Vattapamacsos angyalka

Az én saját, külön bejáratú angyalkámon kitört a karácsonyi láz. Már akkor gyanút fogtam, amikor november 5-én a legkisebbisszámít boltba belépve a teljes díszbe öltözött üzlet láttán csészealjnyira kerekedett szemekkel és elcsukló hangon közölte: anya, karácsony van!
Aztán tegnap végképp bizonyítást nyert, amikor is egy valóban karácsonyra készülődő szoba átrendezés kapcsán a szobában megjelenő bátyjával eksztázis közeli állapotban a következő mondatokat közölte:
Nézd Kende, összepakoltunk, mert az a karácsony jön végre! Jézus hozza a karácsonyt, meg a Mikulást is!
Későbbi visszaidézésekben már a karácsonyfát is ő hozza...
És hogy miért vattapamacsos? Ejjjj... Hetek óta köhög, 2 hete elvittem a háziorvoshoz, mondta is neki: csúnyát köhögök. Kapott hörgőtágítót, puffoljunk 4 napig, meg fejresimiket, enyhe vírusfertőzés. (És én még mindig bedőlök ennek????) Szerdán már megint olyan fulladósan köhögött, én is kezdtem torkot köszörülni, orrot fújni, nincs most időm a több hetes kínlódásra, elmentünk A  fülorrgégészhez. Manónak mindkét füle gyulladt, grátiszban még az arcürege is. Antibigyó. 4 napi szedést követően a gyerek 37,4 -el ébredt, ezt stabilan tartja már egy napja. Ma élve némi gyanúperrel (bár egyik gyereknek se volt sose) zseblámpát ragadtam és belestem az oroszlán szájába. A mandulák pici híján összeérnek, és cuki kis pöttyök vannak rajtuk. Kérdem én, miféle baci az, ami antibigyó mellett telepszik meg????? És olyan a beszéde, mintha vattapamacs lenne a torkában :-(

Döcögünk

Elkezdődtek az előkészületek. Tegnap megjöttek a beutalók a műtét előtti vizsgálatokra. A dolognak csak pici szépséghibája van, minden a húgom nevére szól. Kérdeztem, de nem kíván még egyszer kés alá feküdni, így aztán felhívtam a klinikát, hogy fussunk neki újra. És természetesen tegnapra le is betegedtem. Csani sincs túl jól, szóval délutánra időpontunk van a fül-orr-gégészhez. Ma nézegettem az oviban az eseménynaptárt, és arra jutottam készítenem kell egy akciónaptárt Apukának, mert persze egy csomó esemény lesz abban az utolsó 2 hétben, amikor én nem leszek elérhető. Szervezgetem a karácsonyi programot, remélem addigra már annyira legalább képes leszek, hogy valahol máshol (is) pihengessek :)

A nap, ami mindent megváltoztat

December 11. Ezen a napon véget ér egy hosszú korszak az életemben, és megszületik egy új. Mint minden születés, ez is fájdalmas lesz. De megéri.
Három és fél hét múlva kés alá fekszem, hogy szegény elgyötört pocakom végre újra a régi legyen, hogy szegény agyondolgoztatott gerincem pihenhessen.
Nézhetem arról az oldalról is, hogy egy csomó mindenről le fogok maradni a suliban meg az oviban, ahol szerettem volna ott lenni, hogy érdekes egy karácsonyunk lesz, és ez elég ijesztő. De nézhetem arról az oldalról is, hogy a legszebb karácsonyi ajándékot kapom, amire már régen vágytam. És végre lesz indokom otthon tölteni az ünnepeket.
Ezt az időpontot mondta először az orvos, és én azt gondoltam, mindennel együtt jobb lesz ha minél előbb túlesek a dolgon. Addig meg gőzerővel kezdek dolgozni azon, hogy minél kevesebb dolog legyen másként, mint az eddigi karácsonyokon. Milyen jó, hogy a fiúk ajándékait már októberben beszereztem :)

gatyaprojekt

Elhaló kísérletek után sarkamra álltam, eredményünk a következő:
gatyaprojekt 1 nap: 1 baleset délelőtt, továbbiakban száraz gatya, délutáni alvásból száraz gatyóval ébredés
2. nap: száraz gatyóka null balesettel.
Elébb-utóbb csak éhen halasztjuk már végre a pelenkagyárosokat ;)

Ahol a szükség, ott a segítség :)

Mert hát nem véletlenül azok a barátaim, akik. Ezért aztán, mikor én jól megírtam gyönyörűséges önsirató posztomat, ami amúgy már magában is terápiás hatással volt rám, na jó a hajam nem nőtt ki tőle, de a lelkemnek jót tett, na szóval ekkor az én drágáim anélkül hívtak fel mindketten, hogy olvasták volna, és egymástól teljesen függetlenül hívtak meg randizni másnapra. A kettő beszélgetés (meg terápiás bűnözés) jótékony hatásáról már talán nem is kell szólnom. És a szemésznél is voltam, mélyen a szemembe nézett és közölte, hogy menjek dolgomra, semmi bajom. A házidokimnál is jártam, kaptam egy szép hosszú listát a labornak egyik nap, másnap megcsapoltak, harmadnap megvolt az eredmény: "sajnos" jó :) azért sajnos, mert nem jutottunk sokkal előrébb, nem vagyok vérszegény, nincs baj a pajzsmirigyemmel, nincs krónikus gyulladásom, szóval az ok továbbra is rejtély. Még van egy köröm a petefürkésznél, amúgy is rég voltam, kukkantson meg és esetleg írhatna egy újabb beutalót a laborba, kíváncsi lennék a hormonjaimra. Még az lehet a bűnös.
Amúgy pedig a héten megejtem azt a bizonyos telefont, amiből ki fog derülni, mikor fekszem kés alá. Nincsen baj, csak megcincált és elgyötört hasberendezésem kap végre újra formát. Ettől persze nem félek kevésbé.
Köszönöm a simiket, a virtuális alfertályon rúgásokat és a biztató szavakat, íme, jobban vagyok :))))

Aktuális gödöralja

Most adok magamnak kettő napot, kényemre kedvemre fetrenghetek ebben az állapotban.Valahogy megint minden összejött, egyik barátnőm tragédiája a másik után, a beteg öcsém, akinek most épp a jobb tenyerét rántotta össze ez a gyűlöletes kór (pincéreknél hasznos...), érthetetlen egészségi állapotom  hulló (mit hulló, záporozó) hajjal és kezdődő látászavarral (igen az önsajnálati napok letelte után első dolgom egy alapos vérvétel), igazán (ijesztően)NEHÉZ napok, egy fejem felett (már nem sokáig) lebegő műtét és az ő várható utóélete, a szendvicsgyerekem legújabb, ijesztő tünetei (pszichés szipogás és soha nem tapasztalt nehéz és zokogós elválás az óvodában reggelente), hát, ezek egyike sem tesz jó nekem. De mondom, kettő nap, és megrázom magam, befejezem a zárójeles írogatást (most még szabad ;) )és amit tudok megoldok,a többit pedig miután jól megrágtam, helyére teszem. De lehetne, hogy addig is valaki jól megölel miközben a buksimat simogatja és azt mormolja a fülembe, minden rendben lesz???????

"Volt emberek.
Ha nincsenek is, vannak még. Csodák.
Nem téve semmit, nem akarva semmit,
hatnak tovább.
Futók között titokzatos megállók.
A mély sötét vizekbe néma, lassú
hálók.
Képek,
már megmeredtek és örökre
szépek.
Nem-élők,
mindent felejtő, mindent porba ejtő
henyélők,
kiknek kezéből a haraszt alatt
lassan kihullt a dús tapasztalat.
Nem tudja itt Newton az egyszeregyet,
fejére tompa éjszaka borul,
Kleopatra a csókokat feledte,
és Shakespeare elfelejtett angolul.
Nem ismeri meg itt anya a lányát,
sem a tudós ezer bogos talányát.
Ábrándok ők, kiket valóra bűvöl
az áhitat, az ima és a csók.
Idézetek egy régi-régi műből,
kilobbant sejtcsomók."

Nagymama, K. Tata, Panni néni, Dédimama, K. Dédi, Keresztapu, "balatoni" Tata, és Ti mind akik fontosak voltatok nekem! Ma szomorú szívvel, mégis hálásan, hogy részei voltatok az életemnek, Rátok emlékezem.