolsó két napján végre pihenni is tudtam, egész konkrétan nem voltam hajlandó semmit csinálni, és 10ig aludtunk, és olyan jó volt. Végre arra is jutott időm, hogy leüljek a névnapi könyvemmel és egy doboz mozart golyóval és igazán pihenjek. Az évet mulatsággal zártuk, barátaink meghívásának eleget téve, játszottunk, tüzijátékoztunk, virsliztünk, pezsgőztünk. A fiatalok derekasan bírták az iramot, 1/2 2 táján indultunk haza, akkor már azért volt egy-két nyüszögés, de amúgy végigjátszották az estét. Csanád arcát volt nagyon érdekes nézni a himnusz alatt. Nem értette mi történik, de valamit mégis érzett, mert hol a képernyőt, hol bennünket nézve, ő is viszonylag mozdulatlanul állt, csendben. Megható pillanat volt.
Gondolkodtam, hogy csinálok egy éves összegzést. Nem fogok. Belekezdtem, de annyi bánat zúdult rám, hogy inkább nem teszem. Csak bízok abban, hogy az angyalaink vigyáznak ránk, és ez a 2012-es év már tényleg jobb lesz, mint az előző.
Azért néhány képpel megbombázlak bennetek kedves olvasók :)

Csukázok, jó?

Holtágunk panorámája

Keményen dolgoztak

Csani szerint a puffokat így kell használni...

Királyfik rénszarvasbőrben :D

készül a mézes

körtánc, mostanában nagyon menő

Szalvadorom hátán

Sütiszörny elpucolja a mézest

Csanád utoljára mondom, a csillagszórót majd a végén...

Hát ilyen lett végül

család

órákig elmolyol vele

nagy munkában

Áj...láv...jú...áj....láv...jú...

balról jobbra: Ádám, Bendegúz, Zsombi, Kende, Csanád, Bogi, Noémi a 7 unokatesó