Három királyfik és a kis herceg: Évvége

2012. január 3., kedd

Évvége

Ha őszinte akarok lenni, életem legnehezebb adventjén vagyok túl. Azt írtam túl vagyok, valójában csak bízom benne, hogy így van. Szép is lehetett volna, mert sok jó élmény próbálta széppé tenni. Én viszont szenvedtem, gondolkodtam, legtöbbször éjszakákig. Végül a karácsonyunk már szép lett, persze most sem pihenős, pedig már vágytam rá nagyon. De akinek ekkora családja van, erről ne álmodjon. Mégis szép volt, a gyerekek olyan ajándékokat kaptak ,amire már nagyon vágytak, így az öröm még nagyobb volt (kis közjáték: most hogy hátranéztem, azt látom, hogy Csanád épp kinyitotta a mosógép ajtaját és bőszen rángatja ki a ruhákat a kosárba, Zsombi mellette üvegből issza az ásványvizet...ugyan kitől látták?...), mindenkivel tudtunk időt tölteni, nem volt rohanás, arról (is) szólt az ünnep, amiről szólnia kell. Az év utolsó két napján végre pihenni is tudtam, egész konkrétan nem voltam hajlandó semmit csinálni, és 10ig aludtunk, és olyan jó volt. Végre arra is jutott időm, hogy leüljek a névnapi könyvemmel és egy doboz mozart golyóval és igazán pihenjek. Az évet mulatsággal zártuk, barátaink meghívásának eleget téve, játszottunk, tüzijátékoztunk, virsliztünk, pezsgőztünk. A fiatalok derekasan bírták az iramot, 1/2 2 táján indultunk haza, akkor már azért volt egy-két nyüszögés, de amúgy végigjátszották az estét. Csanád arcát volt nagyon érdekes nézni a himnusz alatt. Nem értette mi történik, de valamit mégis érzett, mert hol a képernyőt, hol bennünket nézve, ő is viszonylag mozdulatlanul állt, csendben. Megható pillanat volt.
Gondolkodtam, hogy csinálok egy éves összegzést. Nem fogok. Belekezdtem, de annyi bánat zúdult rám, hogy inkább nem teszem. Csak bízok abban, hogy az angyalaink vigyáznak ránk, és ez a 2012-es év már tényleg jobb lesz, mint az előző.
Azért néhány képpel megbombázlak bennetek kedves olvasók :)