Mertem nagy(család)ot álmodni, és büszke anyukája vagyok három (és fél) gyönyörű fiamnak.
2011. augusztus 17., szerda
Crashboombang
Nem
írtam le, mert nem akartam elkiabálni, de megtalált egy lehetőség, még a
nyaralás előtt. Egész végig bennem volt egyfajta izgalom, akkor
még magamnak sem fogalmaztam meg a pontos okot. Itthon sajnos nagy nagy
pofára esés lett a dologból, fogjuk a körülmények szerencsétlen
összejátszására. És ekkor megtörtént az, ami nem tudom mikor történt meg
velem utoljára. Sírtam, magam miatt. Ekkor kezdtem el gondolkodni. És
rájöttem. Az fájt nagyon, hogy 6 év után végre volt egy feladat, ami nem
a saját gyerekeimhez kötődött, és ettől lettem megfosztva. Mert legyünk
őszinték, 6 év mókuskerék (mert minden szépségével együtt igenis az)
után az ember már vágyik valami kicsit másra. De végül rájöttem, semmi
sem véletlen, ennek még nem volt itt az ideje, most még kiélvezhetem az
édeskettest Csanáddal, és háborítatlanul világmegválthatok a
barátnőkkel. Azért jó volt pár napig "dolgozni".
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése