A mérleg pozitív oldala

Van ám olyan is!!! Például itt van mindjárt a nagy. Rettenően készülünk az iskolába, nagyon tudjuk, ki az, aki ugyanabba az iskolába fog járni (legalább is bízzunk benne). Sportolunk rendületlenül, ami azt jelenti, hogy heti háromszor vízilabda előkészítőre viszi apuci, (csak halkan súgom már pillangózni is tud...) és heti egyszer lovagolni anyuci (itt meg tavasszal versenyezni vinnék). Hát nem mondom, fess és izmos kis legény :) Nagyfiúsodik, egy foga esett ki eddig, de lehet, hogy mire délután felkel,már a másodikat is kioperálta... Ettől függetlenül már 4 maradandó foga van, mert még kis esnek a fogai, már nő mögöttük az új, és 2 rágófogat is növesztett sutyiban. Amikor épp olyan lábbal kel, nagyon segítőkész, ilyenkor nem csak tud, de akar is segíteni még a kicsikkel is. Nagyon szeret számolni, ezt teljesen biztosan az apukájától örökölte :) A logopédus néni is csak dicséri, mondjuk én igazából azt sem értem, egyáltalán miért jár :) A középső most kicsit "el van hanyagolva", nem olyan látványos a fejlődése már, ebből adódóan kicsit kevesebb figyelmet kaphat talán, mert ezt érezteti is, természetesen kizárólag velem. Viszont elkezdett rajzolni, nem mondanám értékelhetőnek, de már legalább érdekli. Fantáziája határtalan, olyan járműveket és kompozíciókat épít legóból meg duplo legóból, hogy tátva marad a szánk sokszor. A kicsi meg... Tudom, abban a korban van, de egyszerűen egy tünemény. Jó, ezt 3 nappal ezelőtt nem így fogalmaztam volna meg, akkor épp elviselhetetlen volt, hisztis és makacs, folyamatos földön fetrengéssel, csapkodással és üvöltéssel. Aztán varázsütésre elmúlt (bízom benne) és helyette elkezdett beszélni. De olyan tempóban fejlődik, hogy csak nézünk. Egész mondatokat próbál elmondani, a legutóbbi például így hangzott: "Eemeet Szansza, vava." Vagyis elment Sanca ugatnak a kutyák. Az első szerelmi vallomást is megkaptam, amikor valamelyik nap közöltem vele, hogy nagyon szeretem, mire megölelt és azt mondta: "Éni te" vagyis én is szeretlek. Majd elmondta, hogy szereti a csacsiját és a nyusziját is. "Éni teete Caci, Nyu Nyu". Ma azt fejtegette, hogy ki szereti Bendegúzt. El is mondta, hogy ő is, Katus is (anyukája), Sanca (apuka) is. Az édes jó apját teljes mértékben levette a lábáról, mivel igaz én tanítottam meg neki azt a szót, hogy apuci, de ő az, aki azóta csak így hívja, és nem kevésszer hívja. És milyen hangsúllyal... Apuci esélytelen, hogy ne tegyen meg bármit amit kér a beste kölke. És ezt nagyon jól tudja ő is :) Rengeteg dolgot tudnék még írni róla :) Nem teszem, helyette majd megmutatom, mivel kocsonyásítja apuci lábait, és hogyan énekelgeti a boci boci tarkát. Én lassan kezdek kimászni a saját magamnak kreált kis szakadékocskámból, de akkor sem fogom leírni, hogy ez az év csak jobb lehet,mint az előző, mert az tavaly sem jött be sajnos. Igyekszünk szépen előre, meglátjuk, jól alakulnak-e a dolgaink. Mindenesetre holnap tessék szorítani nekünk, nézelődni megyünk, ha túl vagyunk rajta leírom majd, hol kíváncsiskodtunk :)